Au-pair vagyok Angliában

Először fél 8 körül keltem, Bert már nyitogatta a garázsajtókat...aztán végül fél 9-kor ébredtem, megreggeliztem, elkészültem. Háromnegyed 10 fele megjött Gabi, egy kicsit beszélgettünk, aztán elindultunk Camberley-be. Elvittük egy csomó cuccát ahhoz a nőhöz, akik kocsival haza tudják vinni a nagy táskát :) És milyen kicsi a világ, kiderült, hogy az ő gyereke az a magyar fiú, aki Yasmin osztályába jár :D

Ezután plazaztunk kicsit, de nem vettünk semmit. Innen elmentünk a T.K.Maxx-ba, ami egy nagy outlet-szerűség. Rengeteg nagy márka, nem kimondottan olcsón, de sokkal olcsóbban, mint "rendes" áron. Majdnem vettem egy szoknyát és egy szandált, de inkább fel sem próbáltam őket, nem akartam annyit költeni. Innen elmentünk a mekibe, illetve az volt az egyetlen kajálda ott, és már éhesek voltunk...Nem igazán azt kaptam, amit kértem, és itt még blokkot sem adnak, hogy reklamálj...Gabi kiszolgálója is elég értetlen volt, szenvedtek egy csomót, mire meglett, amit kért...

Innen Frimley Green felé vettük az irányt, és beültünk egy lattera a pubba, ahol múltkor voltam a lányokkal. Megittuk, elcsacsogtunk, aztán hazajöttünk. Még itt is beszélgettünk egy kicsit, aztán Gabi kb. fél 5-kor elindult haza. Én nagyon élveztem a napot, és sikerült nem venni semmit :)

Miután elment, kb. csak skype-olásból állt az estém. Először anyáékkal és Mónikáékkal, a "szomszédékkal" beszéltem. Tök jó volt, mert Zsóci is ott volt, 26 hónapos, és azt hittem, hogy elfelejtett, de nem! Mondókázott, puszit küldött, nagyon édes volt!!! :D Kb. másfél órát beszéltem az otthoniakkal, aztán Gabival egy csomót, kisebb megszakításokkal. Szegénynek iszonyat hülye családja van, és eléggé kiborították ma. Én valószínűleg képtelen lennék velük élni, le a kalappal előtte! Ilyenkor mindig hálát adok az égnek Karenék miatt! Persze nekik megvannak a saját kis - magyar ember számára - furcsaságaik, de ezeket el lehet viselni, főleg így, hogy ilyen kedvesek velem...

Ezután még Pelinnel is skype-oltam, és Janinevel is elhalasztottuk a holnapi találkát... Tusoltam, aztán kb. 11-kor lefeküdtem aludni.

Reggel csodák csodájára a tervezett fél 8-as indulás előtt 2 perccel már a kocsiban ültünk :) Az út kicsit több, mint egy óra volt. Főként Yasmin műtétjéről beszéltünk, a gyerekek filmet néztek, úgyhogy nem hallották. Francesca, a másik kislány anyukája március elején küldte el az anyagot, és 1-2 héten belül vissza is jeleztek neki, hogy OK, július 1-jére elő tudják jegyezni. Szóval ha Yasmint is vállalják, valószínűleg még a nyáron túleshet rajta. Karen mindenképpen szeretné ezt a műtétet, még ha  kockázatos is. Ha viszont sikerül, 1-2 éven belül képes lehet bottal, mankóval járni fájdalom nélkül (a járókerettel most csak keservesen megy neki), nála ez a max, amit valaha el lehet érni. De például Franny annyira jól van, hogy szinte nem is használja a székét, egész nap a kerettel sétál, nagyon ügyes és gyors. Ilyen esetben a műtét után akár segítség nélkül is képes lehet járni. (az ő kezei viszont még annyira sem ügyesek, mint Yasminé.) A legnagyobb kockázat egyébként az, hogy lebénulhat, ennek 2 ezrelék az esélye. Felsorolt még egy pár esetleges maradandó károsodást, mint negatív következményt, de reméljük a legjobbakat. Ezenkívül vannak mellékhatások, amik pár hét alatt elmúlnak (jó esetben), mint például vizelettartási problémák, a lábfej érzéketlensége, stb. Szóval nem kockázatmentes, de megmentheti Yasmint attól, hogy az egész életét a kerekesszékben kelljen leélnie...és ha megengedhetik maguknak, miért ne próbálnák megadni Yasminnak az esélyt erre? Egyébként Karen már azt is kigondolta, hogy ha igent mondanak, akkor ki meddig lesz kint: Yasminnak 3 hetet kell kint töltenie, ebből az első héten szeretné Mattet és Sebastiant, aztán pedig csak ő maradna vele. Ami még nehéz lehet, hogy utána nagyon-nagyon keményen kell dolgoznia Yasnak, ha sikert akarnak. 1-2 évig minden nap mennie kellene fiziora, sétálnia  rengeteget, stb...most ennyit erről, Karen nagyon reméli, hogy jövő hét végére már lehet tudni valamit!

Szóval jó hamar odaértünk a sportnap (Primary Sport Camp) helyszínére, a Stoke Mandeville Stadiumba. Mielőtt kiszálltunk a kocsiból, Karen tartott egy kis eligazítást a gyerkőcöknek, hogy pl. ne bámuljanak meg senkit, aki máshogy néz ki, Seb ne fitogtassa, hogy mindenben jobb, mint a többiek, stb...Mondtam Karennek, hogy tavaly kb. pont ilyenkor, mikor "szenvedtem" a szakdogámmal (amit a fogyatékosok sportjáról írtam), nem gondoltam volna, hogy egy év múlva a saját szememmel láthatom azt a helyet, amit olyan sokszor megemlítettem, és ahonnan a paralimpiai játékok indultak. Még volt egy csomó időnk a kezdésig, úgyhogy ittunk egy capuccinot, a gyerekek beregisztráltak, kaptak pólót. Kb. 40 gyerek volt egyébként, négy csapatba osztották őket. Körforgásban mentek a dolgok, így a nap végére minden csapat kipróbálhatott mindent. Volt tollas, curling, egy -a curlinghez hasonló - labdás játék, aminek nem tudom a magyar nevét (carpet bowls), vívás, ping-pong, úszás - aki akart. Ezek voltak ebéd előtt. Érdekes volt, láthattunk Yasminnál sokkal-sokkal rosszabb állapotban lévő gyerekeket, de olyanokat is, akik tudnak járni, csak nem "rendesen".

1 óra után megebédeltünk, jacket potato volt (a babos) salátával, egész nagy adag volt, meg is ettem majdnem mindet. Ebéd után még egy kicsit beszélgettünk az asztalnál Francesca anyukájával meg a mamájával. Hát, egész nap együtt voltunk, mert Franny is a piros csapatban volt...és volt szerencsém beszélgetni az ír nagyival is, aki inkább hasonlított egy nagyapóra, mind az arcszőrzetet, mind az arcfelépítést, mind a hangszínt tekintve. És ami a legdurvább, hogy nagyon büdös volt!!!! Először nem gondoltam, hogy ő, de aztán gyanús volt, hogy ahol érzem a szagot, ott ott van ő is, de ezt úgy 5 méteres körzetben képzeljétek el. Ilyet még nem is tapasztaltam! Nem tudom, hogy az íreknél mi a szokás, de ő tuti nem fürdött legalább egy hete.  Na mindegy, ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg, folytatom is: szerintem kb. 2 lehetett, amikor elkezdődött számunkra a floorball-szerűség, itt zone-hockey-nak hívták. Itt is voltak sor"versenyek", aztán a kerekesszékesek játszottak két kapura. És mivel kellettek emberek az oldalvonalakhoz, Karen és én is beálltunk, zöld mellényt is kaptunk :)

Ezután a kerekesszékes kosárlabda következett, még Seb is kapott speciális kosarasszéket. Ez volt talán a legmozgalmasabb program, szerintem jól szórakoztak. Bár ekkor már nagyon fáradtak voltak, legalábbis Yasminon láttuk. A kosár után végezetül még volt egy sokadik szlalomos sorverseny, aminek már nem sok értelmét láttuk. Mikor ennek is vége volt, kaptak egy emléklapot és mindenki mehetett a dolgára. Ekkor már fél 5 volt, úgyhogy jó hosszú nap volt.

Seb egyébként egész nap nagyon jól viselkedett. Annyira jó volt látni, hogy hogy vigyáztak egymásra a gyerekek, mindenki mindekire. És Seb, a kevés "egészséges" gyerek egyikeként mindenkinek segített, pl. sok állomáson kellett tolni a kerekesszékeseket, voltak egy páran... Úgyhogy le a kalappal előtte, tényleg nagyon "felnőtt" módon viselkedett. Mondta is a nap végén, mikor éppen Yasmint tolta valahova, hogy "Ma nagyon segítőkész vagyok." :) ...és tényleg! Volt is ebből baj a végén, hogy Yasmin állítólag soha nem köszönte meg neki, ha segített, és ezt Seb szóvá tette...aztán Yas majdnem sírt. A kocsiban aztán mondta Seb, hogy Franny például mindig megköszönte, és amúgy is nagyon illedelmes volt egész nap...végül Yas bocsánatot kért, azzal védekezett, hogy már túlságosan hozzá van szokva, és ezért nem mondott semmit. Karen azért mondta, hogy egy köszönöm akkor sem kerül semmibe, ha hozzá vagyunk szokva a segítséghez valakitől...

Yas kímélni akart egész nap, kb. 2-szer elvittem wc-re, ennyi volt a napi munkám. Igaz nem is kaptam pénzt érte, én akartam jönni. Ami mellesleg jól is jött nekik, mert ez kétemberes munka így 2 gyerekkel, akik közül az egyik Yasmin :) És Matt nagyon nem akarta ezt... Szóval visszatérve Yasminra, aranyos volt még reggel, mikor először mondta, hogy wc-re kell mennie: kérdezte, hogy tudnék-e neki segíteni, de ha nem, nem baj...mondom persze. Bementünk, ki akartam venni a székéből, mikor kérdezi, hogy biztos nem baj-e? Kérdezem, miért lenne baj? Hát mert ma szombat van, nem lenne szabad dolgoznom :)

Most egy kicsit az akcentusokról: az ír nagymami elég fura angolt beszél, nem beszéltem még írrel. Érthető, de nagyon fura :) A legdurvább viszont - amit már sokan mondtak - a skót. Yasminék csapatvezetője egy kb. 50-es skót pasi volt, kerekesszékben, egy lábbal. Nagyon szimpatikusan viselkedett egész nap, viccelődött a gyerekekkel, beszélgetett mindenkivel, még velem is :) Megmutatta a telefonja háttérképét, egy autó volt rajta, a rendszám: 1 láb, tényleg vicces figura. Tizenvalahány éve kerekesszékes kosarazik, és minden héten az ország más részén szerveznek versenyeket, népszerűsítik a sportágat. Hihetetlenül életvidám, pedig valamilyen balesete volt...le a kalappal az ilyen emberek előtt, akik így fel tudnak állni!! De visszatérve az akcentusára: szavakat lehet érteni, amikből aztán összerakod a mondatot...Karennek is így sikerült, ő se könnyen értette meg...

Jajj, még volt egy vicces: egy anyuka a nap végén megkérdezte, hogy én vagyok-e Yasmin nővére. Nyilván nem sokat hallott beszélni, akkor azért rájött volna, hogy ez lehetetlen :) Karen hallotta, de nem akart rá reagálni, mikor még ott volt a nő... Aztán mondta, hogy csak nem néz ki olyan öregnek, én meg mondtam, hogy inkább mindketten olyan fiatalok vagyunk :) és tényleg, ő se néz ki 39-nek, és én se 22-nek. Ma is azt mondta az ír nagyi, hogy azt hitte 18 vagyok. Remélem, hogy ez még 30 éves koromban is jellemző lesz rám, és akkor azt mondják majd, hogy 22 :)

A hazaút sima volt, a gyerkőcök befejezték a filmet, mi meg beszélgettünk. Fogyásról - hízásról, mozgásról - lustaságról, suliról, önbizalomról, maximalizmusról, emberi természetről, sokmindenről. És mondta, hogy jövő szombat este sittelnem kellene, 50. szülinapi buliba mennek, ide a közelbe. Ismét nem bánom annyira, legalább nem költök aznap este :) És mondta, hogy a húsvétot lent töltik a nyaralóban, már szombaton lemennek és valószínűleg csak kedd reggel jönnek haza, úgyhogy lesz másfél pihenőnapom :)

Fél 6 fele hazaértünk, a reggeli kupinak nyoma sem volt, Matt szorgoskodott. Karen be is hívott a szobájukba megmutatni, hogy milyen az, mikor Matt hétvégén pakol: az összes ruha (a teljesen tiszta és a még egyszer felvehető, meg nyilván egy-két szennyes is) ki volt terítve az ágyra, szépen egymás mellé :) és ugyenez Seb szobájában is. Tegnap délelőtt még elpakoltam, szóval nem volt olyan rengeteg, de azért volt...És a konyhában is elpakolt, valamit kézzel is mosogatott, mert ott volt még a meleg víz a mosogatóban. Kaptam még ennivalót is, pedig mondtam, hogy van mit ennem...

Hazajöttem, megfőztem a tésztát, amit kaptam, megettem paradicsomos szósszal. Aztán skype-oltam az egész családdal, mindenki ott volt még Kittus szülinap-keresztelőjén, tök jó volt, csak nagy volt a hangzavar :) Aztán skype-oltam Imru nővérével is, igaz szegényt nem nagyon hagytam szóhoz jutni, majd legközelebb :) aztán egyszer, mintha dudaszót hallottam volna 8 körül, azt hittem hirtelen, hogy Gina jött...nem lett volna tragédia, csak tegnap nem maradtunk semmi konkrétban a ma estét illetően, csak megállapodtunk, hogy a tegnapi napot hanyagoljuk, és esetleg ma. De nem ő volt. Úgyhogy maradtam a fenekemen. Legalább kialszom magam :)

Ja, és még egy utolsó dolog: tegnap délután nagy zajra lettem figyelmes, kinéztem az ablakon, és két busznyi katona nyüzsgött közvetlenül előttünk az úton. Pakolásztak egy csomó ideig, aztán elmentek. Karent megkérdeztem ma, és mondta, hogy néha itt gyakorlatoznak az erdőben...

Oh, és a változatosság kedvéért szakad az eső, ahogy azt egész nap tette...

Kicsit máshogy alakult a mai nap, mint amire számítani lehetett. Gyanús volt, hogy fél 8-kor, mikor átmentem, még minden autó otthon volt...Először azt hittem, hogy szegény Shaka már éjszaka elfáradt, nem tartott ki reggelig; a másik pedig (végül ez volt a helyzet), hogy előrébb hozták az elaltatást, és senki nem megy ma sehova.

Szóval így is volt, ahogy beléptem, Seb már azzal fogadott, hogy nem megy ma suliba, Yasmin pedig azzal, hogy nem megy fiziora, azt pedig magamtól is kitaláltam, hogy Matt lemondta a mai tárgyalásait. Matt kint "aludt" vele a nappaliban, milliószor ki kellett vinni/kísérni, tehát alvásról nemigen beszélhetünk. Pauline és Bert sem tudott aludni, Karen szerint ők hárman a legnagyobb sírósok a családban, na meg Yasmin.

Shaka már nagyon rosszul volt, tényleg nem látott már szinte semmit. Simán nekiment a kanapé mellett lévő kisasztalnak, és a fejével felborította Karen teli kávésbögréjét, így a szőnyeg, az asztal és a kanapé is kapott. Aztán nem telt bele 2 perc, és jött a következő: már nem bírta tartani, amit tartani kellett volna. Szegény tudta, hogy kell neki, és el is indult - igaz azt nem tudta, hogy merre megy - úgyhogy szépen elkezdett pisilni, közben pedig lépkedett, úgyhogy 2-3 méteren megjelölte a szőnyeget. Karen állította meg a folyamatot a zoknijával, amit hirtelen lekapott a lábáról, és galacsinba gyűrve alátartotta, aztán megjött Matt egy fél literes pohárral, amiről azt hittük, nem lesz elég...akkor mondták, hogy korán reggel már felmostak egyszer a konyhában hasonló okokból.

Tehát takarítás következett, szerencsére nekem Yasmint kellett felöltöztetnem, Karen takarított Shaka után, Seb pedig a kávéfoltot sikálta. Öltöztetés után nekiálltam a szokásosnak, rendbetettem a szobákat először, közben beszélgettünk Karennel: mondta, hogy tegnap este írt neki e-mailt Seb tanárnője, mert Seb sírt a sulidiscoban, elmesélte neki, hogy mi a gond Shakaval. Mikor megkérdezte a tanárnő, hogy szóljon-e Karennek, hogy jöjjön érte korábban, mondta, hogy nem kell...itthon nem sír, csak hangoztatja, hogy ez a legjobb, amit tehetnek vele. És igaza van. Egyébként mondta, hogy sok fiú táncolt a lányokkal, de ő nem...és amúgy jó volt a buli. Karen amúgy mondta, hogy Seb csak magában sírdogál a szobájában, órákra becsukódzkodik...

Ezután reggeliztünk, Matt csinált rántottaszerűséget, de mikroban...igen, mikroban :) Vajas pirítósra tette, sóval-borssal-majonézzel egész finom volt. Reggeli után a gyerekek kimentek az udvarra, én pedig be tudtam fejezni mindent: a fürdőszobák és porszívózás voltak még hátra a takarításból. Megtaláltam Seb elveszettnek hitt drága fülbevalóját, örültek neki :) Aztán bejöttek, Karen elvitte Thulát sétálni (hogy jó legyen, mikor átviszik Pauline-ékhoz), én pedig elkezdtem vasalni, meg közben néha ránéztem Yasminra, elvittem wc-re, stb. Szegénynek egész délelőtt hullámzott a hangulata, néha nevetgélt, de sokszor sírva fakadt. Dilemmázott, hogy maradjon-e. Először azt mondta, hogy inkább átjön hozzám, nem akar ott lenni. Többször is változtatott, és a végén - mivel Seb is maradt - ő is végignézte. Egész délelőtt kérdezgette, hogy én mit tennék, meg sokszor előjött, hogy ő a második testvére, és ha meg tudná gyógyíttatni, az összes zsebpénzét odaadná, meg nem baj, hogy bepisil, lehet azt a szőnyeget folyamatosan takarítani, csak ne kelljen elaltatni...Annyira sajnáltam...

Karen mondta, hogy a macskát anno végignézték, de rosszul érintette őket, hogy kifordult a nyelve, mikor beadták neki a szurit. Azt mondta, az ő döntésük, ha akarják, nézzék.

Még pakolásztam a konyhában, ruhákat, meg mindent. Elbúcsúztam Shakatól, nem gondoltam volna, hogy így megszeretek egy ekkora jószágot...Yasmin még háttérképeket mutogatott, nem akarta, hogy "egyedül" hagyjam. Aztán mikor háromnegyed 11 körül fogtam a "boltos táskámat" és eljöttem, meg mondtam, hogy akkor holnap reggel találkozunk, kérdezte, hogy miért nem megyek vissza vacsizni? Hát, nem hiszem, hogy Matt szeretné, hogy így lássam. Szegény nagyon rosszul néz ki már egy ideje, és jobb is, hogy nem látom a tetőpontot, illetve a mélypontot. Na meg Pauline-éknak is mondták, hogy ne menjenek ma át... Mikor "hazajöttem", kint sétálgatott elöl a kertben, és csak 11 után ment be, mikor jött az állatorvos.

Karen és Pauline délután-este egyébként Londonba mentek volna színházba (Matt adta Pauline szülinapjára a jegyeket még januárban, de Bert nem akart menni), de így nem mentek, odaadták Lisanak és Dave-nek a jegyeket. De mondták, hogy Pauline azért holnap elmegy fodrászhoz, és hogy havonta legalább 80 fontot költ csak erre. Matt mondta, hogy képzeljem el, hogy ez egy évben 1000 font...Yasmin kérdezte, hogy miért megy olyan sűrűn? Karen válasza: "ha nem festetné és daueroltatná, ősz lenne és egyenes, és 20 évvel idősebbnek nézne ki, ezt pedig nem akarja" :)

Szóval én 11 előtt eljöttem, elhoztam a porszívót is. Nekiálltam kitakarítani a lakásomat, netezgettem, Bumerángot hallgattam. Láttam, amikor betették Shakat a csomagtartóba. Az egész nem tartott tovább tíz percnél az érkezéstől számítva...

Kora délután valamikor főztem tortellinit, megebédeltem. Aztán skype-oltam anyáékkal egy kicsit. Ja, és a német lányt még reggel lemondtam...egyrészt mert ha Yasmin itt akart volna lenni nálam, akkor nehézkes lett volna, másrészt pedig nagyon hülye idő van, hol szitál/esik az eső, hol nem...így nem jó biciklizni.

Úgyhogy takarítás és skype-olás után újra nekikezdtem a Hét életnek, de megint megállt, ezúttal a 79. percnél, amúgy 2 órás. Majd valamikor később megpróbálom.

És este sem mentem sehova, nem is baj, most nincs olyan sok pénzem :) Ginaval mentünk volna egy lightos pubozásra, de a "gyerekei" közül valamelyik hazavitt egy hányós vírust, és nem igazán van pub-állapotban. Holnapra talán jobban lesz.

Este szerintem tv-zek egy kicsit, aztán korán lefekszem, holnap fél 8-kor indulunk.

A mai reggel is ugyanolyan volt, mint a többi. 7-re mentem, Matt el, Seb fél 8-ra már fel volt öltözve és megreggelizett, volt majdnem egy órája a fogmosásra :) Annyira könnyű így, hogy csak ő van itthon, délután mondtam is Karennek...tök gyorsan haladok, megcsinálom a toastját meg csomagolok neki uzsit, és kész, csinálhatom a dolgomat. A portörléssel, mindennel végeztem már negyed 10 fele, azt hiszem ez eddig a "rekord".

Szegény Shaka nagyon rosszul nézett ki reggel, most este pedig még rosszabbul. A rossz szeme már teljesen ki van dülledve, annyira nagy már a nyomás, tele van vérrel, nagyon csúnya szegényke. És alig tud járni, délelőtt Pauline-nal ketten alig tudtuk "behozni", nagy nehezen belépkedett, aztán lefeküdt a konyhában, közvetlenül az ajtó mellé. Aztán később sikerült becsalogatnom, de nagyon nehéz volt.

Szóval mivel ilyen korán végeztem, gondoltam megpróbálom ma elintézni a bankot, meg rákérdezek, hogy mi van a kártyámmal. És milyen jól tettem... A nő először nem akarta elhinni, hogy tényleg nem zárták le a számlámat, annyiszor hallottam ma ezt: "Let me just double-check, please", ez már nem dupla, hanem vagy tízszeres ellenőrzés volt...csomószor telefonált, elment a papírokkal, visszajött, elment...na mindegy, a helyzet az, hogy minden OK állítólag. Tényleg nem zárolták, fizethetek be, vehetek ki pénzt. Aztán megkérdeztem, hogy lehet-e valamit tudni a kártyámról: hát, azt elvileg Magyarországra küldik...Mondtam, hogy a csaj múltkor megígérte, hogy nem oda küldik...pedig ez oda megy majd...de akkor azt törli. Mondtam, hogy lehetne-e esetleg, hogy az itteni címemre küldjék: hát nem tudja módosítani, max úgy lehet, ha bejövök érte. Mondtam OK, ekkor mondta, hogy most látja, hogy már el is küldték haza, nem szóltak-e az otthoniak, hogy megérkezett? Mondtam, hogy nem, de akkor most mi van? Hát, azt ő érvénytelenítette már, ami úton van, de az újat (ami így a 3.) már kedden vagy szerdán átvehetem. Hurrá! Aztán megkérdeztem, hogy mi a helyzet a PIN-kódommal. Háát, azt is hazaküldték ugyebár, de az új kártyához való PIN-kódot nem tudják nekem odaadni a bankban a kártyával együtt, csak kiküldeni tudják, és csak Magyarországra. Kérdeztem, miért, de nem tudja...Annyira okosak ezek az emberek ott. Kedvesek, de nem tudják mit csinálnak... Szóval kérdeztem, hogy most mi a teendő: elvileg a Magyarország felé úton lévő PIN passzol a 3. kártyámhoz is, úgyhogy ha nem akarom megváltoztatni, nem kell még 10 napot várnom arra is...Azért megint elmondtam, hogy tök jó, hogy 2 hónapja van meg a számlám, és ebből 3 hétig volt kártyám...nem beszélve a csomó utánajárásról, várakozásról, stb...mindezt havi 8 fontért...tudja, megérti, sajnálja... Végül be tudtam fizetni a csekkemet, és ki is vettem egy csomó pénzt.

Ezután a megint kb háromnegyedórás bankos kaland után nézelődtem és vásárolgattam egy kicsit. Mindig is akartam világosbarna csizmát, láttam is egy jót már párszor, de múltkor még leértékelve is 30 font volt...most pedig már annyira szabadulni akartak tőle, hogy 15 font volt, kicsi sarokkal, nagyon szép, pont nekem való, nem véletlen volt egy 39-es megbújva ott :) Vettem még pár dolgot a Bootsban (mint nálunk a dm meg a Rossmann), a Primarkban pedig egy kardigánt, egy sálat és egy papucsot. Mert a benti szőrös mamuszszerűségem két hét alatt teljesen szétment (Karen mondta múlt héten, hogy Sania minden héten elfogyasztott egyet), és először úgy volt, hogy veszek egy majdnem ugyanolyat, csak kicsit tartósabbnak látszót 6 fontért a Nextben, de inkább vettem 4 fontért egy papucs-papucsot, ez jobban megéri.

Aztán rohantam angolra, jó kis óra volt, tabuztunk a végén :) Felpattantam a bringára (annyira jó idő volt, nem is kellett felvennem Karen szakadt kabátját, csak a kis blézeremet:), a sulinál találkoztam Karennel, hazavittük Sebet, Yasmin közben Pauline-nal teázgatott. Látta, hogy Shaka rosszul van, és már kisírta magát addigra. Hazaértünk, megvacsiztunk (paradicsomszószos tészta), aztán Karen összeszedett mindent, hogy még ma fel tudja adni az orvosnak St Louis-ba Yasmin anyagát (a műtét ára 44000-50000 USD). Én elpakoltam, megfürdettem Yasmint, felöltöztettem. Karen közben elment a postára, illetve nem a postára, hanem valami maszek futárszolgálathoz, akik - ha Karen 3-ig odaért volna - holnapra is vállalták volna a kézbesítést, így csak hétfő reggelre - 60 fontért. Karen még korábban mondta, mikor a gyerekek nem voltak ott, hogy holnap elaltatják Shakát, de ma még nem mondja el nekik, mert Yasmin akkor nem menne fiziora holnap...A legjobb az lett volna, ha ma megtörténhet, de ugyanezen okból nem akarta, na meg az állatorvos sem dolgozik ma.

A gyerkőcök tv-ztek Seb szobájában, én meg pakoltam. Karen hazaért, Seb elment tusolni, mert fél 6-tól suli discojuk volt :) Közben megadtam Mattnek a tartozásom tetemes részét, már csak 100 fonttal tartozom neki :) Innentől nem sok mindent csináltam. Karen elvitte Sebet a partyra, aztán mikor hazajött, mondta, hogy Seb felvetette a kocsiban, hogy nem lenne-e jobb Shakanak, ha elaltatnák, akármennyire is rossz ez mindenkinek. Karen elmondta neki, hogy holnap jön az állatorvos és itthon beinjekciózza. De megkérte, hogy ne mondja el Yasnak. Matt meg ezen kiakadt egy kicsit, mert Yasmin úgy fogja érezni, hogy átvertük, ha megtudja, hogy mindenki tudott róla, csak ő nem... Na mindegy, ez már így lesz, Karen fizio közben/után mondja el neki, és 1-kor vagy 3-kor meg fog történni. Matt mondta, hogy a gyerekek valószínűleg hamarabb túllesznek rajta, mint ők...vagyis inkább ő, szerintem. Szegény Shaka...de jobb lesz neki, már alig tud járni szerencsétlen, nem lát, nem érez, mindene kezdi feladni...

Karen mondta, hogy Sebnek még van házija holnapra. Lehet, hogy majd reggel csináljuk meg, de inkább még ma este megcsináltatja vele. Támogattam az ötletet... És nem ma kapták meg... Aztán kérdezte, hogy mit szólok, álomvilágban él ez a gyerek...mondtam, hogy a magyarokhoz képest az összes angol gyerek álomvilágban él szerintem!

Még pontosítottuk a holnapot, mikor Yasmin már a kocsiban volt, készen a színházra. Ha délelőtt végzek, eljöhetek, és már vissza se kell mennem. Karen mondta, hogy nem akarok ott lenni...és tényleg nem...(még Pauline-éknak is mondták, hogy ne menjenek át holnap) Úgyhogy lesz egy szabad délutánom, legalább nem kell időre hazasietnem Camberley-ből, a találkámról Caroval, a német lánnyal. Szóval lehet, hogy csak szombat reggel látom Yast legközelebb, ha indulunk a sportnapra, jót tesz majd neki, ha leköti magát, még ha nem is lesz majd kedve menni. Mert már ma is mondta, hogy fél elmenni szombaton, nem akarja egyedül hagyni Shakat...nem mondhattam neki, hogy Shaka akkor már az örök vadászmezőkön kergeti a rókákat...

Kb. 6-kor jöttem el, blogoltam, skype-oltam egy csomót anyáékkal, aztán tusolás és alvás.

Tegnap este még megnéztem a Marley és ént, aranyos volt, meg is sirattam a végét, mily meglepő :) Tisztára, mintha Thulát, majd Shakat láttam volna Marley-ban.

Korán keltem, 7 előtt már ott is voltam, Matt rögtön indult  a nyaralóba. Seb még játszott, el is gondolkodtam rajta, hogy de jó, mennyi ideje/időnk van elkészülni, aztán egyszercsak kiült karatecuccban a konyhába...akkor azért már leesett, hogy fél 8-kor el kell indulnia :) Szerencsére volt idő mindenre, még éppen kapkodás nélkül... De ha nem lenne ilyen jólelkű, kompromisszumképes kissrác, lettek volna gondok.

Megvolt a szokásos pakolás, mosás, porszívózás. Közben Karen felhívott, hogy lehet, hogy ma jön Seb új teniszütője, vegyem már át. Rám bízta, hogy mit csinálok, a szerda ugyebár a kérdőjeles  napom. A múlt héten letakarított konyhaszekrényen néhol újabb foltok jelentek meg, azokat letöröltem. Aztán kitakarítottam a hűtőt, elpakoltam benne, meg kidobáltam pár cuccot. Ezután kipucoltam a mikrot, meg a sütőt is elkezdtem...hiba volt...Szükségem van az otthoni hidegzsíroldóra, bár lehet, hogy ezen már az se segít... Rengeteteg időt töltöttem vele, látszik is valami, de még van mit rajta sikálni. Mondtam Mattnek, hogy elég mocskos, ami azt illeti. Mondta, hogy tudja, és hogy Karen szokott hívni egy pasit, aki megjelenik mindenféle felszereléssel, szinte teljesen szétszedi és újjávarázsolja a sütőt...mindezt 40 fontért, bizonyos időközönként. Hát, azt hiszem jöhetne már... :)

Ezután letörölgettem az összes kapcsolót meg konnektort, eddig is csináltam néha, ha láttam egyiken-másikon,  hogy ráfér, de most alaposan átmentem az összesen. Végezetül megisztítottam a konyhában a mosogató feletti ablakot, meg a két ajtót is, holnap annyival kevesebb dolgom lesz.

A teniszütő is megjött közben valamikor, kinyitottam a kaput, felvettem a cipőmet, kirohantam, de láttam, hogy Bert már úton van, úgyhogy visszamentem a házba :) Még elrendeztem a tiszta ruhákat, aztán elvonultam fél 12 fele.

Akartam egy kicsit úszkálni, de ma nincs olyan jó idő, mint tegnap (nincs hideg, de egy kicsit azért hűvösebb van, nem süt annyit a nap). Ezért inkább pihenésképpen megnéztem A királynő című filmet.

3-ra visszamentem, nem sokkal később megjött Seb és Matt. Yas és Karen a kórházban voltak, megröntgenezték Yasmint. Már régóta gondolkodnak egy műtéten Saint Louis-ban, a röntgenre vártak, el akarják küldeni Yasmin dvd-jét, minden anyagát az ottani orvosnak. Hazaértek, Karen nekikezdett a vacsinak, én pakolásztam, beszélgettünk. Matt mondta, hogy mivel Szent Patrik (az írek  egyik védőszentje) napja van, és ilyenkor állítólag mindenki Guinesst iszik, így Matt mondta: "Viki, mostmár itt az idő, hogy megkóstold a Guinesst, nem ismerek olyan nőt, aki szereti." Aztán mondtam, hogy az elsővel már elkésett, és el se akarta hinni :)

Közben kész lett a vacsi: kuszkusz, sajtos omlett, borsó és pestos füstölt lazac. Desszertnek pedig nagyon finom karamellaöntetes-kekszes fagyit ettem, a sörrel jó volt :) Vacsi után eltakarítottam mindent, megetettem a kutyákat, aztán egy csomót szenvedtünk Yas fizios dvd-jével, mert össze-vissza ugrált Karen laptopjában. Mondtam, hogy másoljuk át és írjuk újra...de először kipróbáltuk Yaséban, az fel se ismerte...úgyhogy végül én "győztem", és kiírták újra. Karent most először láttam egy kicsit idegesnek...borzasztó érzés lehet, hogy próbálnál segíteni a gyerekednek, de nem tudod, hogy jót teszel-e vele...mert az egyik orvos ezt mondja, a másik azt. Ezért akar most elküldeni mindent az amerikai orvosnak. Van egy Francesca nevű 8 éves kislány, ő júliusban megy, ugyanez a baja (44 ezer dollárba kerül a műtét). Elvileg szombaton ő is jön. Apropó szombat, Yas megkért, hogy tudja, hogy szombaton nem dolgozom, de tudnék-e majd neki segíteni, pl. WC-re menni, kiszállni az autóból. Nagyon szeretné :)

A dvd-mizéria után megfürdettem, feladtam rá a pizsit, és véget is ért a napom. Még egy kicsit dumáltunk, aztán eljöttem. Yas ült a fotelban, és mondta, hogy "Viki, ha igazán-igazán kedves szeretnél lenni, akkor megtennél nekem még egy utolsó mai szívességet?" Mondtam, hogy szerintem már anélkül is "szuperjófej" vagyok, hogy bármi mást tennék érte ma :) Matték is ott voltak, jót kacagtak. Szóval még odadobtam neki a telefont (ez volt a nagy kérése), mert útba esett, aztán háromnegyed 6 körül eljöttem. Addigra Karen is elvitte Sebet teniszre.

Itthon blogoztam, tusoltam, angoloztam egy kicsit...jó sokáig tart behozni a fél kurzust :) Skype-chateltem egy kicsit Gabival, és egész este vártam, hogy a családom bejelentkezzen, de úgy látszik nem érdeklem őket :)

Tegnap este csak sikerült megint éjfél előtt lefeküdni, végülis negyed 7-fél 7-ig volt idő nagyjából kialudni magam. Matt már ment is, ahogy odaértem. Seb először Yasmin, majd a saját szobájában játszott, de minden meglett időben. És jobb is volt korábban jönni, korábban kezdhettem el a dolgomat. Csomó mindent meg tudtam csinálni még mikor otthon volt.

Én is megreggeliztem, útnak indítottam Sebet, lecseréltem az ágyneműjét, kimostam a saját ruháimat, elvégeztem a szokásosat, aztán vasaltam, majd - mivel még korán volt - elpakoltam a fürdőszobában a törülközős-mindenes szekrényben. Nem fog sokáig tartani sajnos...Karen is ugyanúgy felforgat mindent, ha kivesz valamit, mint egy gyerek, ezt ő is mondta...a szekrényében sincs nagy rend, dehát az már nem az én dolgom.

Ezután hazajöttem, átöltöztem, mad visszamentem a kutyák miatt is, meg még egy csomó ruha a szárítóban volt, összehajtogattam és a helyére tettem őket. Visszaszaladtam, vártam Ginát. Elég gáz volt, mert mikor egyszer kinéztem az ablakomon, hogy ő jött-e esetleg, Bert (aki a kertben szorgoskodott), pont felfelé bámult talicskatologatás közben...úgyhogy jól megnéztük egymást :)

Angolon nem volt semmi különös, a második felén benn volt egy másik tanár(nő), néha "ellenőrzik" egymást. Gina hazahozott, már majdnem 3 óra volt, úgyhogy már nem jöttem fel kis lakásomba. Ott volt 2 nő, Yasmin kerekesszékét méregették, merthogy - bár még csak áprilisban lesz egyéves a mostani - újra van szüksége, olyan gyorsan nő/hízik. Közben hazaért Matt, aztán elmentek a nők. Később Lisa (Dave Lisaja, a kevésbé szimpi) meghozta Sebet a suliból, mert az ő lánya, Izzie is ugyanabba a suliba jár (Yas osztálytársa és nem nagyon szeretik egymást). És van egy ötéves Teddy nevű kisfia is, aki nagyon mókás :)

Szerencsére nem nekem kellett füdenem ma kint Yassal (így, hogy Izzie jött), ma nem volt hozzá kedvem, de Karen mondta, hogy holnap, ha végeztem, nyugodtan "nyissam ki" és pancsizzak egyet, szerintem fogok is, remélem holnap is ilyen jó idő lesz. Ma annyira meleg volt, hogy pólóban és a kis halványrózsaszín blézeremben mentem angolra. Először Matt dicsért meg, hogy milyen jól nézek ki, még ki is lép(tet)ett a pult mögül, hogy jobban lásson, meg aztán később Karen is. Pedig semmi extra, máskor is öltözöm így, ha elmegyek valahova, ők nyilván legtöbbször melegítőben látnak...ahhoz képest tényleg jól néztem ki :)

Apropó fürdés és gyerekek: bár a két lány nincs jóban, az anyák "kedvéért" néha elviselik egymást, és egész jól eljátszogatnak, főleg, ha fürdeni is lehet. Seb is akart, de mivel Teddy nem tud úszni, mondta, hogy az milyen udvariatlan lenne már, ha egyedül hagyná, inkább bent marad vele, ha szeretné Karen. Tényleg édes pofa ez a gyerek :)

Szóval megvolt a fürdés, közben ittunk egy kis bort. Karen kint Lisaval, én bent a tűzhely mellett. Befejeztem a kaját (kurmas csirke, krumplival), bár Karen mondta, hogy elmehetek fél órára, ha szeretnék, de inkább lerendeztem a kaját. Aztán bejöttek a gyerkőcök, megmostam Yas haját, megszárítottam, felöltöztettem, közben elmentek Lisaék.

Megkaptam a mai postámat, két levelem is volt, az egyik a választásos papírom, úgyhogy mehetek Londonba szavazni húsvétkor. Megvacsiztunk, beszélgettünk, borozgattunk. Még reggel megcsináltam Seb egyik matek háziját, amin Matt tegnap felhúzta magát, mert nem tudott rájönni...hát, nem akarom magam fényezni, de tényleg egy perc volt nekem, Matt már kezd irigykedni rám...konyha, kaja, matek házi :) Ő ma is kertészkedett, mondta is, hogy ha már ilyen jól főzök, matek házit csinálok, pakolok, takarítok, akkor segíthetek kertészkedni is, de mondtam, hogy én inkább "maradnék bent", eltöltöttem egy pár nyarat a répa- meg krumpliföldön :) Meg hát nem is gondolta komolyan, nem engedné át másnak a kertgondozást.

Még egy kicsit dumáltunk, Matt megmutatta a cikket, amiben múlt héten nyilatkozott, és több internetes utazási honlapon is megjelent. Karenéknek is csak most mondta. Nyilván Shaka állapotáról beszéltek csak egész múlt héten.

Yasmin eközben színezgetett, van egy jótékonysági program, amihez körberajzolták a lábát és most díszítgeti. Yasminnak ugyebár teljesen mássá formálódott a lábfeje, mint egy átlagembernek. És mondta, hogy milyen csúnya, ő oda sem adja a képet, aztán Karen mondta, hogy minden embernek különböző, az övé azért ilyen, mert nem használja. És erre Yasmin mondta, hogy igen, nem vagyunk egyformák, minden ember ugyanolyan értékes, stb...Hallatszott, hogy ezt a gondolatot, tényt, nem tudom minek nevezzem, jól belenevelték. Azt nem tudom, hogy az iskolában, és/vagy Karenék, de jó, hogy tisztában van ezzel, valószínűleg ezért van ennyi önbizalma.

Beszéltünk a szombatról is, Seb is jön, úgyhogy négyen megyünk Stoke Mandeville-be, a gyerek-kerekesszékes sportnapra. Lehet vinni barátot is, és Yas Sebet viszi. Kérdezte, hogy szerintem nem baj-e, hogy a tesóját viszi, és nem barátot :) mondtam, hogy nagyon sok embernek a testvére a legjobb barátja, meg amúgy is, miért lenne baj? :)

Végül azt hiszem 6 körül jöttem el, Karen adott még egy kis bort (meg csekket is, kétheti pénzzel), azt mondta, szükségem van rá. Itthon blogot írtam, majd csomót skype-oltam anyáékkal. Most tusizok mindjárt, aztán meg akarom nézni a Marley and me-t, remélem nem fog leállni.

Jajj, és még egy nagyon vicces volt: Shakanak ma van a szülinapja, ami egyébként reggel csak nekem jutott eszembe, Matt mondta is, hogy milyen jó fej vagyok :) Yasmin ve(tete)tt szülinapi kártyát, rendesen borítékban, Shaka nevével...meg vettek egy kis muffint is, szúrtak bele gyertyát :) Az ünneplésről már lemaradtam, mert eljöttem (Matt meg Seb még kimentek kicsit kertészkedni), és azt már nem akartam megvárni.

Tudom, hogy sokszor kezdem így a bejegyzéseket, de reggel ismét elég nagy kupi fogadott mindenhol. Majd' elájultam, mikor megláttam a szennyeshalmot, és mindenhol kupi volt, de tényleg, a konyhában sem az a kimondott rend uralkodott... Azt se nagyon tudtam, hol kezdjem :) A mosogatógépet azért Karen elindította reggel szerencsére, de volt egy csomó cucc, ami már nem fért bele, azok úgy a mosogató környékén voltak nagy össze-visszaságban. És amit nem értek, hogy ha olyat esznek, ami aztán rászárad a tányérra, edényre, stb...miért nem engednek rá egy kis vizet? Ezt majd azért megkérdezem, illetve megkérem őket... A mosógép is túl volt már egy mosáson, és még következett vagy 5 "óriásadag". Kivittem a kukákat, elkezdtem pakolászni, közben intéztem Sebet (reggeli, uzsi, fésülködés), megetettem a kutyákat. Shaka most jobban néz ki (mozog, eszik, iszik), de Matt mondta, hogy előző két éjszaka vele aludt Seb ágyában, Seb pedig Karennel, és hogy éjszaka is sokszor kiment. Mondta, hogy majd megpróbál jóval hamarabb hazajönni, hogy ne legyen sokat egyedül, ha én is elmegyek délután. De mondtam, hogy áthozom a cuccomat (angoloztam:), és majd én figyelek rá. Mivel Matt kb. 1 percig volt reggel otthon, aztán már ment is, nem ő, hanem Karen mondta délután, hogy még péntek este telefonált az állatorvos, hogy szegény Shakanak akkora agytumora van, hogy kb. 2 hetet ad neki. Karenen kívül mindenki megsiratta már, Pauline csirkét vett neki, hogy megédesítse az utolsó napjait, és Matt is állandóan ölelgeti, és a közelében van. És tény, hogy most az új gyógyszertől szinte olyan, mint volt...csak kérdés, hogy meddig...

Seb olyan aranyos volt reggel, szombaton volt teniszversenye, megkérdeztem, hogy ment. Örült, hogy érdeklődtem...tényleg ügyes lehet, levert mindenkit, 4 meccset nyert, így ő lett a nap győztese :) Rá is fér egy kis önbizalom, állítólag mondta, hogy a végső ütközetben csak azért tudta legyőzni a fiút, mert az rossz formában volt.  Aztán megmutatta, hogy milyen "cool" táskát vett a hétvégén a "saját" pénzéből.

Miután Seb elment - vicces volt, mert Pauline azt hitte, hogy Bert viszi, Bert pedig azt, hogy Pauline, és fogalmuk sem volt, hogy hány óra van, Pauline elment kutyát sétáltatni, Bert pedig váltott pár szót Sebbel a projektjéről, aztán elköszöntek...Seb pedig újra bekopogott, hogy "akkor valaki elvisz engem suliba?":) Szóval mikor egyedül maradtam, nekifogtam kipucolni a házat. Mire mindennel, a fürdőszobatakarítással és a felmosással is végeztem, kb. negyed 12 lett. Átjöttem a cuccaimért, majd visszamentem, úgyis rendezgetnem kellett a szárítóban meg a mosógépben a ruhákat.

Teljes nyugalomban, zenehallgatás közben angoloztam egy kicsit, és kb. fél 1-kor megjött Matt. Az egész délutánt a kertben töltötte, kis pálmafákat ültetett, kavicsokkal a tövében, tisztára, mint a tengerparton :) Egyébként gyönyörű tavaszias idő volt egész nap, sokkal melegebb volt, mint tegnap, tényleg tavasz... Karen mondta is, hogy lehet, hogy már jön a nyár :) És annyira jó, hogy ha felkelek fél 7-kor, már nincs sötét, és este is sokkal később sötétedik :)

Én folytattam az angolt, aztán egyszercsak hazaért Yas és Karen. Már csütörtök óta nem láttam őket, Yasnak hiányoztam, meg a rántott husim is, mert azt kellett ma csinálnom vacsira :) Dumáltunk kicsit, kaptam nagyon finom tejszínes lattet a kávégépből. Karen mondta, hogy még Mattnek is mondta korábban, hogy szegény Viki biztos egész nap mos...és milyen igaza volt :) Ők elmentek 3 előtt Sebért meg boltba zsemlemorzsáért. Nagyon későn jöttek haza, már mindent elmostam, elpakoltam, előkészítettem a vizeket éjszakára, stb...azért tartott eddig, mert a 3. boltban kaptak csak zsemlemorzsát, ami egyébként szinte teljesen olyan, mint a mienk, színre legalábbis...mégiscsak van nekik valami nagyon hasonló! :)

Hazaértek, Karen betette a sültkrumplit meg a Pauilne által csinált karfiolos-brokkolis-sajtos valamit a sütőbe, én pedig nekiláttam a panírozásnak-sütésnek. Vacsiztunk, közben megjött Dave, elkezdett megint poénkodni, hogy jól bánnak-e velem, meg hogy ha menedzserre van szükségem, csak szóljak. Ez abból jött, hogy Karen mondta, hogy én csináltam a husit, és a gyerekek meg vannak érte őrülve, túlteszek Matten...aztán azt is mondta, hogy ehhez képest még nem adta oda a múlt heti csekkemet (de mondtam Karennek, hogy csütörtök-péntek előtt úgyse megyek a bankba, ráér).

Kaja után pakolásztunk, a gyerekek fürödtek a medencében. Karennel ittunk egyet (már nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, mondtam is neki, ő meg mondta, hogy jó nekem, ő azon szokott gondolkodni, hogy mikor volt utoljára, hogy nem ivott :) és beszélgettünk. Mondta, hogy láthatom Yasminon, hogy tele van energiával, és én is mondtam, hogy egyáltalán nem hisztis, sokkal kezelhetőbb...és ez mind a fizio miatt...Matt poénkodott is, hogy minden napra intéz Yasnak fiziot, ha ezen múlik :) Most is például ruhában ment be a szobájába és fürdőruhában jött ki...egyedül!

Az anyák napja is jó volt (itt tegnap volt): a reggelit Seb csinálta Karennek, fél 7-kor már ágyba is vitte :) A vacsit Yas készítette, és kapott virágot meg képeslapokat. Így ma  láttam Karen anyukáját fényképen, hát...egyáltalán nem hasonlít rá. Megint szóba hozta vezetést, hogy holnap újra felhívja a biztosítót, hátha tudnak egy kedvezőbb árat mondani, azt mondja, mindig van mód rá :) Mert állítólag a gyerekek is mondták meg Matt is, hogy hülye lenne nem elintézni és néha megkérni, hogy menjek el a gyekek(ek)ért, főleg, ha januárig itt leszek. Hát, nem tudom, hogy dönt, de mondta, hogy most is olyan jó lenne, ha el tudnám vinni Sebet a suliba reggelente (Seb egyébként az első közös reggelünkön múlt hétfőn azt hitte, hogy én viszem :) Én már erre nem mondtam semmit, ha szeretné, pár gyakorló óra után szívesen vezetek, ha nem, nem :) Bár azért mostmár egyre inkább érzem, hogy jó lenne nem kiesni a még meg sem szerzett gyakorlatból.

Miután a kinti fürdés véget ért, Yasminnak következett a benti, megspékelve egy kis hajmosással. Seb pedig ment teniszre. Ja, Karen ma is mondta, hogy tényleg érezzem magam megtisztelve, hogy Seb engedi, hogy én fésüljem reggelente, neki legtöbbször nem engedi, hogy hozzányúljon. Szóval megmostam Yas haját, megszárítottam, de tényleg tele van energiával a kiscsaj, énekelt, hülyéskedett, stb. Matt be is jött, hogy ha nem bírom, elmehetek pihenni :)

Miután Yast elrendeztem, el is jöttem, ez 6 után nem sokkal volt. Blogot írtam, majd skype-oltam a családdal, aztán tusi. Reggel 7-re megyek, mert Mattnek meetingje lesz Londonban azt hiszem, muszáj korábban elindulnia. Nekem pedig muszáj kialudnom magam!