Reggel Yasmini már fél 6-kor riasztott, hogy fordítsam át. Szerencsére ő is akart még aludni egy órát, így fél 7-kor keltünk végül. Folytattuk az esti nevetgélést, megreggeliztünk, mutogatott videokat, zenéket, aztán 9 előtt hazamentünk.

Karen és Seb nem voltak otthon, de nemsokára befutottak, Thulat vitték sétálni. Már készülődtek is a szemészetre, 10-re volt időpontjuk. Úgy volt, hogy Sebastian is megy, mert hazafele Karen beugrott Owenért, Seb barátjáért, aki jött játszani, de inkább úgy döntött, hogy marad velem itthon. Igazából nem sok vizet zavar, simán tudtam tőle pakolni meg takarítani, porszívózni, port törölni, tükröket tisztítani. Be akartam ugrani a plazaba, úgyhogy miután 11 fele végeztem, gyors rendbeszedtem magam, és már indultam is. Sebet Bert gondjaira bíztam (korábban megbeszéltük Karennel), a szobákat pedig elbarikádoztuk, hogy Thula ne tudjon bemenni...

A suliban máshol volt az óránk a szavazás miatt, és van egy új lány is, a nevét nem tudom, de román. Ő is olyan fiatalnak néz ki, mint én, pedig 25 éves. Nagyon durva családja van: az anya októberben meghalt rákban, három fiú van: 11, 14 és 16 évesek, az apa pedig Oroszországban dolgozik... vannak nagyszülők meg nagybácsik, stb, de inkább csak vasárnap, amúgy ő van velük... ehhez azt hiszem nem is fűzök semmi mást, nem tudom mennyi pénzért vállalnám ezt... ő mindenesetre november óta bírja...

Suli után rögtön tekertem haza, és sittelésre készen átmentem. Még ott volt Shania Yasminnnál, Owen pedig Sebnél. Egyik se igazán tud köszönni, Shania máskor is "kisbunkó" volt, Owen viszont csak megijedt, aztán köszönt, mikor Seb bemutatott neki :) Egy kicsit még játszottak, aztán először elvitték a kissrácot, majd Karen hazadobta Shaniat.

Délutáni történés volt Seb régi ipod nanojának megtalálása is, ami azért érdekes, mert úgy néz ki, hogy az enyém lesz. Még délelőtt mondott valamit Karen az ipodokról, én meg mondtam, hogy majd akarok valamikor venni. Mondta, hogy a gyerekeknek megvannak a régi nanok, nem sokat voltak használva... most meg mindkettőnek van ipod toucha, és már nincs szükségük a nanora, úgyhogy kedvezményes áron megkaphatom, ha akarom. Jóhogy akarom :) Újonnan egy ilyen 16 gigás 130 font körül van, nekem pedig 50-ért odaadják. Leszámítva egy-két mikrokarcolást nincs semmi baja, 2008 karácsonyára kapta, alig több, mint egy éves. Szóval mostmár ipodom is van :)

Matt kérdezte délután, hogy emlékszem-e rá, hogy a jegyeknél találtam olyat, hogy egy héttel későbbre szólt a repülőjegy, mint kellett volna. Mondtam, hogy igen, és közben azt hittem, hogy valamit elrontottam. De csak megdicsért, hogy ezért is fontos ez a része is a dolognak... merthogy hiába nézte már át Kay is előtte, átsiklott felette, és így, hogy időben rájöttünk, "csak" 400 fontjába került a pasinak, aki rosszul foglalta...szegény...

Közben már sült a krumpli vacsira, amivel volt egy kis kavar...sült krumpli, majd végül jacket potato volt, most Yasmin kedvére teszünk :) Megvolt a vacsi, Karen közben elment szavazni. Hazajött, elkészült, aztán mikor 6-kor vitték Yasmint a színházba, kidobták, és már mentek is az étterembe Matt tesójával meg a barátnőjével. Pakoltam, ágyneműt húztam, aztán írtunk egy kis házit, majd skype-oltam anyáékkal. Közben megjött Bert, merthogy meg volt beszélve, hogy vigyáz Sebre, amíg én Pauline-nal elmegyek Yasminért. De fél órával hamarabb jött...és kiderült, hogy Pauline már várt rám a kocsiban. Szóltam neki, hogy még korai, de ő állítja, hogy neki Karen mást mondott :))

Kicsit elvonultunk még, majd a normál időben elautóztunk Yasminért. Olyan jó fej Pauline, megint mondta, hogy milyen nehéz lehet az au-pair sors: idegen ország, család, stb... De mondtam, hogy persze izgultam, de minden olyan gyorsan történt, hogy nem volt időm rendesen izgulni... Mondta, hogy Karen csak mondogatta, hogy kell neki valaki, de nagyon válogatós volt, aztán mutatott engem, hogy szimpi vagyok, pretty és nagyon kedvesnek nézek ki :) És mondta Pauline, hogy nagyon örül, hogy ide jöttem :) tök jól esett!

Yasmini nagyon be volt pisilve, ezekben a fertőzéses napokban ez még rosszabb... De teljesen normális volt, letusoltunk itthon, pizsi, tea, egy keksz és alvás. Bert whiskey-zett Seb szobájában, csináltam neki egy kávét, de nem igazán akart elmenni :) Tök vicces volt, aztán mondtam is Karenéknek, hogy gondolkodtam, hogy hogy küldhetném el a nagyapát :)) De aztán Yasmin finoman megkérte :)

Lerendeztem a gyógyszereit, Sebastian angyalom pedig addigra magát, vizet is vitt magának. Ezután kimostam egy adag ruhát, mert Yasmin székhuzatát muszáj volt... Skype-oltam Gabival, aztán fél 11-kor meg is jöttek.

Annyit dumáltunk még Karenékkel, hogy háromnegyed 12-ig ott voltam. Ittunk egy kis whiskey-t, Matt már pizsiben nyomult és osztotta az igét :) Szó volt a munkáról, hogy mit gondolok róla, hogy érzem magam; nagy partikról, amiket régen rendszeresen adtak; a kövér lányokról/nőkről (Matt nem szereti őket...), stb... és nevettünk-nevettünk sokat. Kiderült az is, hogy Yasmin azt mondta, hogy csak egy szelet kenyeret evett nálam reggel, meg, hogy én megígértem, hogy Amerika után is itt aludhat majd :))) Hát, szó sem volt még következő sleepoverről :) Egyébként aranyos volt Yasmini: ma délután is csak úgy a semmiből a jó ég tudja hanyadszorra megköszönte a tegnap estét meg a reggelt :)

Hazajöttem, skype-oltam még Gabival, blogot írtam, de mindjárt 2 óra, ideje aludni mostmár...

Még eszembe jutott: Karen ma érdeklődött az órája után, és mivel csak rávigyorogtam, rögtön rákérdezett, hogy "Eldugtad, ugye?" :) Mert kivételesen tudta, hogy ott van az ülés alatt, és Yasmint már kérdezte is, de ő nem mondott semmit :)

Egy furcsaság: itt Angliában tényleg "szégyen" lehet a kinti szárító, mert délutánra leszedték a cuccokat róla és összecsukták, mire jöttek Owenért...

Amúgy volt ma még egy csomó vicces párbeszéd, Berttel is egyre jobban kijövök, tényleg bír mostmár ő is szerintem (nyilván kiálltam a próbát:), na meg főleg itt este voltak humoros beszólások :) De mostmár tényleg leállok ezekkel, nem győzöm írni, főleg nem 2 óra magasságában...