Azt hiszem tegnap is fél 12 fele feküdtem le, úgyhogy fél 8-ig simán kialudtam magam. Volt udőm mindenre, még tornáztam is egy kicsit. Elkészültem, elindultam...

Rendesen arcon csapott a hideg... Micel tegnap egész nap ki sem dugtam az orrom, nem igazán volt fogalmam a kinti viszonyokról. Jó, azt éreztem, hogy szellőztetéskor mixaoda friss levegő jön be, de nem esett jól az a nagy szél... És félúton elkezdett esni is, szóval minden megvolt, hogy "jól" induljon a napom :)

Aztán végülis nem durvult el, úgyhogy nem áztam meg nagyon. Persze én hülye pont ma tudtam szoknyában menni, harisnyával :) Teljesen át voltam fagyva, így nagyon jól esett a tea, amit Kay szinte rögtön a kezembe nyomott :) Ráadásul bent is nagyon hideg volt, kabátban voltam, és jéghidegek voltak a kezeim majdnem egész nap, írni is alig tudtam... Leah és Natalie kivételével mindenki bent volt, ki hosszabb, ki rövidebb időre. Először Leah székére ültem, aztán mikor megjött egy lány, akinek elfelejtettem a nevét, átültem Louanne helyére, majd mikor megjött Louanne, átültem Natalie helyére...

Jegyekkel kezdtem, de nem volt sok, aztán segítettem egy kicsit Samnek, neveket ékeresgéltem a foglalási kódokhoz, majd pedig API-ztam. Már nem csak Easy Jetet, hanem Thomas Cookot és Thomsonosat is tudok csinálni, úgyhogy a májusból megcsináltam mindet, amit tudtam, és még a júniusból is, tök ügyes voltam. Van egy pár humoros dolog azért, pl. nem tudom miért lehetne (az Easy Jetnél azt hiszem) a születési dátumot 1850-től kiválasztani... nagy valószínűséggel már nem él senki az akkor születettek közül... de amúgy számomra meglepő, hogy viszonylag sok 1926-27-28-as születésű néni és bácsi utazgat Korfura meg ide-oda. Nem, mintha nem lenne szabad nekik, csak önkéntelenül is összehasonlítom őket mamáékkal, akik bizony már nem mennének nyaralni, pláne nem repülővel...

Kellemes meglepetés ért, amikor átültem Natalie helyére, és bepötyögtem, hogy easyjet.com: képzeljétek, magyarul jött be :) Sosem csináltam még API-t az ő gépén, nem tudom, hogy miért, de magyar volt, és az is maradt, mert valamiért gyorsabb volt, mint az angol... Sarah először nem kapcsolt, mikor mondtam, és meg akarta mutatni, hogy hol tudom visszaállítani :) Aztán mondtam, hogy nincs ezzel gond, értem én, csak meglepődtem :) Jaj, Sarah-nak volt még egy igazán humoros húzása is: volt egy utas, aki cseppet pontatlanul, hiányosan adta meg az adatait, és fel kellett volna hívni emiatt. Sarah kérdezte, hogy akkor hívom-e őket?? Hát nem, azért ott még nem tartunk :) Ez éppen nem lett volna annyira bonyolult ügy, de szegény nőnek valószínűleg azért jobb volt, hogy Sarah ledarálta neki a dolgokat :)

Kay is itt dolgozik már egy jó ideje, de úgy látszik én is tudok neki újat mutatni: komolyan annyira nincs gyakorlati érzékük itt... Olyan kacifántosa akart megkeresni egy e-mailt a rendszerükben, amit én elvileg nem is használok... szóval mutattam volna neki valamit,  és először nem akart nekem hinni, aztán meg nem győzött dicsérni, hogy mennyi eszem van :) Na meg basszus még szombaton direkt egyenként odaadogattam neki azokat, amik sürgősek, mondta, hogy persze, csinálja, fontos... erre ma mi fogad a "május" tetején?? Hát persze, hogy azok, akik szombaton, tegnap meg ma utaztak... és már nem lehet hozzáadni az API-t...

Megint volt vicces földrajzos: Charis kérdezi, hogy hol van Marakesh? Sarah mondja, hogy Marokkóban. És az hol van? Hát Afrikában, Észak-, Észak-nyugat-Afrikában. Erre Louanne: "Én mindig is azt hittem, hogy Madagaszkárhoz van közel!", stb... Aztán megkérdeztem, hogy ugyan tanulnak-e ebben az országban földrajzot??? Nyilván tudom, hogy valami van, dehát... Mondták, hogy igen, Charis például 4 évig tanult, de azt mondták, hogy főleg éghajlatról tanultak... Hát, attól még tudhatnának ezt-azt... főleg ők, akik egy utazási irodában dolgoznak.

No mindegy is... Annyira belemerültem, hogy 6-ig maradtam 5 helyett. Hazatekertem, egy fokkal jobb idő volt, mint reggel, de még mindig hideg, és ahogy néztem, egész hétre rossz időt mond... hátha változik :) Itthon ettem, aztán skype-oltam Orsival. Netezgettem, blogoltam, és Bumerángot hallgattam, aztán tornáztam kicsit, majjd letusoltam. Úgy érzem jobban meg kell barátkoznom a pókokkal, mert nagyon úgy tűnik, hogy gyakori vendégek lesznek szerény hajlékomban. Tusolás után, amíg éppen próbáltam magam szárazra varázsolni, éreztem valamit a lábamon: odanéztem, és akkor már a lábfejem mellett a tusolótálcán figyelt egy nagy pók... hát, annyira nem örültem neki... Lassan be is dőlök az ágyikómba azt hiszem.

Jaj, még eszembe jutott, hogy ma felhívott az a nő, akihez múltkor elkísértem Gabit, amikor vitte a cuccát. Anyukájának a régi munkatársa, és az ő kisfia Yasmin osztálytársa. Azt hitte, hogy nyáron végleg hazamegyek, és arra volt kíváncsi, hogy Karenéknek nem lesz-e szükségük utána nanny-re, aki nem bentlakásos, az egyik ismerőse szeretne munkát. Gyorsan kiderült, hogy mi van, mondtam, hogy visszajövök ám :) És sajna nem tudok senkit Karen ismerősei közül, akinek kellene, de azért majd megkérdezem.