Tegnap este megbeszéltük Karennel, hogy negyed 9-re jövök, hogy segítsek "bepakolni" a gyerekeket a kocsiba. Úgy volt, hogy rögtön mennek Lisaval, mert az exférje, akivel közös vállalkozásuk van, elviszi a gyerekeket suliba. Karen mondta, hogy ha nem akarom nem kell, de elvihetem Thulat sétálni. Igazából még volt is kedvem hozzá, mert ha tudom, hogy nem kell sietnem sehova, nem kell kapkodnom, akkor simán belefér egy kis erdei séta, még jól is esik testnek-léleknek :) És Pauline is pont akkor vitte Holly-t, ma valamiért később, mint szokta, úgyhogy vele mentem, így megismertem egy másik útvonalat. Tök jót dumáltunk közben, mesélte például, hogy múltkor Holly nagyon megállt egyszer és gyanúsan nézett valamit, amiről Pauline azt hitte, hogy egy kutya egy bokorban. Közelített, cuppogott a szájával, hogy menjen oda a kutya, biztos gazdátlan, stb... Ám amikor már csak kb. 5 méterre volt tőle, meglátta egy puska csövét és egy katona feketére festett arcát :)) Mert ugyebár ez army-gyakorlatozós terület :) Elég viccesen adta elő, jó fej az öreglány nagyon. És nem véletlen ilyen fitt, 35 éve szinte minden nap sétáltatja a kutyáját... Ja, és egyébként ilyenkor is ki van sminkelve :)

Háromnegyed 9 fele hazaértünk, addigra egy kicsit változott a program, bár engem nem érintett a változás, csak Lisa exférje rendelte be Lisát 1 órára az irodába, úgyhogy Karen egyedül indult el a nyaralóba. Előtte még dumáltunk egy kicsit, Pauline is itt volt. Kiderült, hogy ő nem tudta, hogy én is megyek vacsizni hozzájuk :) azt hitte, hogy addig gyerekmentes leszek teljesen :) Hát, még jó, hogy ezt letisztáztuk :) Karen pedig mondta, hogy az ő ágyukban aludjak, mert a gyerekek tegnap már összevesztek, hogy ki aludjon anyáéknál (hiába mondta Yasmini korábban, hogy Seb nyugodtan aludhat ott)... És Yasmin azt akarja, hogy közvetlenül a mellette lévő szobában legyek (Sebé is közvetlenül mellette van, csak az ajtók távolabb vannak). És állítólag kifejtette, hogy én nyugodtan aludhatok Karenék ágyában, mert ha szállodába megy valaki, akkor is aludtak már mások előtte azon a matracon/ágyon, és ez sem Karenéknek, sem nekem nem gáz... Ja meg a takarodót illetően: 9 óra, és mondták a gyerekek Karennek, hogy feltétlenül mondja meg nekem is, hogy 9 órában állapodtak meg, nehogy hamarabb akarjam őket ágyba dugni. Oh, és még volt egy vicces: Sebastian ugyebár minden reggel bebújik Karenék mellé az ágyba, és Karen megkérdezte, hogy mellém is beugrik-e majd? :)) Gondolom kitaláljátok a választ :)))) Szépen is néznénk ki... :D Este ugrált az ágyon, és mondtam, hogy akkor holnap reggel kihagyod az ágyba ugrást, igaz? :))

Mikor már csak én maradtam a házban, egy kis késéssel ugyan, de elkezdtem normál állapotokat teremteni. Reggeliztem, mostam egy csomót, ágyneműt, mindent.

Szerintem fél 10 fele megjött a Sainsbury's-es rendelés. Megint a jófej pasi volt, ma már tök sokat kérdezett, hogy honnan jöttem, nanny vagyok-e, kedves-e a család, stb. Mondtam, hogy most megyek majd haza, jó holiday-t kívánt, stb. Tényleg normális volt. Azt hiszem ő volt, aki múltkor nem hagyta, hogy én is pakoljak, és most is mondta, hogy én maradjak, idehozza az ajtóhoz.

Ezután hazajött Matt, váltottunk pár szót az irodáról (mondta, hogy tuti lett volna mit csinálni, és majd szól, hogy mondják el/írják le, hogy mit, csak mint eddig), és mesélt a tegnapi londoni konferenciáról is. Mondta, hogy volt egy nagyon szép korombeli, kerekesszékes csaj, aki 5 éve balesetben bénult le nyaktól! lefelé... És a fogyatékosok utaztatásáról beszélt nagyon okosan. Még a hideg is kirázott azoktól, amiket mondott...

Közben pont hívott Karen, hogy ha a férje hazaér, küldjem már le vele a bőrdzsekijét, úgyhogy ezt meg is tettem, és apu már ment is. Kenuznak Dave-vel, Lisa meg Karen pedig masszázsra, illetve kozmetikushoz mennek, majd este vacsizni.

Vasaltam egy kicsit, aztán hazaugrottam magamhoz, összeszedtem a cuccomat, és felpakolva "átköltöztem" Karenékhez. Azért fura lesz majd itt aludni... Kitakarítottam a fürdőket, aztán folytattam a vasalást-mosást-szárítást. Mikor ezzel végeztem, már 1 óra  is bőven elmúlt, úgyhogy megettem ebédre a tegnapi lasagne-maradékot, majd végezetül felporszívóztam, és háromnegyed 2 fele végre leültem. Blogoltam, kiteregettem az utolsó adagot, aztán indultunk Pauline-nal a suliba összeszedni a gyerekeket, akik ma az általuk kreált pólókban feszítenek.

Tényleg jól elvagyok vele, mesélt régi sztorikat, beszéltünk a gyerekekről, hogy Seb milyen csodálatos kissrác. Hazajöttünk, ettünk egy kis jégkrémet, Seb kis fahasábokat pakolt kint, majd bent e-maileztek, msn-eztek, veszekedtek egyet, én pedig kikavartam a palacsintatésztát holnapra és megvarrtam a táskámat, ágyneműt húztam, stb. 5 körül indultunk volna Pauline-ékhoz, amikor kiderült, hogy Yasmin nedves, úgyhogy teljes csere után egy kicsit később, mint szerettünk volna, de átmentünk.

A vacsi nagyon jó volt, háromnegyed 8 fele jöttünk haza. A menü kagyló és kis garnélarák volt jacket potato-val, nekem pedig külön csinált stroganoff marhát, merthogy Karen mondta reggel, hogy nem vagyok nagyon halas. Tök aranyos volt, mert amúgy vega, mármint Pauline. Desszertnek csokitorta és gyümisali volt. Nagyon jót beszélgettünk, mondták például, hogy eddig tényleg én vagyok a legeslegjobb au-pair, és mondta Pauline, hogy ezt nem csak azért mondja, mert itt vagyok, hanem mert tényleg így gondolja, máskülönben nem mondana semmit. És azt is mondta, hogy ha Karenéknél lejár az "időm", akkor lehetnék az ő au-paire :) Mert mondta, hogy mit fognak csinálni nélkülem 10 napig, Seb persze megkérdezte, hogy miért, hova megyek? Ő sosincs képben semmivel kapcsolatban, azzal sem, hogy mikor van tenisz, van-e házi, van-e úszás, tesi, stb... De mondta ő is, hogy tényleg nagyon jófej vagyok, és jöjjek vissza :)

Meséltek még többek között a megismerkedésükről, házasságról, szexuális felvilágosításról, megint kérdeztek apáról, activity-ztünk, Seb olyan emberi test működésével kapcsolatos kérdéseket tett fel, amikre én nem hiszem, hogy tudtam a választ 9 évesen...stb. De nagyon sokat nevettünk. Szeretnék ilyen gondtalan életet hetven x évesen... És Sebastian olyanokat szól be, olyan aranyos. Például amikor Pauline mondta, hogy milyen jó lenne, ha holnap én azt mondhatnám Mattéknek, hogy az ő gyerekei a legjobbak a világon, Seb erre: "Kár, hogy ezt már nem mondhatja." Meg amikor mondta nagyi, hogy milyen jól érezte magát ma este, Seb mondja nevetve, hogy "Legalább te." :)

A gyerekek még számítógépeztek egy kicsit, aztán pedig papírfüzért csináltak, így már tartott az angol meccs, amikor hazajöttünk. Egyébként az is kiderült, hogy Yasmin egyszer "megvert" egy au-pairt, és az volt az egyetlen, amikor Pauline nagyon leszidta őt... Sittelt a csaj, és Pauline-t áthívta Seb, hogy a szomszédban baj van :) Ja, és semmit nem csinálhattam most sem, többször is rámszólt, hogy tényleg üljek le, szükségem lesz az energiára. Tényleg élveztem a vacsit, boroztunk, ettünk, kávéztunk, nevetgéltünk, mi kell ennél több? :) (Mondta, hogy nézett gulyás-recepteket, de nem mert, inkább maradt a stroganoffnál:)

Hazajöttünk, gyors letusoltam Yasmint előzetes hiszti után, egy kicsit még elvoltak a szobájukban, aztán gépeztek/meccset néztünk (hihetetlen bénák az angolok eddig), én egy kicsit skype-oltam anyáékkal, a gyerekek is beszéltek kicsit Mattékkel, én söröztem. Karen azt mondta még reggel, hogy nyugodtan igyak meg egy üveg bort is, ha akarok :)  Hát annyit azért nem :) Eljött a 9 óra, de még mindketten el voltak foglalva. Bár most sem Sebbel volt baj... Yasmin nem akart WC-re menni, pedig délután is kétszer cseréltünk bugyit (Pauline-tól is haza kellett jönnöm egy tisztáért, akkor sem szólt időben), és megivott egy csomó kólát a vacsihoz, meg itthon aztán egy kis tejet tea helyett... De behúzta a fékjeit, hisztizett, és már Seb is ráunt. Akkor már az volt a baj, hogy Seb miért szól bele, ő a legrosszabb testvér a világon, stb, pedig szegény gyerek csak segíteni akart nekem, szépen kértük kánonban Yasmint... Nagynehezen rápakoltam a WC-re, de persze nem pisilt, és mondta, hogy sose hiszek neki, stb... Már mindenki "szemét" volt, mert álmos volt... Például amiatt is majdnem elkezdett sírni, hogy mondtam, hogy majd letusolok és hajat mosok, merthogy azt hitte, hogy arra az időre "hazamegyek" és itthagyom őket... Aztán végül háromnegyed 10-kor sikerült lefektetni, be kellett bújnom megölelni, stb, bocsánatot kért a hisztiért... A kocsiban is megmondta nekik Pauline, hogy csak akkor ad nekik gumicukrot, ha normálisak lesznek velem.. Hát Seb drágám ezt be is tartotta, mint mindig...

Még blogoltam, tusoltam, hajat mostam, kiengedtem Thulat egy pisire, aztán bevettem magam Karenék szobájába. Egy kicsit azért fura lesz az ágyukban aludni. Nekem, mint "külön élő au-pairnek" már önmagában az is furcsa, hogy egy házban alszom a gyerekekkel, ez meg, hogy anyuék ágyában, még inkább. Bár lehet, hogy soha többet nem aludhatok ilyen szép bőr ágyban és ilyen kényelmes matracon :))

Így amúgy, hogy Pauline levette a vállamról a vacsi terhét, nem is volt vészes a nap, az esti hisztit leszámítva. Nagyon ijesztő egyébként, mert az egyik pillanatban nevet valamin, aztán két másodperc múlva már újra mindenki ellene van és sír...

Most még megpróbálom Thulat eltávolítani az ágyról, aztán nyugovóra térek, mert mindjárt éjfél, és van egy olyan érzésem, hogy reggel nem akkor lesz ébresztő, ameddig szívem szerint aludnék :) Yasmini mondta, hogy majd reggel kiabálni fog, hogy bújjak be mellé... kíváncsi leszek.