2010. január 17. -

Angliai au-pair- és irodai munkaélményeimről olvashatsz, kezdetben ékezetek nélkül :) Mindent persze nem tudok leírni, ami velem történik, nem tudom 100%-ig visszaadni, hogy milyen beszélgetéseink vannak, hogy bánnak velem, hogy érzem magam, de próbálom... Leírok sok - talán felesleges - dolgot, és még több fontosat elfelejtek, de az összkép azért remélem megvan :) Ha véletlenül kerültél ide, és fogalmad sincs ki vagyok, irány a "Csak úgy idetévedtél?"... Ha képeket szeretnél nézegetni vagy többet szeretnél megtudni Yasminról, akkor irány a "Képek + Yasmin" :)

Utolsó kommentek

  • MissMarple: Szia Viki, nem folytatod a blogot az új életedde... (2012.02.24. 12:11) Ami eddig kimaradt...
  • Timiaupair: Szijjja! Elkezdtem olvasni a blogodat, nagyon s... (2012.01.08. 10:58) Ami eddig kimaradt...
  • vica0330: A mostani bejegyzésedet olvasva már kicsit nyugo... (2011.12.03. 20:12) A döntés
  • Utolsó 20

Lááááángos

2010.08.22. 23:45 - vikiaupair

A betervezett nagy alvásomból sajna nem lett semmi, kb. 7-től 20 percenként felkeltett Thula, teljesen rajtam feküdt... végül fél 9-kor vesztette el a türelmét, és én is :) Nem akartam sétáltatni, mert elkezdett szemerkélni az eső, de aztán elállt, ő meg nem hagyott békén, úgyhogy mégis lett séta... amivel megkönnyítettem a nap többi részét a magam számára is.

Reggeliztem, meggyúrtam a lángos tésztáját, aztán nekikezdtem a nagy munkának. Először Karenék kis fürdőszobaszekrényeit takarítottam ki és pakoltam el benne a cuccokat, aztán nekiestem a fa reluxáknak. Ha még értetek idegölő munkát, nem nekem való... egyenként letörölgetni őket faápolóval... a fürdőben, a nappaliban és a konyhában... A legrosszabb a fürdőszobai volt, mert nagyon vékony és kicsi, és mindig attól féltem, hogy eltöröm...

Ezután megtisztítottam az összes ablakot belülről (kívülről majd a pasi), leápoltam az ablakkereteket is. Aztán felporszívóztam, mert hiába egyedül vagyok, a kutyák rendesen „besegítenek” a koszgyártásba... Ja, és közben sütöttem magamnak egy kis lángost, olyan jól esett. Kicsit féltem a porélesztőtől, de nem vészes. Mindegy is, ha már egy kicsit is hasonlít az íze és állaga az otthonira, már megéri :)))

Ezután segítettem Pauline-éknak fent elpakolni: a bárt kipakolni (mennyi pia, te jó ég! :), átmozgatni oda, ahol nincs útban, feltekerni a szőnyeget, aztán azt a gumis-kemény borítást, ami azért volt a vastag szőnyeg alatt, hogy Yasmin is tudjon rajta közlekedni a székkel. Jól elszórakoztunk, Pauline aztán mondta, hogy a munka oroszlánrészét a csajok végezték :)))

Bert elmagyarázta, hogy mi hogy lesz majd fent. Megbeszéltük a jövő hetet, mondták, hogy ha nem bánom megint elvinnének valamelyik nap vacsizni a PizzaExpress-be vagy a Zizzibe. Hát, egye fene :)

Folytattam a pakolást: elrendezgettem a kajás szekrényt, és eközben felhívott Yasmini skype-on. Olyan jó volt látni a lelkemet, mosolygott is. Mamiékat is áthívtam. Egész jól van, csak nem eszik...

Letettük, aztán sütöttem még lángost, Pauline-éknak is adtam egy-egy sajtos-tejfölös-fokhagymásat. Tök finom lett :) És Pauline át is jött utána, hogy ez pont neki való, szereti az ilyeneket, és nagyon köszönte, milyen kedves vagyok, stb... Ezután letusoltam, majd letörölgettem a képeket meg a borosüvegeket a konyhában.

Még valamelyik nap írt egy cseh lány, hogy találkozni akar velem. Mondtam, hogy én nem megyek sehova ma, de ha akar, jöjjön el. Már szombat este megbántam, hogy elhívtam, és délután is úgy éreztem, hogy nem bánnám, ha nem jönne. De nem volt jobb dolga, úgyhogy jött, pont mikor befejeztem a törölgetést. És végülis tökre örülök, hogy így alakult. Tudom, hogy találkoznom kellene emberekkel, de annyira jó egy nyugis nap itthon, vagy egy nyugis péntek/szombat este...

26 éves lesz, pár évet már lehúzott itt: 2006-ban jött, volt egy kicsit Svájcban is, az utóbbi pár hónapban pedig otthon. Igazán jófejnek tűnik, remélem tényleg az.

Miután elment, skype-oltam anyáékkal egy kicsit, aztán Gabival sokat. Már ezer éve nem beszéltünk, konkrétan 2 hónapja szerintem, úgyhogy volt téma. Majdnem 2,5 óra után Yasmini hívása vetett véget a dumának. Elújságolták, hogy milyen szupersztár volt a legelső fizion a fájdalmak ellenére és hogy mennyire lazák a lábai, és mennyire szépen gyógyul a seb. (A fizios nő jófej elvileg, és a nővérek is.) Enni még mindig nem nagyon akar szegény. Karen szerint csak „rubbish” kaja van ott kint, bár a kórházi koszt állítólag egész jó. Ma mosták meg először a fogát szerda reggel óta, mert már szerda este sem lehetett, a műtét előtti estén. Megmutattam nekik az előteret és az új lépcsőt, ami még ott fekszik a bejáratnál. Mondta Karen, hogy iszonyú párás, „mintha egy mosógépben lennél”, ezzel a hasonlattal élt. Holnapra lehűlést, csak 30 fokot mondanak, de állítólag többnek tűnik. Jaj, ők is megmutatták a tágas kórtermet, Yasmini rengeteg kártyáját, képeslapját. Mondta, hogy az  enyémet is kinyitotta és köszöni, és bárcsak játszhatna a hajammal most :)

Ez kicsit össze-visszára sikerült, de nem jut eszembe minden, amit újságoltak. Most mindjárt éjfél, csörög a pizsim, reggel 7-kor ébresztő.

A bejegyzés trackback címe:

https://vikiaupair.blog.hu/api/trackback/id/tr472240167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása