Reggel 7-kor keltünk, sétáltunk, reggeliztünk, majd nekiláttam az utolsó simításoknak, abban a tudatban, hogy 1 és 2 között hazaérnek. Kitakarítottam a fürdőszobát, a konyhában fényesre töröltem a pultot, felporszívóztam, felmostam mindenhol, kimostam és mivel gyorsan megszáradt, fel is húztam Yasmini ágyneműjét... 11-re kész is lettem, ekkor hazavittem a maradék cuccomat, majd elmentem a bankba befizetni az utolsó Karen-csekkemet, és szóltam, hogy külföldre megyek. Azt mondták, hogy nem tudják garantálni, hogy nem lesz elutasítva a kártyám. Ezt Karen is mondta, hogy nem mindenhol fogadják el a kártyáikat...
Hazajöttem, és vártunk. Volt még mit pakolni az „átkozott” kutyák miatt... Karen egyszercsak küldött egy sms-t, hogy este 9 előtt semmiképpen ne várjuk őket, hívjam fel skype-on, és elmondja: törölték MattékChicagoból Londonba tartó járatát tegnap este (ott este). Apu állítólag nagyon mérges, még az ablak melletti helyet is elintézték, mondjuk ez valószínűleg érvényes az új időpontra is. Így eljutottak Chicagoba, ahonnan nem tudtak tovább jönni. Mindenkit elszállásoltak a reptér melletti hotelben, és kaptak fejenként 10 dollárt vacsira és 5 dollárt reggelire. Yasmin ezt hangsúlyozta ki, hogy „De kaptak összesen 30 dollárt!” :) Matt gondolom meglett volna nélküle... Mivel ott reggel volt, Karen is csak akkor kapott sms-t aputól, aki nem tudott netezni, mert állítólag drága lett volna. És ő sem tudta pontosan, hogy mikorra tették át az indulás időpontját, úgyhogy gyors csekkoltam a Heathrow oldalán, ahol meg is találtuk: 11:25 helyett a várható érkezés 20:30. Yasmini egyébként jól van, már be van zsongva. Van még 100 dollárja abból a pénzből, amit Pauline barátnője adott nekik vacsira, mondta, hogy majd engem is elvisz a Cheesecake Factory-be, anyu erre hozzátette, hogy nagyon finom mojitojuk van :))) A legújabb bejegyzésük végére amúgy jó kis galériát állított össze apu: Karen mindegyiken iszik és vigyorog. Mondtam is neki, hogy tényleg úgy látszik, mintha mást se csinálna kint :DDDD no de persze mindenki tudja, hogy nem így van... Megbeszéltük még, hogy mit kell vinnem, stb.
Innentől megint nem volt sok dolgom. Skype-oltam Orsikával, főztem tésztát ebédre, aztán elvonultam magamhoz pakolni. Tényleg betartom a Karenéknek tett ígéretemet, és kevés cuccal megyek. Kicsit azért nehéz volt eldönteni, hogy melyik táskát, melyik szandit/papucsot vigyem, és mi maradjon itthon... Sajnos félre kellett tennem azt a szempontot, hogy mi mihez megy és nem megy színben. Egyetlen táskát fogok vinni, egyetlen kardigánt, egy pár szandit és két kis papucsot... és ezeket fogom hordani fehér ruhával és feketével is... De még most is, amikor írom, elgondolkozom, hogy a fekete szandit nem kellene-e mégis betenni? áááááá.... nem fogom. A ruhákkal egy fokkal könnyebb dolgom volt, mert abból úgyis több kell, több az engedélyezett mennyiség, de azért van, amit sajnálok itthon hagyni. Egyébként egész éjjel esett St. Louisban, és tegnap napközben is egy kicsit, először mióta ott vannak. De azt mondják, hogy még mindig meleg van, szóval nem viszek farmert.
A kézipoggyászba is belepróbáltam a dolgokat, hogy beleférek-e, és hál’ istennek igen. Köszönet az Oriflame-nek érte :)))) Mondtam anyus, hogy egyszer úgyis lesz laptopom, amit belerakhatok, de csak nevettetek :))))))
5 óra fele visszajöttem, és ha már megvolt a palacsintatészta, sütöttem Pauline-éknak és magamnak párat. Amikor átvittem, kérdezte Pauline, hogy „Ugye nem etetni akarsz már megint bennünket?” :) Bert mondta, hogy nem csodálkozna, ha valakit összeszednék kint... ez onnan jött, hogy megállapítottuk nagyival, hogy Dr. Dobbs (aki a második műtétet végezte), nem is néz ki olyan rosszul :) Meg soroltak lehetőségeket, hogy milyen kellemes útitárs-esélyesekkel számolhatok :D
Elpakoltam magam után, aztán –ahogy napközben többször- megint összeakadtunk Pauline-nal. Mondta, hogy tegnap megint beszéltek rólam Lynne-nel, és ő is mondta, hogy milyen jó, hogy idén jöttem, képzeljék csak el, hogy hogy boldogulnának most, ha mondjuk a tavalyi román lány lenne itt... És megint dicsérgetett, én meg pirultam.
Fél 7 körül gondoltam úszom egyet. Mondjuk megint 22-23 fokos volt a víz, jó kis ébresztő volt, de jól esett. Utána letusiztam, majd szépre varázsoltam a körmeimet. Soha ne fessetek lábujjkörmöt csöpögő vizes hajjal, vagy ne hajoljatok fölé, mint én :D Közben anyusékkal beszéltem egy kicsit.
Ezután csak vártam, neteztem, blogoltam. Már majdnem fél 9 volt, amikor gondoltam megint lecsekkolom, hogy hogy áll a gép... mostmár 20:30 helyett 22:05-öt írtak, úgyhogy átmentem és szóltam Pauline-éknak, hogy ne aggódjanak. Én pedig vártam tovább...
Aztán ránéztem még egyszer, akkor 21:57-et írt. Majd háromnegyed 11-kor hívott apu, hogy kb. fél óra, most szálltak be a taxiba, és negyedkor meg is jöttek. Szegények már a jó ég tudja hány órája talpon vannak, bár Sebastian nem látszott fáradtnak. Meg is mutogatott mindent: gitárt, basaball kesztyűket, nyakláncot, stb. Thula szegény már biztos azt hitte, hogy haláláig velem kell élnie, mert jól megugatta őket, és először oda se ment hozzájuk. Aztán persze le se szállt róluk: eszeveszetten ugrált rájuk, harapdálta őket... Gyorsan megtárgyaltuk, hogy mi hogy lesz, Matt többször nagyon megköszönt mindent, majd háromnegyedkor eljöttem. Holnap 8 körül megyek, Sebastian nem megy suliba, úgyhogy nem kell kapkodni semmivel.
Matt mondta, hogy valószínűleg sosem láttam még Yasmint annyira sírni, mint tegnap, amikor eljöttek (Yasminék is mondták, hogy nagyon könnyes volt a búcsú)... és hogy nagyon türelmesnek kell majd lennem vele, de tényleg nagyon jól viseli összességében...
Ezzel be is fejezem mára, 5 perc és éjfél, nekem pedig leragadnak a szemeim... Nem tudom még, hogy mikor tudok legközelebb jelentkezni. Igyekszem.
Utolsó kommentek