Au-pair vagyok Angliában

Még ha a mámor el is maradt, azért egy kicsit iszogattunk, erről majd később :)

Miután fél 2-kor feküdtem le éjjel, fél 10-ig aludtam. Szépen lassan összeszedtem magam, aztán délben elmentem Karenékkal Camberley-be. Nem akartam semmi különöset... és nem is vettem semmit, egy kis mikulás-ajándékon, boron és rágcsán kívül. Hihetetlen, hogy mennyien vannak vasárnaponként... még csak benézni sem volt kedvem némelyik üzletbe...

Karenék egy óra alatt végeztek kb. a szemüveggel (félévente kell Yasmin szemét csekkoltatni, és ingyen kapja a szemüveget, úgyhogy keddtől egy újabb párral gyarapszik a „nem tudod, hogy hol van a ... szemüvegem?”-kör :)

Tehát olyan sokat nem dumcsiztunk, csak a kocsiban, de arról biztosítottak, hogy részem lehet egy előrehozott angolos karácsonyi vacsiban 16-án este :) Gondolom majd akkor adom oda az ajándékokat én is.

Itthon pihiztem aztán kicsit, és vártam Hajnit, aki elbiciklizett hozzám... most megtapasztalhatta ő is, hogy milyen az a kocsiból igen simának tűnő emelkedő, majd dombocska :D Mondjuk a hideg sem segített neki, ma nem is ment 0 fok fölé a hőmérséklet... hiába a kis napsütés, pokoli hideg volt/van.

Borozgattunk, és valamit végig csipegettünk... aztán tejbegrízt is főztünk :) 8 előtt valamikor ment el szerintem, szegény... Skype-oltam anyáékkal, itteni X-factort néztem. Végre kiesett Wagner, a tehetségtelen bohóc... így nem kell beváltanom a Yasminnak tett kertben-sikítozva-rohangálós ígéretemet... ezt tettem volna, ha egy ilyen ember nyerte volna meg :) Hajnika is hazaért, vele is beszéltem még egy kicsit. Aztán facebookon bejelölt Karen barátnője, az ikrek anyukája, aki majd megy fele jövőre a Himalája-túrára, és egyébként ma érkezett haza Dubaiból. Csomó időt töltöttem a képei nézegetésével... Barbados, ez-az-amaz... pedig ő is csak részmunkaidős irodai munkát végez, régen apunál is dolgozott.

Na de a britekről egy kicsit... ha már tegnap is „szóba kerültek”. Valami van azokban a daily mailes cikkekben, amiket a délmagyaros „újságíró” lány lefordít: http://www.delmagyar.hu/noi_oldal/a_kover_a_normalis/2190917/ és http://www.delmagyar.hu/bulvar/az_allatfarm_nem_egy_pornofilm_cime/2190914/. Kommentár azt hiszem nem szükséges. Sajnos így igaz... Eleget írtam már régen az önbizalomtúltengésben szenvedő brit óriásokról... na meg az általános műveltségről is...

Most éjfél, pizsiidő... Reggel fél 9-re megyek, mert holnap apu viszi Yasmint, így anyu marad. Éppen ezért, mikor kikísértem Hajnit, a mínuszokkal dacolva :)))) átballagtam a birodalmunk másik végébe, és kihúztam a kukákat holnap reggelre, mert nem akartam, hogy rajtunk maradjon a szemét :)))

Majd lefagytam a bicikliről reggel, nem csoda, hogy magamon kívül senkivel nem találkoztam :), aki kétkerekűn száguldott volna. Jóval 0 alatt volt még a hőmérséklet 9 előtt is... Louanne szerint nem vagyok normális, hogy ilyen hidegben is ennyit biciklizek... nem mintha lenne választásom :)

Az irodában jó sokat szövegeltünk Louanne-nal (egész jófej volt ma) meg mindig éppen azzal, aki felénk járt :) Todd egyszer kért kézkrémet... fehércsokisat adtam neki, azt mondta, nem zavarja :D Ja, a benti hőmérséklet mellett sem mehetek el szó nélkül... egész nap jéghideg volt... pedig Frank többször is csekkolta a termosztátot, és elvileg be volt kapcsolva a fűtés, néha fel is álltak az asztalra, hogy megnézzék, jön-e a meleg fentről? :) Hát, hozzám sajnos nem jutott el... a lábfejeim és a kezeim is majd megfagytak... Ma egyébként volt dolgom, nem is kevés... nem is tudtam befejezni, végre :) Mondjuk csak azért, mert Nathalie szabin van 2 hétig :D Képzeljétek, volt egy nő, akit F Bi-nek hívtak :) Mármint a keresztneve valami f betűs, a vezetékneve pedig Bi :)))) FBI :DD

Éppen indultam volna haza, már a zene is a fülemben volt, amikor szerencsére észrevettem, hogy világít a telefonom. Karen volt, hogy találkozzunk a Waitrose-nál, mert jön csirkét venni a rántott husihoz (ha csinálok, hát persze, azt bármikor!:), és akkor hazavisz. Így hazafele kicsit kényelmesebb és melegebb utam volt :) Mesélt a tegnap esti szülinapi „buliról”, ahova nem nagyon volt kedvük elmenni Sammel :) Szar volt állítólag, még valami öreg chippendale pasi is volt, az volt az est „fénypontja” :)))

Volt egy fél órám pihenni, majd 6-ra átjöttem, éppen pakolásztak, anyu szerint nagyon durva, harmadik világháborús állapotok voltak... mondtam, hogy nem először :)))) Apu épp a mosogatógépbe pakolt, anyu is tett-vett... és még mosott is ma! Mondjuk azt azért szokott legtöbbször a hétvégén.

Ők már szinte mentek is, én meg elkezdtem a csirkét, mert én is farkas éhes voltam már!!! (eredetileg pizza lett volna, de inkább csirkét kértek). Még itthon voltak, mikor Seb kérdezte, hogy segítsen-e nekem, meg aztán Yasmin is... mondtam, hogy ha segíteni akarnak, ne segítsenek! :)) ha vacsit akarnak, ne kérjenek semmit és ne zavarjanak :))) Sebastian azért ma újra megkért, hogy mielőtt egyszer végleg elmegyek, tanítsam meg nekik, hogy kell rántott husit sütni :DDD

Yasmini azért ott volt, de csak beszélgettünk. Folyamatosan magyaráz. Szerintem most ő van legjobban bezsongva a jogsi-témát illetően... szerinte nagyon nagy pöri lenne csak ketten menni valahova. És megint felhozta a kiskocsi-vásárlás témát, csak szövegelt-szövegelt... apu szerint ha minden jól megy majd, és ha tényleg megéri majd, sokszor „igénybe vesznek”, akkor lehet, hogy egy pár hónap után tényleg vesznek egy kiskocsit, ami majd akár a következő au-pairnek is jó lesz. Vagy csak annak, ha ilyen iramban haladnak a dolgok :DDDD (hozzátette Yasmin, hogy ezt ne vegyem rossz néven, mármint annak a lehetőségét, hogy az utánam következő lányé lehet a kiskocsi, ami lehet, hogy nem is lesz... na értitek :D)

Kész lett a vacsi, jól bekajáltunk mindannyian... és jót beszélgettünk a karácsonyról, Sebastian nem az én pénztárcámhoz írta a kívánságlistáját :) Jó lesz neki a Rubik-kocka, amit már megvettem :) Elpakoltam, közben Yasmin nyilván nem akart zavarni... és a szemem sarkából láttam, hogy magához képest elég kitartóan próbálkozott a konyhapult belső részéről leemelni a „projektjét”, a fakanál-bábu-család egy tagját, hogy megmutathassa... nem segítettem neki, pedig elég necces volt, hogy kiesik a székből, rendesen előrehúzódott, nem érte el, aztán még előrébb, kicsit fel is „állt”... de végül meglett!!!

Ja, a szemeteket is kivittem. Na nem azért, mert annyira szeretek a sötétben, jéghidegben, zsákokkal az előkertbe rohangálni... hanem mert már most is tele volt, hétfőre meg annyira telepakolták volna, hogy képtelenség lett volna megemelni anélkül, hogy kiszakadozzon...

Mindezek után leültünk/feküdtünk X-Factort nézni. Yasmini a felénél be is aludt, csak a legvégén ébredt fel. WC, öltözés, alvás. Sebastian lefeküdt, majd kijött, hogy nézheti-e a Celeb vagyok, ments ki innen csodás elmeépítő műsor aktuális részét... és mivel én szuperextrajófejvagyok, megengedtem, tudom, hogy az egész család szokta nézni. Alig telt el pár perc ezután, és Karenék már haza is értek. Tényleg alig múlt 10, jó rövid este volt. Mondjuk annyira nem bánom :)

Itthon még blogoltam, töltöttem le zenét, rendezgettem a linkjeimet a mozillán :) tusoltam, beszéltem egy órát Hajnival, most pedig nyugodtan mehetek aludni (negyed 2 van...), illetve már tegnap is, csak akkor lusta voltam leírni: még a végén kiderül, hogy a sok anyajegyem összefüggésben áll mindenemmel :) Először is a baba-arcommal, tehát emiatt nézek ki nagyon fiatalnak, és fogok is :) Na meg azt mondják, hogy lehet kevésbé, illetve később fogok ráncosodni, meg úgy általában öregedni. Más is stimmel a kutatás során talált összefüggésekkel kapcsolatban: erős csontok... hát azok vannak, látnátok a csuklómat, meg na, elég vastag csontú vagyok, tehát kevésbé hajlamos a csontritkulásra... és kötöttebb, feszesebb izmok... a kötött stimmel, a feszességen pedig már dolgoznom kellene, sajna a régi időknek már nyoma sincs rajtam... Magyarul mindig fiatal maradok :))))))

Ezt is lusta voltam tegnap leírni: megtudtam, hogy az olimpiai felkészülés keretében (mert itt nincs hagyománya a vizilabdának) az angol női válogatott a magyar női bajnokságban fog szerepelni :) Magyar a szövetségi kapitányuk, gondolom így jött az ötlet... az egyik csaj tulajdonképpen azt mondja a kisfilmben, hogy korábban azt se tudta, hogy Magyarország létezik... Hát, attól még, hogy a britek egy része valószínűleg tényleg ilyen sötét, ezt nem biztos, hogy így kijelentém... dehát itt nem szégyen hülyének lenni. Mondjuk ilyen oktatással/követelményekkel nem is csoda... Na de ne már megint eltértem a tárgytól... megyek is alukálni.

Azt hittem, hogy majd sokáig alszom... de apu indulás előtt 10 percig járatta a Jaguárt közvetlenül az ablakom alatt... és hát, bár fogalmam sincs, hogy milyen motor van benne, de nem a halkabb fajtából való :)))) Az indulás pedig... hangos :D Tehát ez már 7 előtt elkezdődött, habár csak fél 9-re mentem...

Aztán kiakadtam egy kicsit, mert reggelente képtelenség rendesen kiszellőztetni... mivel Bert cigizik (titokban ugyebár), állandóan olyan szag van nálam, mint egy hamutálban... tényleg olyan, mintha én cigiznék itt, pedig tudjátok, hogy én aztán tényleg nem!! És hiába nyitom ki az ablakot, hiszen lent cigizik... és felszáll a füst. Na meg itt mindenen keresztüljön... Csak egy kis friss levegőt szeretnék néha...

Elég durva állapotok voltak... Yasmin szobáját mintha bombatámadás érte volna tegnap óta... Ma is főztem lovely (grrrr....) kávét a pasinak. Karen is hazaugrott egyszer, és ma végre sikerült elhoznia a kutyakaját. Mondtam én neki hétfőn, hogy azért szólok akkor, mert talán péntekre elhozza :))) Szeretett volna kávét inni, de sietett, úgyhogy mondtam, hogy igya meg az enyémet, alig ittam belőle... máskor is úgyis mindenembe beleiszik (kávéba, borba, sörbe, vodkába:), mindig rá kell szólnom, hogy az nem az övé :DDDD

Elpakoltam, természetesen mostam, fürdőben tevékenykedtem, és vasaltam. Ja, és Karen megkért, hogy nézzem át Yasmin ruháit, és amiről úgy gondolom, hogy nem hordja már vagy kicsi, rakjam félre, mennek a charity-be. Ezt még megcsináltam, aztán dél körül eljöttem. Ja, és vasalás közben gondoltam belenézek a Megasztárba. Talán egyik döntőt sem láttam még, X-faktoros vagyok :) És az is maradok, bár el kell ismernem, hogy a Megasztárosok között is vannak tehetségek :D

Mivel még reggel megbeszéltük anyuval, hogy nem kell visszamennem, egy kicsit elpakoltam magamnál, aztán neteztem, zenét töltöttem, ettem, skype-oltam egy kicsit Hajnival. Aztán vártam, hogy jöjjön, amikor is hívott, hogy behívták dolgozni. Mondtam, hogy menjen nyugodtan, nem egyszerű a helyzet ott az étteremben... Aztán anyuskámék is hazaértek Zalakarosról, így végre velük is beszéltem. Közben anyu írt, hogy megvan a tejem. 7 előtt aztán átmentem, el is felejtettem, hogy Sam (Matt bátyjának exe, a jófej fekete nő) jött vacsizni. Aki szerint egyébként jobban nézek ki szemüveg nélkül. Karen szerint már hozzámnőtt, ő nem tud nélküle elképzelni. Szerintetek?? Most akarok újat csináltatni otthon, még meggondolhatom magam :)))))) Még Pauline és Bert is ott voltak. Karenék pedig meginvitáltak vacsira, ha már borult az estém. „Ugye Hajni hozta volna a bort?” „Szóval nincs borod???” „Tessék, itt egy pohárral! Sőt, maradj vacsira is. Ettél már? Biztos nem, gyere egyél velünk!” Így történt, hogy maradtam.

Jaj, Pauline annyira vicces volt. Először is: a minap véletlen a saját mobilját hívta fel a vezetékesükről, és magának hagyott üzenetet Karenék helyett. Aztán később lehallgatta, és nem ismerte fel a saját hangját, ráadásul Bert még beszélt is hozzá valamit közben... Gondolta biztos Matt és Karen hangja... kérdeztem, mit mondott, állítólag csak ennyi volt, hogy „megetetted a csirkéket?”... amit oda-vissza szoktak egymástól kérdezni általában, szóval ettől még nem feltétlenül „bolond” :) Aztán meg valamit duruzsoltak Berttel... A lényeg, hogy Pauline megmutatta Mattnek, hogy ezek ugye ők? Matt pedig mondta, hogy „Nem, ez te vagy meg apa!” :)))))

Ebből jött aztán, hogy mi lesz később... majd ha komolyabb időskori gondjai lesznek, amikor majd tena lady kell, stb... hogy majd akkor ugye Matt gondját viseli? Hát nem... :) Karen mondta, hogy akkor nekik már úgysem kell au-pair, majd átküldi egy házzal arrébb. Erre Pauline odajött hozzám, jól megölelgetett, hogy „ugye te legalább majd gondomat viseled?” :) Erre Matt: „Hacsak nem mondja Viki akkor is azt, amit szokott, például Shaka kakifelszedésénél, hogy: nincs ilyen pontja a szerződésemnek.” :) Célozva ezzel arra, amikor majdnem nekem kellett szegény megboldogult Shaka kakiját felszedni, de aztán végül nem... És azóta már több dolog volt, amit nem tartalmazott a szerződésem :DDDD

Ja, és megint mondta, hogy mekkora kincs vagyok, stb. Tényleg néha zavarba jövök, amikor nagyon dicsér a fülem hallatára :O Miután sírósra röhögtük magunkat, elment. Mondta, hogy mostmár ne nevessünk rajta :))))

Vacsi közben egy kevésbé humoros téma után igazán vicces vizekre eveztünk. A nem vicces: apáink és problémáink, Sammel kb. kezet foghatunk... ebbe nem mennék bele, néhányan tudjátok, hogy miről van szó... A vicces pedig apu tegnapi londoni estéje volt... drága borok (több, mint egy heti fizetésem, de a múltkor pl. négyszáz fontos bort ittak...), majd London legnagyobb sztriptíz bárja, ahova néha kénytelen elmenni, ha a társaság megkívánja :) Anyu már a szószos kanállal csápolt, mert apu mindig kitért a „hány 20 fontost költöttél a táncra?”-válasz elől :)))))))) Szerintem Yasmini, Sam, és még ők is, mindannyian jól szórakoztunk :DDDDDD Ja, Seb sleepoverre ment, úgyhogy holnap délutánig nem is jön haza. Vacsi közben egyébként Yasmini is elkezdett engem dicsérni, hogy milyen finom csirkét csinálok, és mennyi mindent hoztam (illetve anyáék) a konyhába... mint kiderült, Sebastian szerint a tojásszelő a világ egyik legjobb találmánya :)))))))

Húúú, látszik, hogy piszkosul ráérek... ilyeneket már jó ideje nem pötyögtem be :))))

Vacsi után segíteni akartam elpakolni, de Matt mondta, hogy ne nyúljak semmihez, nincs rám szüksége. Hát jó. Befejeztem a boromat, aztán eljöttem. Itthon újra beszéltem anyusékkal és hallgattam egy kis megasztárt, aztán majdnem Gabival is :)

Ismét negyed egy, ismét aludnom kellene. Mondjuk ha Hajni itt lenne, valószínűleg még bőszen alkoholizálnánk és a világ, na meg a mi nagy dolgainkról beszélgetnénk :)

Sebastiannal negyed 8-tól élvezhettük egymás társaságát :) Annyi különleges történt, hogy Thulának halat kellett sütnöm és rizst kellett főznöm, mert rossz a gyomra... (mint régen Shakanak). Apu valahogy nem felejtett el megkérni, így mikor anyu telefonált, már majdnem kész volt mindkettő. Közölte még, hogy elfelejtette kitenni a csekkemet (este írtam neki sms-t kb. fél 11-kor, még nem volt itthon), amire számítottam is, mondtam, hogy csak tettem egy próbát, hátha eszébe jut. Hát nem :) Ja, és reggel közölték az idei Secret Santa menetét is. Lényegében mikulás-húzás, a családon belül (+Pauline-ék), csak karácsonykor, merthogy náluk ugye nem jön a Mikulás 6-án. És mivel Yasmin nagyon szeretné, ha részt vennék benne, kitalálták (vagyis valószínűleg ő), hogy akkor az indulásom előtti este csütörtökre mindenki előáll az ajándékkal, én hazaviszem az enyémet, és szenteste skype-on kibontom :)

Mindent megcsináltam reggel, amit akartam. A porszívózás is időszerű volt újra annak ellenére, hogy anyu tegnap délután is porszívózott egy kicsit (a kutyák behordták a homokot... ma mondtam is Pauline-nak, hogy eddig csak kétszer láttam anyut porszívózni :))) Indulás előtt még jófejségből csináltam egy második kávét is a pasinak, aki ma is nálunk munkálkodott. Persze olyan helyre sikerült tennem, ahol nem látta, és felborította... úgyhogy csináltam még egyet. De ha még egyszer azt mondja a kávémra, hogy „lovely”, megőrülök!!! :))))

Pauline elvitt suliba, ahol panaszkodnom kellett „telefonon”. Tökre élveztem, kár, hogy a vizsgán nem ez lesz, sokkal jobban megy, mint hülye témák kifejtése... :) Suli után elmentünk a lányokkal a H&M-be, ami ma nyílt Camberley-ben :) Jupppíííííííííí!!! :D Nem mintha nagyon bevásároltam volna... kicsit még nézelődtem a plázában utána, vettem új headsetet például, és egy-két karácsonyi apróságot, majd busszal jöttem haza.

Ja, azt eddig nem írtam, hogy a mai csúcshőmérséklet 1,5 fok volt... majd szétfagytam hazafele a buszmegállóból (bár nem is voltam vastagon öltözve...), ráadásul a kesztyűmet is itthonhagytam...  3-ra átmentem, nemsokára hazaértek... Yasminnak ma is rossz napja volt, de ma valóban nagyon fájt a térde... Karen mondta, hogy hallotta kint, hogy hogy ordít... és ő azért (de már én is), meg tudja különböztetni a valós sírást a hisztitől... mondta, hogy ilyenkor mindig úgy érzi, hogy nem tudja tovább csinálni... de muszáj!!!

Korán vacsiztunk, aztán gyorsan ketten maradtunk Yasminnal, mert Karen elvitte a pasikat, kit-kit ledobott, ahol kellett. Ma nagyon jóban voltunk, nem is kellett győzködni, hogy tusoljunk, és utána is hagyta, hogy végezzem a dolgom. Egyszer hívott oda,  hogy segítsek neki vonalzóval berácsozni egy A4-es lapot. Neki azért nem olyan könnyű egyszerre tartani a vonalzót és mozgatni a ceruzát. A gömbkilinccsel is megküzdött szegény, hogy bejusson a szobájába. De most tanulóidőszak van,,,

Fél 6 felé aztán átkísértem Pauline-ékhoz... egy kicsit ekkor sikerült felhúznia, de mivel végtelenül türelmes vagyok, nem volt gond :))))) Egyébként ma mondta Yasmini, még korábban délután, hogy tényleg nagyon türelmes vagyok!!! Remélem a családom ezt olvassa :)))))))))))) Orsika, anyuskám, bármi hozzáfűznivaló???? :D

Ezzel véget is ért a napom. Az este pedig csak úgy elszaladt... randomra visszaolvastam pár bejegyzést az elmúlt hónapokból... tapasztalat: nem ártana minden este visszaolvasnom a bejegyzéseimet publikálás előtt, és kijavítani benne a gépelési hibákat... de sosem teszem. Tényleg mindegyikben legalább kettőt találtam...

Ezenkívül Hajnival is skype-oltam, nem is keveset, megdöntöttük a világ sorsát: megbeszéltük, hogy holnap este nálam folytatjuk, két üveg bor és némi rágcsa társaságában, aztán szombat reggel együtt indulunk el bringával: én munkába, ő haza.

Most megy egy tök aranyos vígjáték a tv-ben, a magyar címe Minden végzet nehéz, fél szemmel/füllel azt is nézem :) De negyed egy van, és egyig tart, nem tudom végig nézni... Ez sehogy nem jön ide, de képzeljétek ma Karen mit talált Seb matek füzetében: Seb odaírta a félbehagyott házijához, hogy: „Bocsánat, nem tudtam befejezni, túl nehéz volt.” :)))))))))))

Egy kis kiegészítést még hadd tegyek a tegnap estéhez: ugye írtam, hogy Yasmin nagyon jó volt. Csak annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy ne gondoljátok, hogy ezt az elfogultság mondatja velem/velünk! És nem is arról van szó, hogy „szegény-kislány-a-kerekesszékben” kiejt a száján pár mondatot, és mindenki elolvad... Nyilván ez is benne van, nem tudjuk kiiktatni, de mindemellett komolyan van tehetsége a kiscsajnak, na meg itthon is egy „drama-queen”, szoktuk is neki mondani :))))

Ennyi volt a tegnaphoz, jöjjön a ma: 8-ra jöttem csak, mert szerda van, karate, nem kellettem korábban. Tegnap este azt hiszem nem írtam, hogy sikerült úgy lehúznom a WC-t, hogy leragadt a gomb... és sehogy sem tudtam kiszabadítani. Reggel Bert pont itt volt a garázsban, amikor mentem át, úgyhogy el is kaptam, és megkértem, hogy nézzen rá :)

Matt még itthon volt, mert ma dolgozgatott a medence és a kerítés körül egy srác, be is mutatott neki. Nagyon illedelmes volt, levette a kesztyűjét és kezet nyújott :) Hát, hogy is mondjam... nem igazán a szebb angol fajtából való szegénykém, de nagyon kedves :)

Tettem-vettem ahogy szoktam, volt is mit, a tegnapi vasalás és a holnapi por meg ablakok is vártak rám. Már jó késő volt, amikor észrevettem, hogy nem adtam oda a munkásoknak a bögréiket, ők meg nem kérték :))) Poénkodott velem az egyik pasi, akiről - zárójel nyit: délután tudtam meg anyutól, hogy ma reggel tudta meg biztosra, hogy rákos... talán a poénkodás után... bár délben is beszéltem vele, és nem tűnt szomorúnak. Szegény, már nem kezdeti stádiumban van állítólag, és családja is van... zárójel bezárva.

Visszatérve a WC-mre: Bert odajött az ablakhoz, mikor Yasmin szobájában voltam, közölte, hogy probléma kijavítva, aztán megfogta kezemet, és lenyomta a hüvelykujjamat. Egyszer finoman, aztán egy kicsit erősebben, hogy ne úgy nyomjam a gombot legközelebb, amikor lehúzom szerencsétlen WC-t :))))))

Dél körül végeztem is mindennel, de még maradtam, mert végig akartam nézni az otthoni X-faktort (ami nálam lehetetlenség lenne). Pont a végére anyu is hazaért, lestrapálva. Yasmin ma nagyon kiakasztotta a fizios srácot... beszélgettek utána Karennel... A sztori hosszú, de a lényeg az, hogy Yasmin nem is akar igazából megszabadulni a székétől... mondta is valamelyik nap, hogy a fő célja a műtéttel az volt, hogy ne legyenek többé nagy fájdalmai, ami meg is valósult... és ő itt meg is állna. Mindent azért csinál, hogy anyunak és apunak, meg Karen most engem is odasorolt, de nyilván én számítok a legkevésbé... szóval hogy másoknak bizonyítson, hogy mindenki büszke legyen rá. De ha rajta múlna, nem kínozná magát... Ezért nem csinál meg olyan hétköznapi dolgokat sem magától sokszor (vetkőzés, törülközés, stb...), amikre egyébként képes. Egyszerűen neki ez most jó, na meg „lusta”. Borzasztó nehéz ez neki is, de Karenéknak is... Anyu elbeszélgetett vele, teljesen jó dolgokat mondott neki, nem részletezem, hogy miket. De ha azt akarja/akarjuk, hogy tini-, és felnőtt korában ne legyen állandóan rászorulva mások segítségére, muszáj erőltetni... még ha nem is tetszik. Egyszer még hálás lesz, biztos vagyok benne, hogy akár már 3-4 év múlva is egy kicsit máshogy látja majd ezt az egészet, később pedig 1000%. Mondta a fizios srác, hogy tudja, hogy nem kellene összehasonlítgatni Yasmint másokkal, de például Franny ki AKAR szállni a székéből, és ennek megfelelően dolgozik is... míg Yasmin: ha anyu vagy apu ott van, dolgozik, mint a kisangyal (legtöbbször), ám ha csak a fizios és ő van... mindenből viccet csinál, és csak a szája jár... ami jóhogy felbosszantja még a birkatürelmű Adamet is. Ő nem sűrűn siratja meg Yasmint, de ma mérges volt... mert pontosan tudja, hogy mire képes Yasmin, ha akar... persze Karen sem és senki nem várja, hogy egyszer normálisan járni fog, mert nem. Soha nem fog. Anyu csak azt szeretné, hogy boldoguljon a házon belül a szék nélkül, le tudjon venni majd egy bögrét a felső polcról, stb... Nem most, hosszú évek múlva. De ehhez most kell sajnos vért izzadni... na de erről elég is ennyi, lehetne még ragozni a végtelenségig...

Azt hiszem fél 2 körül jöttem el végül, Karen mondta, hogy meneküljek a háztól, mert apu is fel volt paprikásozódva, valamiért nem működött a Sky (tv)... Itthon letusoltam, és pont, amikor kijöttem a tusolóból, apu kopogott, hogy csomagom jött. Megjöttek az ajándék fincsi különleges vodkák (emlékeztek, amilyet Oxfordban vettünk Hajnival), amiket hétfőn rendeltem neten.

3-ra visszamentem, a gyerekek megvacsiztak, aztán tusoltunk, hajat mostunk, és beszélgettünk. Bert is átjött, kérdezte, hogy megy a WC-lehúzás? :))) Nem voltam sokáig, elpakoltam nagyjából, aztán negyed 6 körül eljöttem. Elkészültem, aztán fél 7 körül jött értem Hajni. Tök vicces volt, mert úgy volt, hogy korábban jön, és pont kinéztem, amikor megállt előttünk egy kocsi. Lementem, elindultam a kocsi felé, majdnem el is mentem addig, amikor is észrevettem, hogy az nem Hajni, hanem egy pasi :) Azzal a lendülettel sarkon is fordultam :)))) Nem tudom, hogy észrevett-e, mert nagyon bele volt feledkezve valamibe... Még jó, hogy nem vágódtam be mellé :D De tényleg majdnem a kocsiig elmentem, pont a kapuval szemben állt meg, világított, és ugyanolyan kisautó volt, mint Hajnié :)

Hajniéknál ma jobb volt, mint a múltkor. Ezúttal rosét vittem, April azt szereti. A gyerekeket akkor fektette le anyu, amikor odaértünk. Reese odajött hozzám, de Layla most hozzám sem szólt :) „Mentségére” legyen mondva, hogy már félúton volt a lépcsőn felfelé az anyja karjaiban, amikor beléptünk az ajtón, és nagyon fáradt volt :) Amúgy a vacsi a nappaliban folyt, a TV előtt pizzáztunk :)) És többet beszélgettünk, mint a múltkor. A társaság ugyanaz volt: Andy, az egy szem férfi, és mi hárman csajok. Hajni fél 10 előtt hozott haza. Köszi! :)

Egyébként ma irdatlan hideg volt... reggel -3 fok volt, és szerintem napközben sem volt sokkal több...

Oh, és képzeljétek már tegnap megkaptam a jegyeket a 12-i Fábryra! Igazán gyors volt Ági! És hétfőn a Jingle Bell Ball-jegyek is megjöttek! :) Most a jegyekről jut eszembe a bingo: ugyanis Matt folyamatosan komolyabbnál komolyabb javaslatokat tesz arra, hogy hol találkozhatnék normális angolokkal, lányokkal-fiúkkal, nem csak Louanne-félékkel, irodás-lány-félékkel (ezt ő mondja így:)... és tegnap poénkodott, hogy menjek bingozni. Anyus, tudom, hogy ezt most lehet, hogy csak szombaton olvasod (vagy ha nagyon lelkes vagy már péntek este! majd reagálj, hogy tudjam! :)))) Szóval emlékszel, amikor még volt a tv-ben bingo, és Feri bácsiék benne voltak??? Volt ilyen, ugye??? :) Amúgy remélem jól érzitek magatokat, gondolok Rátok :D

MissMarple, köszi a kedves szavakat, szerintem is megérdemelném néha :)))) Egyébként nem félek egyáltalán, inkább izgatott vagyok (mostmár tényleg remélem, hogy vezethetek majd néha). De még ha úgy is alakul, hogy ezúttal tényleg elintézik (ki tudja?:), az nem fogja azt jelenteni, hogy akkor is használhatom majd a kocsit, ha nem a gyerekeket kell vinni ide-oda... Ők is sokat használják a BMW-t is, Karené pedig állandóan megy...

Húú, azért a novemberi bejegyzéseim nagyrészén meglátszik, hogy nem dolgozom esténként :)))) És nem is fekszem olyan későn! Mondjuk ugyanolyan nehezen kelek reggelente...

A tegnap estémhez még hozzátartozik, hogy hallgattam a Neo Fm Civil Negyed című műsorát, merthogy Gabi volt benne!! Igen, az én Gabim, „my Gabi”, ahogy az ő kis Jánoskája hívta a régi szép (?) au-pair-időkben :)))) Gabi ugyanis a suliban tagja lett az AIESEC nevű civil szervezetnek, ahol igen hasznos és értékes munkát végez(nek) :)

Na de vissza hozzám. Reggel anyu is itthon volt, így csak a pakolással kellett foglalkoznom. 9-kor elbicikliztem angolra, ahol megtudtuk a vizsga pontos időpontját. És a tanárnő megkért Hannat vagy engem, hogy legyen/legyek egy állítólag nagyon nehezen érthető akcentussal, de annál helyesebben beszélő, az esti csoportjába járó kínai fiú/pasi párja a vizsgán. Hát, én annyira nem szeretnék, elég lesz egyszer is végigmakogni Hanna mellett, aki sokkal jobb... ezért nem akartam a párja lenni... dehát ezt nem mi döntöttük el...

Suli után Hajnival bankoztunk, aztán az Argosban vettem Rubik-kockát Sebastiannak karácsonyra. Nem nagyon volt kedvem nézelődni, úgyhogy jöttem is haza. Beugrottam a biciklis boltba, ami ezúttal nyitva volt. Így végre szert tettem a régen vágyott sárvédőimre!!!! Extraként megajándékoztam magam egy kosárral is :) Kicsit hülyének néztek, mert itt tényleg senki nem tesz mountain bikera sárvédőt, kosarat meg aztán pláne nem :) De nem igazán érdekel. Ezek megkönnyítik majd a mindennapjaimat, és csak ez számít :) És a fiú fel is szerelte nekem őket, persze nem ingyen... 25 fontomba került mindenestől, de nem baj! Úgy örülök neki!!!! :DDDDD

A délutáni műszakban programváltozás lépett életbe. Jó korán megvacsiztunk, aztán Yasminnal gyakoroltam a szerepét a ma esti minidarabjukra... akkor még nem tudtam, hogy én is látni fogom. Úgy volt, hogy csak ők mennek hárman, aztán volt, hogy Seb itthon marad velem, de Yasmin mindenkit akart, úgyhogy végül mindannyian 6-kor hagytuk el a házat. Így a ma esti vasalás is elmaradt, csak elpakoltam vacsi után, letusoltunk, és iszogattunk (Karen mondta, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy „ivós” családba jöttem, bár már nem olyan durvák, mint régen :))))

Kidobtuk Yasmint a színháznál, aztán elmentünk pubozni, majd fél 8 fele visszamentünk. Nagyon jó volt!!! Kibeszélőshow-szerű volt az előadás: a mindenkit becsapó herceg, és az őt halottnak gondoló megmentett lányok: Hamupipőke, Csipkerózsika, Hófehérke, és még valaki, akit nem tudok, hogy otthon hogy hívunk. Itt Rapunzel, a toronyba zárt hosszú-hosszú szőke hajú lány... Na mindegy, ők mesélik el röviden a sztorijukat, miután a herceget „elrejtik”. Yasmin az egyik műsorvezető. Most nem írom le, hogy mi volt a sztori, de nagyon vicces volt :))))) Annyira jól állt Yasminnak!!! Főleg, hogy kétszer játszotta, mert két csoport volt, és mindkettőben ő játszotta a szerepet, mert a másik lány lebetegedett mára. Yasmin még örült is... így rögtön jelentkezett, amikor megkérdezték, hogy ki vállalja? Anyu mondta, hogy „Rögtön mondtad, hogy neked két anyukád jön, ugye?” :)) Ja, és énekeltek is... a dalt, amit milliószor hallottunk gyakorlás közben :) De egész jó volt, elég sokan énekelték ahhoz, hogy egyáltalán ne legyen fülsértő :)))

9 előtt hazaértünk, Thula csak Karen pizsijét hozta ki a szobából, nagyobb kárt ezúttal semmiben nem tett. Itthon skype-oltam Hajnival (lehet, hogy megint megyek vacsizni hozzájuk), tusiztam, e-maileztem és blogot írtam. Ma rövidre fogtam a blogot, mert nagyon nincs kedvem írni...

Negyed 8-ra mentem át... hétfő reggel... és ezzel azt hiszem mindent elmondtam :) Sebastian leckét írt éppen, aztán befejezte, majd anyu felhívott, hogy parancsoljak rá, mert délután jön Owen játszani, és muszáj megcsinálnia... Aztán egy kicsit kergetőztünk a fésűvel, majd valamelyik nagyszülő elvitte suliba.

A délelőtt nyugisan telt, csak Pauline és Bert „zavartak meg” egyszer-egyszer, Bert kérdezte, hogy Yasmin milyen magas? Hát, szegényem mivel mindig ül... nehéz volt a kérdés... amikor sétálok vele, nem azt nézem, hogy meddig ér nekem... na mindegy, kb. azért eltaláltuk szerintem :)

Dél körül átjöttem magamhoz, majd 3-ra visszamentem. Letusiztunk, majd elbeszélgetés következett. Megint a függetlenség a téma, hogy több dolgot kellene már egyedül csinálnia. Apu a hétvégén befenyített, egyedül volt a gyerkőcökkel ugyanis. Szerinte mi anyuval nem kezeljük Yasmint megfelelően, illetve nem mindig... mert ő tudta most is... Mondtam neki, hogy „igen, két napig”. De próbálná meg vele azokat dolgokat nap mint nap... na mindegy is, ebben a kérdésben mindenkinek igaza volt egy kicsit, nem mennék bele a részletekbe.

Vacsi után a fiúk játszottak, majd leckét írtak. Mindketten. Maguktól. „Shock horror”, ahogy anyu szokta mondani :) Apu levest főzöt, közben pedig dumáltunk. Csomó vicces sztorit mesélt, például Karen apukájáról is :) Mondta, hogy hátha jövőre valamikor el tud jönni, és akkor találkozhatok vele, hatalmas figura :)

Ma anyuval is nagyon sokmindent megbeszéltünk :) Sorra vettük az elkövetkezendő heteket, mikor dolgozzak az irodában (ha egyáltalán fogok még a most szombaton kívül), mert ugye jövő szombat Jingle Bell Ball (ma megkaptuk a jegyeket!), utána szombaton délben „eredeti másolat”-parti itthon, szigorúan karitatív céllal, utána szombaton pedig már Pesten leszek.

A „bulit” (erről majd írok, ha ott tartunk, 11-én lesz) is megtárgyaltuk, megkért, hogy süssek majd valamit. Boldogan, kétfélét is! :) Már úgyis régóta vágyom a jó kis almás muffinomra és sajtos pogimra. Apropó buli: mondták, hogy gondolkodtak rajta, hogy tartanának szilveszteri partit, de Matt nélkülem nem meri. Tényleg ezt mondta. Hát igen, Yasmin igényeit lényegesen könnyebb három ember között elosztani... Ettől függetlenül lehet, hogy tartanak szerintem.

Megbeszéltük azt is, hogy fizet az otthon töltött két hetemre is, és előre ideadja. Emlékeztettem, hogy azon a péntek reggelen majd vigyen ki az állomásra (valaki), és tudatosítottam benne, hogy a reggel a 4:57-es vonatot jelenti :D De képben volt, 5 órát tippelt :) Megkértem, hogy majd akkor is vigyen el Farnboroughba, ha Fábryra megyek, előtte hétvégén :)

A következő évről is beszéltünk: hogy legyenek az óráim? Ők már beszéltek róla apuval, illetve e-maileztek :) De anyu szerint apu rosszul osztotta be az időmet (inkább estére tervezett, és a hétvégét is túlzsúfolta)... Karen mondta, hogy ő úgy gondolta, hogy én inkább dolgoznék napközben, mint este... és ez így is van. Megbeszéltük a sulinapokat és a sima napokat. A szombat pedig elvileg marad így. Lenyomhatnék mondjuk 10 órát szombaton, de szerintem a 8-8,5 is elég lesz. Még nem végleges, apuval is egyeztetni kell, de szerintem jó lesz... Most is mondtam Karennek, hogy a takarítás részétől azért tartok... nagyobb ház-kevesebb idő... megint mondta, hogy ő is tud bizonyos dolgokat csinálni, mondjuk port törölni (mondtam, hogy kevesebbet is törne, mint én :), és hogy amúgy is több mindent meg akar változtatni majd jövőre. Csak nem akart mindenről Yasmin füle hallatára beszélni (aki ismét karácsonyi kártyákat gyártott: a mai már a második, amit tőle kaptam :) Ja, és mondta anyu, hogy ő csak azért aggódik, hogy nehogy túl sokat vállaljak, és aztán egyszercsak kiboruljak, mert úgy érzem, hogy nincs időm magamra, a saját dolgaimra, stb. Igazából ha az OK apunak is, amit mi most anyuval megbeszéltünk, még jobb is lesz, mint a mostani. Mindig tudni fogom, hogy mikor dolgozom, és elvileg a sitteléseken kívül az estéim szabadok lesznek. Persze nyáron lehet, hogy lesznek túlórák :) De az már tényleg a jövő zenéje.

Oh, törés... tényleg borzasztó vagyok... ma porszívózás közben arrébbtoltam Yasmin tusolós székét, és nem vettem észre, hogy a kerekébe be van akadva az ablakban lévő kislámpa zsinórja. Természetesen egyenesen levágódott, és egy picit el is tört. Nem vészes, csak mostmár kicsit csálén áll a búrája.

Megbeszéltük azt is, hogy nyáron mikor akarok pontosan hazamenni: Gabiék esküvőjére augusztus 13-ra. Nem tudom már, hogy hogy jött, hogy Yasmint is viszem haza, de Matt röhögött, hogy csak nézzük a szemét. Még el is jönne velem :)))) Na de erre nem most fog sor kerülni :)))

Ja, és az egyik fő témát el is felejtem: a vezetés. Még délelőtt hívott fel Karen. Úgy döntöttek, hogy mégiscsak jó volna... Mondtam OK :) Még arra is gondoltak először (de sajnos elvetették), hogy vesznek valami kisautót... mondtam, hogy egy Minit szívesen elvezetgetnék :)))))) De anyu mondta, hogy az nem az „olcsó-kisautó”-kategória, ezt persze tudom, még itt sem... :))) Na de aztán arra jutottak, hogy így is öt autó van a háznál, nem vesznek egy hatodikat is, na meg Yasmin miatt kellek Karen kocsijára, ahol kifordul az ülés... és nem csavarjuk ki a derekunkat.... Tehát kisautó nem lesz, ellenben Karen Chryslerjét és Matt BMW-jét is vezetem majd néha, ha egyáltalán lesz az egészből valami. Bár most tényleg úgy tűnnek, mint akik komolyan gondolják. További infok később :) Majd ha lesz miről hírt adni :) Amúgy tényleg jó lenne. Nem szeretnék olyan ember lenni, akinek van jogsija, de nem mer vezetni... Múlt héten is mondtam, mikor Lisa megkérdezte anyut, hogy miért nem vezetek, stb... szóval mondtam, hogy azért hiányzik. Persze tudják, hogy csak 2008 szeptembere óta van jogsim, és azóta nyilván nem vezettem, mióta itt vagyok. Na meg azt is tudják, hogy otthon sem vezettem napi rendszerességgel, de nem hiszem, hogy gond lenne. Matt is kérdezte, hogy ugye nem félek? Hát nem. Persze egy pár órát majd veszünk :)) Szerinte könnyű, csak kormányozni kell, minden automata... ja, nekem ezt is meg kell szokni. A „másikoldal” miatt nem aggódom már annyira, biciklizés közben is figyelnem kell, úgy gondolom, hogy lehet, hogy inkább otthon lennék már gondban :) Persze lehet, hogy majd az események mindent felülírnak, ki tudja. Amyennyiben lesznek események. De most tényleg ott tartok, hogy remélem, hogy ezúttal komolyan gondolják.

Ja, és képzeljétek: nálam már megjött a mikuláááás!!! :) Anyustól kértem arckrémet postán, és kiegészítette egy kis miki-ajándékkal, éééééés... még superrudit is kaptam!!! Köszus anyuskám!!!! :)))))

Na mára befejezem, ezzel a dallal búcsúzom: https://www.youtube.com/watch?v=DIbxwbSY7FA. Annyira jól énekel ez a lány!! Ő és Nikolas azok az egész X-Faktor-mezőnyből, akiknél még sosem kellett befognom a fülemet :)))) Nálam szakértelem híján ez a mérce :)))) A többiek is jók, a Vastag-fiúkat is szeretem, Wolf Katit is, na meg a bohóc Király L. Norbit, de őket azért néha, egy-egy résznél elnémítanám...

Hát mégsem sikerül korán lefeküdnöm: chatelgettem Szaszikával, közben pedig a magyarok boltjának honlapját nézegettem, és csorgattam a nyálam... lehet neten is rendelni, igaz ide 10 font a házhozszállítás... de almapaprika és társai, hiányoztok!!!! Tuti fogok rendelni jövőre, mindent lehet kapni, még o.b.tampont is :DD