Au-pair vagyok Angliában

Nem lesz hosszú a napom, ugyanis fél 12-ig aludtam... negyed egy elmúlt már, mikor lefeküdtem, na de akkor is... meglátszik, hogy Bert nem volt itthon, senki nem flexelt-fúrt-faragott közvetlenül alattam :)) Távolabbról hallottam ilyen zajokat, na meg az eső kopogását (merthogy szinte egész nap megállás nélkül esett), és többször fel is ébredtem egy-egy percre...dehát...

A napom lényegében a született feleségekkel telt, sokat kellett pótolnom: az összes részt az új évadból. Küldetés teljesítve! :) Ezért nem is írok többet a mai napról...

Remélem otthon jól sikerült a nagy ebéd anyuskám, gondoltam Rátok és a sok-sok finomságra! :D Azért én is megfőztem egy zacskós gulyás levest :))))

Most megyek is aludni, reggel 7-kor indul a 7 :))) haha :D

Ma majdnem elkéstem, na nem azért mert későn keltem fel... ellenkezőleg: ha sok időm van, inkább vagyok hajlamos eltökölni az időt... E-maileztem egy párat, már ameddig meg nem adta magát a rendszer... senki nem tudott e-mailt küldeni...

Így odasétáltam a hatalmas iratkupacaimhoz, amikkel már hetek óta szemeztem, és ezt csináltam 10-től, kb. 5 órán keresztül, de befejeztem!!!! Louanne akart segíteni, de sokan tudjátok milyen vagyok... elkezdtem a magam módján, és nem szeretem, ha mások belezavarnak... persze ha úgy láttam volna, hogy egyedül nem végeznék vele ma, akkor engedtem volna, hogy segítsen... de igazából ez olyasmi, ami egyedül gyorsabban megy. És most minden olyan szép rendben van, hogy öröm ránézni!!!

Ezután befizetéseket rögzítettem, majd kiküldtem egy pár jegyet, illetve Louanne-nal ketten... aztán unatkoztunk, és elkezdtünk firkapapírnak való „egyik-oldalára-már-van-nyomtatva-de-nem-kell”-papírokat összetűzgélni. Na meg kiszedtük a kapcsot és újratűztük azokat, amiket Oli tűzött össze kedden... szanaszét álltak a papírok... Ez az utolsó félórában ment, aztán én 5-kor eljöttem, Louanne fél 6-ig még folytatta ezt az emberi agyat hihetetlenül megterhelő tevékenységet. Tényleg durva, hogy mennyire nincs mit csinálni :) Louanne kb. a facebookon lógott egész nap szerintem, meg felvette a telefont, ha csörgött... Ja, és kérdeztem, hogy hallott-e Kay felől, elkezdett-e már az új helyen dolgozni, amire a válasz nevetve: „Már el is felejtettem, hogy itt dolgozott...” Na az ilyenekből láthatjátok, hogy milyenek ezek a lányok...

Hazaértem, ettem, és küzdöttem a netért... Aztán Yasmin felhívott skype-on egy pár percre. Apu elújságolta, hogy az angol rugby-csapat megverte Ausztráliát, örüljek! :) Hurrá!!! :D Aztán az este folyamán e-mailt is írt Yasy, a tárgy „viks” – merthogy így becéz sokszor (Karen nővérét is így becézik); hi viki, szeretlek, szeretettel: yasmini :))))

Ma tettek fel új bejegyzést Yasmin blogjára: http://yasminsomers.wordpress.com/2010/11/13/great-progress/#comments, és új video is van: https://www.youtube.com/watch?v=kpqmRoJ_aMQ&feature=youtube_gdata Nézéttek, hogy mennyire máshogy sétál a kék csizmában a rögzítő sínek nélkül!! De a lényeg, hogy anélkül is megy már neki... december 31-gyel elvileg elbúcsúzik tőlük... ami nagyban megkönnyíti majd a reggeleket anyu és az én számomra is :))) Anyu most egyébként venni akar egy „futógépet”, valamelyik nap már mondta, hogy mostmár tényleg... mert 1 percet már kibír rajta Yasmin, bár két ember kell hozzá, hogy két oldalról tartani tudjuk!!

Ja, és most találtam meg Todd (aki Yasmin fiziojára gyűjt a fogyással) „mérlegelős” videoját, amit Karen csinált, de akkor nem is linkeltem be, amikor újdonság volt: https://www.youtube.com/watch?v=EHa1f-wXRWQ. Ez azért is jó, mert így láthatjátok az irodát, legalábbis egy negyed részét kb. :) Az ajtótól jobbra (ha szemben állunk), a sarkon, ahol a srác ül... na ott szoktam én ülni legtöbbször. De ez egy keddi nap volt, amikor Kay sem volt bent (velem szemben, még a székét is elcsente valaki), a srác, aki helyemen ül pedig Oli. Ami nagyon jobbra a kép szélén látszik, a „fehér fény”, na ott a konyha. És az is vicces, hogy ha megnézitek, nem igazán vették észre, hogy mi folyik ott :))))

Az estém amúgy skype-olással, telefonálással (felhívtam Orsikát, aki buliban volt, és három legyet ütöttem egy csapásra, mert Icuka és Mónikám is ott voltak:), X-factor-, majd pedig szülifeli-nézéssel telt. Most egy óra elmúlt, és persze pont most ment el a netem, amikor fel akarnám tenni... Várjatok, megpróbálom visszahozni ;)

Mikor fél 8-kor átmentem, Yasmini már felöltözve, reggeli készen üldögélt a konyhában. Fél 6-kor kelt (na nem önszántából, volt is sírás állítólag), úsztak, és a házi is kész lett. Bírnám, ha ez fogadna minden reggel :)

Persze így is sikerült éppen időben suliba indulni :) Pedig anyu nagyon mondta, hogy ma korábban mennek :D Mondtam, hogy azt megnézem... és hát nekem lett igazam :) Karen el is ment sétálni Lisaval mikor visszaért, én pedig rendbevágtam az egész házat, fürdőszobástól, és éppen vasalni kezdtem 10 körül, amikor visszaértek. Előtte/közben persze Berttel konzultáltam internet-ügyben... szerencsére megoldotta, tényleg mindig ő a mi emberünk :)

Jó sokáig vasaltam... volt mit... mondjuk most sok az enyém volt a ruhák közül. Fél egy felé végeztem, aztán még kicsit „videoztunk” és beszélgettünk Karennel. Mondtam neki, hogy Yasmin gyakran lekezelő, ha barátnő van nálunk. Anyu mondta, hogy vele is főnökösködik... megállapodtunk, hogy ez valószínűleg azért van, mert annyira ritkán jön bárki is hozzá, annyira kimaradt mindig az ilyenekből, hogy nem tudja, hogy hogy viselkedjen normálisan... ezért egy kicsit felvágós... De mondta, hogy ne hagyjam annyiban, beszélgessek el vele. Mondtam, hogy már túl vagyok rajta :) A válasz: jól tettem, és megint mondta, hogy tegnap reggel is jól tettem, hogy kisétáltam a szobájából. Eddig nagyon jól csinálom, hogy nem hagyom, hogy a fejemre nőjön... mert a végére az - eddigi legkedveltebb - szlovén lány is elvesztette a „tekintélyét”...merthogy annak ellenére is megcsinált mindent Yasminnak, hogy ő kezdett csúnyán beszélni vele. Ez persze az au-pair saját hibája, ha hagyja... én egyelőre még állom a sarat :) Ja, és arról is biztosított, hogy ha valamikor is vitára kerül sor, ő mellettem áll ez ügyben, mert pontosan tudja, hogy milyen Yasmin és milyen vagyok én. Egyébként Yasmin is tisztában van vele, hogy sokszor nem úgy viselkedik, ahogy kellene... tegnap a kocsiban állítólag valamelyik osztálytársukról beszélgettek, hogy néha kicsit túl sok, és Yasmin mondta magáról, hogy „Néha én is az vagyok, de XY rosszabb.”...

A dumálgatás után elvonultam, megebédeltem, majd pakoltam és blogot írtam. Valamint ezt a honlapot nézegettem: http://www.keruljkozelebb.hu/ Ajánlom nektek is! Megtalálhatjátok a kis kampányfilmeket is (bár Bárdos András nem a kedvencem...), szerintem jók... bár nem tudom, hogy mennyire érik el céljukat... Szerintetek Magyarországon vajon hány évtized kell majd ahhoz, hogy a fejekben e téren rend legyen, hogy a hozzáállás megváltozzon? Hogy mind az utca embere, mind a munkaadó a lehető legegyenlőbbként tekintsen a mozgáskorlátozottakra, látás- vagy hallássérültekre, értelmi fogyatékosokra??? ... és ne – néhol lenéző - szánalommal kezelje őket... Nem beszélve az állam szerepéről, a szociális rendszerről, az integráció fontosságáról, akadálymentesítésről, stb... és itt jöhetne az én szakdogatémám: a sport, vagy akár a suli... Otthon mikor lesz olyan, hogy a fogyatékos gyerekek integrációját elősegítendő az állam szinte minden lehetséges eszközt (1-to-1, aki egész nap csak Yasminnal van a suliban; laptop, stb...) megad, hogy valóban  integrációról beszélhessünk, ne csak hangzatos, ám üres szavak legyenek... Persze itt Angliában is vannak problémák, hibák, itt sem megy minden simán, de mégis... azért érzékelhető a különbség... persze ennek az okait is lehetne feszegetni... Na mindegy, ebbe most nem megyek bele, egyszer majd lehet, hogy bemásolom a szakdogámat, ha erről a témáról többet szeretnék írni :))))

Vissza a délutánhoz: mivel facebookon „megchateltük” Karennel, hogy nem kell 3-ra visszamennem, volt időm pihizni. Szerencsére ugyanis apu hazajött, és maradt is, így Sebastianra nem kellett „vigyázni”. Úgy volt, hogy majd fél 7-re átmegyek, és anyu-apu külön mennek iszogatni, ám 5 körül hívott Yasmin, hogy fél 6 fele menjek, tusolunk, vacsizunk, aztán el is jöhetek, mert apu marad a fenekén.

Átmentem, a tusolásból nem lett semmi, mert a munkások nem kapcsolták vissza a vízmelegítőt, így nem volt meleg víz Yasminnak, és nem akartunk fél órát várni. Úgyhogy csak átöltöztettem pizsibe :) Karennel elfogyasztottuk a szokásos napi italunkat, vacsira kaptam curryt és jacket potatot – a változatosság kedvéért :) 7 előtt aztán el is jöttem. Viccesek voltak, mert kérdeztem, hogy héfőn hogy lesz, merthogy jövő héttől újra Oxford-fizio, ezúttal reggel 7-es indulással... úgyhogy reggelente nem fogok Yasminnal találkozni, illetve ha találkozom is, az úgy lesz, hogy ők mennek, én jövök. Tehát hétfőn 7-re megyek, Sebastiannak csomagolok uzsit, és ennyi, kezdhetek takarítani. Így remélhetőleg nem 1-kor végzek majd :) Az uzsira visszatérve: Karen mondta, hogy „make sure”, hogy csomagolok neki uzsit... én meg mondtam neki, hogy OK, de ő is „make sure”, hogy lesz mit a kistáskába tennem :))))) Mert néha alig van kaja otthon :D Sokszor, ha írok/írunk is listát, a felét elfelejti.  Most is mondta, hogy biztos nincs kajám hétvégére, mert csak tejet vetettem vele ma... mindig mondom neki, hogy ne aggódjon, szólok, ha valami kell. Mert tényleg mindig szólok :) Ő meg mondta, hogy „Ja, de én felét általában elfelejtem.” :) Az a „baj”, hogy a hétközbeni nagybevásárlásor mindig több, mint elég cuccot pakol nekem.... és úgy érzem, hogy ha már katam, mindent meg kell ennem :D Ezért csak tejet kértem :D

Oh, még egy vicceset láttam: így, hogy Pauline-ék elutaztak, anyuékra hagyták Holly-t egész hétvégére, hétfőig, de a saját helyén alszik, Pauline-ék házában... és most jön, ami megmosolyogtatott: baby-őrrel vigyázzák az álmát :)))))

Hát ha már úgy alakult, hogy nem kellett sittelnem, tartottam egy nyugis estét :) Ha egy kevésbé jófej családnál lennék, lehet, hogy nem örülnék (sőt valószínűleg ki is akadnék), amiért sose lehet tudni, hogy mikor mi történik, ma is egészen 5-ig azt hittem, hogy az estét 2 kutyával és két gyerekkel töltöm :) Tegnap is ment a varia... és általában :) De Pauline-nal pont azt beszéltük valamelyik nap, hogy legalább sosem unatkozunk :DDD És amúgy meg tényleg mindig mosolyognom kell, ha rájuk gondolok, ma este is alig voltam ott szinte, de ahogy mindenki poénkodik a másikkal, a beszólások mg minden. Lehetne egy valóságshowt forgatni náluk, az tuti :))))

Itthon skype-oltam egy kicsit anyával, néztem Grace klinikát, tusoltam... olyan jó volt, mindenféle kencével bekentem magam utána, amiket bár megrendeltem egyszer, alig használok, mert mindig sietek... tényleg sokáig tart, ha mindennel le akarom magam ápolni :) de most ráértem! :) Nem mintha annyira nagyon időszűkében lennék más estéken, de általában mire tusolásra kerül a sor, már vágyom az ágyra, és inkább kihagyom... Egyébként ma este sem volt netem órákig, most remélem, hogy fel tudom tenni, nem úgy, mint tegnap...

Ezt még megjegyezném: magamhoz hűen folytatom a testem „pusztítását” :) Reggel iszonyatos hülyén sikerült felállnom az asztaltól, úgyhogy jól bevertem a sarkába a combomat... van szép piros csíkom, enyhe kékes beütéssel, szó szerint beütéssel :))))) éljen a humorérzékem, remélem Orsika te legalább röhögsz! :DDD ...tegnap az alkarom vérzett, mert beütöttem a szekrény sarkába... tegnapelőtt eléggé lefejeltem a páraelszívót... a kézfejeim is szépek: ismeretlen eredetű sérülések mellett van egy szárazságtól szétnyílt sebem is, az fáj a legjobban... és még a bokámat is érzem, bár az már egyáltalán nem vészes szerencsére :)

Oh, MissMarple: elolvastam a lányod utolsó néhány bejegyzését... ahogy látom szegénynek nem nagyon van szerencséje a családdal, remélem talál egy kedvesebbet hamarosan!!! Oh, és a kulcsos sztori aranyos :)) Bár az anya reakciója már kevésbé...

Ez most nem tudom, hogy jutott eszembe, de a carbonaranal valamelyik nap elfelejtettem megemlíteni: a gyerekek nem ugrálnak a gombáért (és annyira mondjuk én sem), de egy kicsit mégis tettem bele. Kisebbre vágtam, mint anyu szokta, így észre sem vették, hogy van benne :))) Yasmin a második tányér kivégzése után kérdezte meg, hogy „te ebbe tettél gombát?” - miután jött a felismerés, hogy az a három maradék valami, amit éppen készült belapátolni, nem bacon :))))) Erről eszembe jutott, hogy anyus és Orsika régen milyen sokszor próbáltak átvágni: mindig azt mondták, hogy nincs hagyma a rántottában :DDDD

Uh, az álmomról még nem is írtam: nem emlékszem pontosan, de valami bonfire-party-féleség volt a régi házunkban otthon... nagyon sokan voltunk, de nem tudom, hogy milyen társaság, mintha csupa ismeretlen emberek lettek volna csak. Volt tűzijáték is, amit én az egykori szobám erkélyéről néztem, és amit az udvar közepéről lőttek fel. Egyszercsak viszont (nem tudom milyen nagy tűzijáték lehetett), de azt láttuk, hogy a rakétával együtt egy ember is felrepül, de nem olyan magasra... és a szomszédban, a „Puskáséknál” landolt a gazban – nem tudom, hogy még mindig gazos-e :)) Próbált felállni, valaki ott is termett (gyorsan átugrott a kerítésen), próbált felkapaszkodni az, aki megégett, de nem tudott, és meghalt... gyerekek sikítoztak, mindenki sírt (valószínűleg akkor tudtam, hogy ki)... Nagyon rossz volt, erre keltem... Van itt álomfejtő esetleg?

Na mostmár tényleg megyek aludni, reggel iroda...

Azért most, reggel 10-kor kerül fel ez a bejegyzés, mert most lett netünk, miután szóltam Bertnek. Ugyanaz volt a baj, mint valamelyik nap. Azt mondta sokkal tartozom neki :))))

Nem is írom már, hogy hogy ment az ébredés :) Azt majd megosztom veletek, ha egyszer sikerül csak úgy kipattannom az ágyból, de addig gondoljátok oda a keserves szenvedést minden reggelemhez :) Tehát negyed 8-kor átjöttem, az fogadott, ami még soha: sötétség és zárt ajtók :) Lecsekkoltam, hogy tényleg annyi-e az idő, amennyinek gondoltam, majd kopogtam, amire aztán anyu ajtót nyitott, akkor kelt :)

Yasminit felöltöztettem... imádom, amikor direkt megkérdezem egy bugyiról mondjuk, hogy jó-e?.... „persze, szeretem, hercegnős...”... aztán feladom rá és „kényelmetlen”... mindezt akkor, amikor haladni kellene, mert háromnegyedre jött a fizios.

Az ilyen reggeli fizio azért jó, mert közben tudok haladni, Sebastiannal szinte semmi dolgom nincs. Így háromnegyed 9-kor, miután feladtam Yasmin sínjét, el is jöttem. Pauline aztán elvitt suliba, amivel nagyon boldoggá tett, ugyanis förtelmes idő volt...Jót beszélgettünk a kocsiban :)))))))

Suli után nem mentem haza Pauline-nal, hanem benéztem egy-két boltba és a bankba. Vettem többek között egy új szabadidőgatyát ahelyett, amit múltkor anyussal vettem. Ugyanis mosás után olyan bokavillantós lett, hogy nem tudtam elviselni magamon, Karennek adtam még pár hete.

Nyílt egy Poundland nevű bolt, ahol tényleg minden egy font. Így vettem Gliss Kur sampont és egyebeket. Aztán meg majdnem lekéstem a buszt, mert miután egy csomót sorban álltam, pont nálam vett ki egy kis szünetet a kártyás fizető-rendszer, az egész üzletben, nem csak annál a pénztárnál, ahol én álltam... elmentem a szomszéd üzlet mellett lévő automatához, hogy kivegyek egy kis pénzt, de persze az éppen „out of order” volt... Visszamentem, megpróbáltuk újra, és működött. Rohanás, buszra felpattanás, hazagyaloglás.

Itthon annyi időm volt, hogy kipakoljam a „vásárfiát”, aztán át is mentem. Felporszívóztam a konyhában is, mert az reggel elmaradt – felesleges is lett volna... Mostam, pakolásztam – mert mindig van mit. Egyszercsak hazaért a bagázs, Yasmin egyik barátnője is jött. Vacsira pizzát ettünk, majd kiderült, hogy ma sem megyek dolgozni... amit annyira nem bántam, mert ma iszonyatosan fújt/fúj a szél... Karen mondta, hogy rengeteg faág hever már az utak mellett és az utakon... Szóval a szél miatt éppen gondolkodtam, hogy sikerül-e majd a hídon és magán a biciklin maradnom, vagy engem is elfúj majd? :) Dehát megoldódott a dolog, felhívtam Samet, és nem mentem. Ami nem volt baj, mert már alig van foglalás, így munka is. Sarah is mondta múlt héten, hogy már júniusi járatmódosításokkal foglalkozott...

Anyu visszement, hogy Sebastian kérésének eleget tegyen, és megnézze játék közben. Én anyáékkal skype-oltam és „vigyáztam” a lányokra. Yasmin megint kezdett hülyén viselkedni, így, hogy itt volt a kis barátnője. Például mondta, hogy „ti magyarok olyan kis „sillyk” vagytok a nyelvetekkel” – hát, erre modtam egy pár dolgot, mondjuk hogy az angolok nagy része hány másik nyelvet beszél?, stb... leginkább nem kellett volna rá mondanom semmit, de addigra már felhúzott egy-két dologgal... és hogy fejezze be a –mégha csak alig is- lekezelő stílust. Aztán mikor elvittem WC-re, és mint mostanában újra gyakran, megint mindent cserélni kellett... és ilyenkor mindig jófej vagyok :) Most pedig rosszul érezte magát amiatt, amit mondott, és elkezdte dicsérni az angolomat, stb. :) Mondtam, hogy nem kell ez :DD

Karen-taxi, ahogy magát nevezte, hazadobta Sebet és már szaladt is a lányokkal. Pauline átjött, dumáltunk egy kicsit, jó hétvégét kívántam, mert elutaznak holnap. Még meg is puszilt :) Hazaértek a lányok, letusoltunk, hajat mostunk Yasminnal (közben is mondta, hogy tényleg ne haragudjak), aztán közben apu is hazaért, elég jókedvűen... meg is ijesztett bennünket. Nem tudom, hogy jött be olyan halkan :) Volt egy jó kis nevetgélős félóránk Yasmin szobájában: mindenki ott tobzódott. Apu szerint nem fontos a házi, egyebek, és szerinte reggelente sem kellene siettetni a gyerkőcöket. Mondtam, hogy ha rajta múlna, ezek a gyerekek sose mennének suliba, nem csinálnának házit, és egész nap csak ágyban feküdnének :)))) és még fokoztam is :) Helyeselt, szerinte boldogok lennének, és az a lényeg :DDD Ez még ment tovább, vicces volt :)

Háromnegyed 8 körül jöttem el azt hiszem. Itthon skype-oltam (már amikor volt net...), és blogot írtam, na meg pakoltam, mert tegnap eltört a kis fogasom lába, amikor az új táskámat rátettem... nyilván túl sok volt a teher szegénynek... szóval a táskáim most a vendégágyon sorakoznak... tegnap egyébként portörlés közben még egy festett csempét összetörtem Yasmin szobájában... azért még egyet, mert legalább egyet már korábban is összetörtem... de szerencsére nem azt, amit Karen nővérétől kapott :)

Yasminra és az ágyneműre visszatérve: elegem van, hogy állandóan ágyneműt mosok... legalábbis lepedőt és matrac-huzatot  több, mint gyakran... A kutya is egyre durvább: ahogy kimosom anyuékét, rögtön ráugrik a saras lábával.... néha meg tudnám ölni, mondtam is neki(k)...  Nem hiszem, hogy van au-pair a földön, aki gyakrabban csinálja ezt... kivéve, ha valakinek a családja annyira higiénia- és tisztaságmániás, hogy minden nap tiszta ágyneműben akar aludni.. .de az már az őrült kategória lenne azt hiszem :) Ja, a kutya egyébként tegnap reggel szétrágta apu kedvenc övét mialatt Matt reggel tusolt!!!! Tényleg semmit nem lehet szem előtt hagyni már.... oh, és tegnap a konyhaasztal sarkán fekve várt Karenre...

Hú, most tusolás után vagyok, és máris negyed 1... Remélem visszajön a netem legalább egy percre, hogy fel tudjam tenni a bejegyzést... bár ezt hülyeség leírnom, mert ha olvassátok, akkor az úgyis azt jelenti. hogy sikerült :))

Nehéz ébredés után átmentem fél 8-ra – Yasmin tegnap este poénkodott, hogy 7:29-re vagy 7:33-ra menjek :) Merthogy múltkor mikor nálam aludt, kiderült számára a kis „hóbortom”, vagyis hogy már hosszú évek óta sosem kelek egészkor, félkor, vagy negyedkor. Mindig 3-ra, 7-re vagy 9-re végződően állítom be az ébresztőmet :D

Karen elvitte Sebet karatera, én pedig pakolásztam. Még apu (végül nem ment 6-kor) és Yasmin is aludtak. Karen aztán benyitott a szobájukba, ahol apu éppen útban volt a fürdő fele, annak megfelelő „öltözetben”, és nem kicsit ijedt meg, hogy én vagyok az, aki bement :))))) Ebből aztán volt nagy röhögés, főleg, hogy Matt pont a minap mesélt egy nagyon kicsit hasonló sztorit, csak ott anyu testvéréék voltak a „mellékszereplők” :) Én próbáltam Yasmint felöltöztetni, de azt mondta, hogy én sosem adom rá rendesen a zoknit (mindig mondja, ha valahol nem kényelmes, ahogy ma is... és egy párszor azért ráadtam már a 10 hónap alatt :))))... szóval ezt elmondta egyszer, és ott is hagytam, inkább szóltam anyunak, még mielőtt felhúzott volna.

Ezután megreggeliztünk, majd mindenki egyszerre távozott a háztól. Gyorsan rendbeszedtem mindent, aztán hazajött anyu, aki akkorra már lehiggadt, volt ugyanis egy kis vita reggel. Mikor Yasmint intéztük a kocsinál indulás előtt, Karen mondta is, hogy csinálja, amire kérte, mert most ideges, és nem akarja rajta kitölteni, de ilyenkor arra kiabál, aki ott van. Mondom ez jó lesz, mert ha hazajön, csak én leszek :))))) Azt mondta ne aggódjak, velem majd csak beszélgetni akar :D

Ekkor már majdnem végeztem a porszívózással is. Mondtam, hogy bocs, hogy reggel csak úgy ennyitől kisétáltam Yasmintól... mondta, hogy jól tettem, mert ha azt látná, hogy akkor is ugyanúgy megcsinálok mindent, ha nem kimondottan kedves, akkor „elveszítem”, ugyanúgy, mint eddig minden au-pair. Volt aki persze már a legelején roszzul kezdte...

10-kor aztán eljöttem, mert jött a könyvelő, aki ellenőrzi, hogy az államtól kapott pénzzel mit művel anyu :) 2-ig ráértem, és egész kellemes, napos, bár hideg volt az idő, úgyhogy eltekertem a TK Maxx-be... aztán haza :) Ma először hallottam idén üzletben karácsonyi dalokat egyébként, a TK Maxx előtt az Outfitben voltam... ahonnan üres kézzel/táskával távoztam :)

2-kor átmentem, elkezdtem mosni a saját ruháimat, aztán letakarítottam Yasmin tusolós kerekesszékét, majd megcsináltam a holnapi portörlést és ablaktisztítást. Ennek a végére már Sebastian is hazaért, aki nem felejtett: játszani akart. Hogy hamarabb végezzek, lefújta nekem a konyhaajtókat ablaktisztítóval... hát nem sajnálta :) Végül egy kicsit játszottunk, de aztán már idő volt, nekikezdtem a carbonaranak. Úgy sajnálom szegénykét amúgy, ilyenkor mindig unatkozik, senki nem játszik vele soha... és én is legtöbbször ugye Yasminnal foglalkozom... róla szól általában minden.

A vacsi fincsi lett, utána megmutattam Yasminnak a szerzeményeim egy részét... amik épp kijöttek a mosógépből. Most is vicces volt: „disgusting”, a másik pedig „even worse” :) Tehát gusztustalan/undorító (ahogy tetszik:) és „még rosszabb” :))))) Ezen mindig jól elpoénkodunk, mármint azon, hogy a ruhatáram fele szerinte indiános, farmeres, tanárnős, vagy csak simán gusztustalan :DDD

Anyu elvitte Sebet teniszre, mi letusiztunk, aztán Yasmin felhívta Orsit skype-on, így skype-oltunk :) Megint magyarázott, hogy „Viki szomorú volt, de már nem az. Én gondját viselem.”... és társai :) Háromnegyed 7 körül aztán elvonulhattam egy kicsit. Pakoltam és rendezgettem a vizes ruhákat: a szobámban és a fürőben mindenhol lógnak...

Háromnegyed 8-kor aztán visszamentem... Yasminnal volt egy kis ágyneműs balhénk... negyed 9 után hazajöttek anyuék, én pedig elvonulhattam :)

És élvezhettem egy újabb féllig szabad estét... Mondtam is Karennek, hogy bár igaz, hogy így nem keresek annyit, de olyan jó volt a héten nem biciklizni a sötétben, hidegben... mondjuk holnap elvileg már megyek... aztán pénteken újabb sittelés. Nem igazán csináltam semmit a blogíráson kívül... közben néztem kik lettek idén Anglia büszkeségei... nagyon sok sírós, megható sztorit láttam/hallottam.

Képzeljétek, hogy a laptopom vasárnap óta néha, tehát nem minden alkalommal, amikor bekapcsolom, kiír valami olyasmit, hogy bár az akksi normálisan tölthető, elérte hasznos élettartamának végét... ám semmi különbséget nem vélek felfedezni működésben egyelőre... furcsa... remélem nem adja meg magát idő előtt... még csak alig több, mint fél éves... Valószínűleg az sem segített szegényen, hogy tegnap leejtettem, illetve leesett az ágyamról...

Ja, és lehet, hogy egy páran rájötettek hétfőn/tegnap, hogy amikor azt írtam, hogy fent van a hétvégém... na hát a vasárnappal ugyanaz történt, mint a korábban a péntekkel azt hiszem... tehát nem került fel a többiekkel egy időben, csak később, tegnap este, mikor észleltem :)

Húúú, azt hiszem ma rekord korán megyek aludni :)

Ma mindenki alig bírt felkelni, természetesen én is... Apu kerítést „épített”, nem is ment dolgozni. Yasminnak reggel minden baj volt, fájt a feje. Nem jól raktam a sínt például... mondjuk az gyakran előfordul, hogy többszöri fel-levétel után „kényelmes” csak, múlt héten anyuval is kiabált már Yasmin, mert szerinte mindig a mi hibánk, bénák vagyunk, stb... De mikor csak szövegel és észre sem veszi, hogy matatunk a lábánál, és nem arra gondol, hogy biztos törni fog valahol... akkor nincs semmi gond... A fésülést a púp miatt inkább nem is vállaltam, és sétálni is inkább anyával akart ma, amit egyáltalán nem bántam :) De aranyos volt, mondta, hogy bocsánat, szeret, stb... :)

Elmentek suliba, én pedig nem :D Olyan fos idő volt, nem akartam csupa sarasan én vizesen ülni másfél órát angolon, úgyhogy betelefonáltam, hogy nem megyek. Ehelyett inkább itthon sürgölődtem, pakoltam, vasaltam, végignéztem, ahogy az átkozott kutya saras lábakkal felugrik anyuék frissen mosott ágyneműjére......grrrrrrr.....délben vonultam el.

Itthon befejeztem az otthoni X-faktort, majd Orsikának nézegettem angol „homeless”-oldalakat... még innen is segítek :)))) Egy nagyon kicsit blogoltam, és majd elaludtam... alapból álmos voltam... ezzel a hülye idővel meg pláne... végül egy 20 percre szépen be is csuktam a szemem, és hallgattam a reggeli Bumerángot :)

3-ra visszajöttem, felszeleteltem a husit, pucoltam minikrumplikat krumplipürének, aztán – mivel Sebbel nem kellett foglalkoznom – megnéztem egy HIMYM-t. Apu és Bert a konyhában beszélgettek, nem akartam őket zavarni. Vége lett (csak 20 perc ugyebár), gyorsan elpakoltam a ruhákat, ágyneműt húztam, mostam, szárítottam... megállás nélkül. Erről jut eszembe: apu ma reggel kérdezi, hogy mosok-e még a nap folyamán, mert a kedvenc sapkája még füstszagú :) Hát úgy finoman a képébe röhögtem :D:D Mondtam, hogy itt minden nap egész nap megy a mosás :) Karen is mondta, hogy apunak fogalma sincs, hogy mi folyik itthon :))) Ja, meg az is vicces volt, amikor  Matt elment valahova reggel, ám előtte kikészített két bögrét, bele a megfelelő mennyiségű barnacukrot és tejport, odakészítette a kávébetéteket is, és még a gép tetejét is felnyitotta. Minden készen állt a kávéfőzésre... Az ajtóból azért visszaszólt, hogy egyikünk se gondolja (anyu vagy én), hogy az a kettő a mienk :) És ne is nyúljunk hozzá, ha egy mód van rá, Berté és az övé lesz a finom kávé, mi szeretjük a „simát” is :) Ezeket nem is tudom amúgy, hogy most miért írtam le, olyan sok vicces dolog történik, ennél jobbak is, ami azért nem nehéz :) És azért nem árt ismerni őket ahhoz, hogy némelyik ilyesmi viccesnek hasson más számára is, ne csak nekem...

Szóval rántott husi: természetesen ma is isteni lett. De ma a krumplipürém is „amazing” minősítést kapott! Vacsi után újabb jeles esemény: Holly ma 2 éves :) Pauline és Bert átjöttek egy tortával és egy húsos pitével, a gyertyákat mi szolgáltattuk. Hát, a happy birthdayt nem tudtam végigénekelni nevetés nélkül :) De ezt már Bert is soknak tartotta... még vége sem lett, már kérdezgette, hogy „Nem csinálnád ezt Magyarországon, ugye?” Kivártam a végét, és mondtam, hogy éppen mondani akartam, hogy sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy kutyának fogok boldog szülinapot énekelni :) De nem bírtam röhögés nélkül végigmondani, egyrészt mert vicces volt maga a tény, hogy énekeltünk Holly-nak, másrészt mert Bert addigra már kb. 5-ször elismételte, hogy „ugye?”; „ugye?”... (ő nem is dalolta végig), harmadrészt meg Pauline is kijelentette az utolsó „you” után, hogy biztos azt hiszem, hogy őrültek :))) A kutyák tortája, a húsos pite egyébként nagyon finom volt, mi is ettünk belőle. Berttel aztán elkezdtünk a disznóvágásról meg húsokról beszélni, mert pont olyan íze volt a husinak benne, mint a hurkának, és valami olyasmi is volt ránézésre is. Jaj, most megkívántam egy kis friss sült kolbászt, „töpörtőt” és „reggeli szálkás husit” :)

A csokitortából én nem is ettem, de nem is baj. Nagyiék elmentek, én pakoltam a konyhában, Karen pedig bevágta Yasmint a tusolóba, nekem csak felöltöztetni kellett, miután Karen „leejtette”, illetve nem rakta le rendesen, és leesett a kis ülőkéjéről, egyenesen a kis ládikónak.... de szerencsére nem ütötte meg nagyon magát, jót nevettünk. Nem hiszem, hogy megtörtént volna, ha nem lett volna annyira fáradt, mint amennyire az volt. Majd lecsukódtak a szemei... próbáltuk meggyőzni, hogy ne menjen... de azt mondta, hogy nem akar csalódást okozni a többieknek...

Elmentek hát, én pedig még mostam... micsoda újdonság :) Aztán Sebastian megkörnyérkezett... játszani akart. Szerintem az arckifejezésem mindent elárult, de szerinte pont hogy azt lehetett leolvasni, hogy mennyire szeretnék játszani :) Elővett valami T-Rexes társast, de csak a szabályok elolvasásáig jutottunk, mert anyu hazaért, és kiderült, hogy van házija is holnapra... Tehát én negyed 8-kor eljöttem, majd negyed 9-re visszamentem, amíg anyu elment az álmos Yasminiért. Sebastian nagyon örült, anyu uncsi volt állítólag... alig várta, hogy játszhasson velem... ahogy én is :)))) Nem is akarta engedni, hogy kipakoljak a mosógépből, üljek le, kezdjük! Kérdeztem viccesen, hogy kinek gondolja magát, hogy azt hiszi parancsolhat? :DDDDDDD „Hát Sebastian vagyok” :) Mondom ez még önmagában nem jogosít fel :) Azt mondja ez nem is, de az igen, hogy én megígértem, hogy játszom majd vele :DDD

Tehát játszottunk egy fél órát, aztán megjöttek a lányok, én pedig eljöttem. Mivel már megvolt a blogom nagy része, csak írtam egy e-mailt az újabb „érdeklődőmnek”, Borókának, megnéztem a legújabb HIMYM-t, tusoltam, most pedig megyek is aludni, mondhatni korán. Holnap nem lesz „késő-nap”, mert apu már 6-kor megy Londonba (ma is oda ment kocsival), és nem tudja elvinni Sebet teniszre fél 8-kor...

Sziasztok! Na nem vesztem el, csak hát tudjátok milyen elfoglalt vagyok :))))

Most már olvashattok a hétvégémről, mindhárom napom megvan, úgyhogy szerintem a szombattól kezdjétek! :) Azt egyébként szombat délután vettem észre, hogy péntek este fel sem tettem a péntekit, egy kattintás még hiányzott :D

A pihentető nagyalvás még úgy néz ki várat magára: ma negyed 8-ra jöttem át. Próbáltam csendben elkészülni reggel, nehogy felébresszem szegény Fruzsit. Yasmini nem volt túl jól, legalábbis azt állította. Aztán végülis csodák-csodájára kibírta a fiziot az államis fizios nővel. Karen közben elvitte Sebet suliba, én pakoltam, majd fizio után összeszedtük Yasmint, és őt is elvitte suliba.

A ház amúgy meglepően jó állapotban volt már tegnap is, amikor beszaladtam indulás előtt. Anyu tegnap még porszívózott is (persze attól ma még volt mit), ám a felmosást rámhagyta. A mosás pedig... tudom, hogy már sokszor írtam, hogy egész nap ment szinte a mosógép, blablabla... namármost halvány lila fogalmam sincs, hogy honnan az égből termelődött ennyi szennyes péntek óta... konkrétan nem hittem a szememnek, amikor megláttam a kupacokat anyuék szobájában. És a szennyestartó is tele van... Nem tudom, nem tudom, nem tudom. Komolyan mi otthon négyen egy hét alatt nem termeltünk ennyit, pedig mi is tiszta ruhában járunk :)) Most mindjárt négy óra, szerintem vagy reggel 6 óta megy a mosógép folyamatosan... Na erről ennyit.

Yasmin után Fruzsi következett a „listán”: Karen ugyanis volt olyan kedves, és felajánlotta még a múlt héten, hogy elviszi őt Farnborough-ba, hogy ne kelljen taxiznia. Gondolom szóval tartotta Fruzsit :) kínos csendtől az ő esetében nem kell tartani :)))

Ma nem is járt a szánk annyit anyuval, és nem is netezgettem egész délelőtt (ennek fő oka, hogy a munkások valamit kavartak a telefonnal meg a nettel, szóval nem volt net, így reggeli Bumeráng sem...). Szóval így is csak fél 1 után végeztem...

Karen megköszönte megint, hogy szombaton segítettem. Mondtam, hogy én pont azon gondolkodtam, hogy nem is csináltam olyan sok mindent. Mondta, hogy pont elég volt, hogy Yasminnak ott voltam néha, ha kellett valaki. Aztán délután apuval is dumáltam kint, és ő is mondta, hogy nagyon köszöni, mert így sokkal könnyebb volt, hogy volt plusz egy fő Yasminhoz. Yasmin is boldog volt, mindenki jól érezte magát, És nem is kellett volna semmi többet csinálnom, mert elsősorban nem dolgozni hívtak, hanem hogy jól érezzem magam, ami azt hiszem megtörtént :)

Az otthon töltött pihiidőmben blogot írtam... amint látjátok a mennyiséget, nem két percet töltöttem vele :) Akkor még nem tudtam, hogy megyek-e este dolgozni, aztán 3 után felhívtam Samet, és mondta, hogy elég, ha csak egy estét megyek a héten... ennyire nincs már munka. Amit a pénz szempontjából bánok, de amúgy meg olyan jó itthon maradni... sötétben, esőben, hidegben már azért nem olyan kedvvel pattan bringára az ember lánya, mint tavasszal vagy „nyáron”... Úgyhogy ma este kipihenhetem magam, és csütörtökön megyek valószínűleg. Péntek este megint sittelek, kedden és szerdán pedig itthon maradok azzal a gyerkőccel, akinek éppen nincs programja, amíg anyu hozza-viszi a másikat.

Apuval az is szóba került, hogy hogy lesz jövőre. mindig mondja, hogy majd meg kell beszélni... mondtam most is, hogy ez rajtuk múlik, hogy akkor hol hány óra, mikor-hogy... majd egyszer le kell ülni... Karennel is nem olyan régen beszéltünk róla, hogy jó lenne például, ha én akkor mennék haza, amikor ő Yasminnal visszamegy Amerikába ellenőrzésre például (én mondtam, hogy augusztus közepén Gabiék lagzijára tuti hazamegyek)... szóval hogy majd össze kell hangolni a dolgainkat. Lehet, hogy ők is elmennek valahova családostól, addig én hazamehetnék, stb... Dehát erre nem tudom mikor kerül sor, mármint most még nem tudjuk, hogy hogy lesz a szabadságos-holidayes része 2012-nek... Az iroda-itthon viszonyt viszont már valóban át lehet beszélni... lassan január :)

Azt is mondta Matt, hogy ha nagyon nem lesz munka, és szeretnék többet dolgozni, lehet, hogy a könyvelésen is lenne valami számomra Gemmaéknál. Nem tudom... ők hárman vannak, nem szoktam hallani panaszkodni őket, hogy megszakadnának a munkában. Bár ha van valami, azt persze szívesen megtanulom.

Visszatérve a mai naphoz. Kb. 4 után jöttek haza, mert gördeszkázni mentek suli után, vitték Sebastian két barátját is, akik aztán nálunk voltak vagy 6-ig. Képzeljétek, Sebastian elszabadult deszkája – állítólag gyönyörű ívet repülve – egyenesen a békésen bambuló Yasmini fején landolt. Szerencsére nem lett komolyabb baja, „csak” egy óriási púp van a feje búbján.... tényleg nagy... nagyon nagy. Egyrészt vicces, még anyu is röhögött, meg már Yasmin is, amikor mesélték... de azért borzasztóan fájhatott szegénynek.

Hazaértek, aztán nemsokára megvacsiztunk, a fiúk úsztak, én mostam-szárítottam-ágyneműt húztam. Karen elvitte a fiúkat haza, Sebet teniszre, Yasminnal pedig nagy sokára letusoltunk, majd még lassabban felöltöztünk. Teljesen be van most zsongva, kapott a suliban egy új netbookot (szerintem már írtam, hogy eddig is használt órán), és ez feldobta a napját, gördeszkás púp ide vagy oda :)

Mindeközben apu és Bert az emeleten ügyeskedtek, próbáltak netet varázsolni, mert egész nap nem volt. Nem tudom, hogy végül mit csináltak, de sikerült. Mondjuk nekem itt nagyon rosszalkodik most is, dehát ez a fos idővel jár, megszoktam már sajnos. Először úgy nézett ki, hogy skype-olásra nem is lesz alkalmas, be is fejeztem az anyusékkal való beszélgetést, még mielőtt túlságosan felidegesítettem volna magam :) Aztán végül – bár nem tökéletesen – de működött, legalább addig, amíg velük beszéltem... merthogy utána kismilliószor „elment” a net...

Tehát este skype-olgattam, blogot írtam, és kb. ennyi :) Végül nem lett semmi a koránból, ismét fél egy elmúlt... és ismét szakad az eső... ha holnap reggel is olyan intenzitással esik, mint ahogy ma reggel vagy most, tuti, hogy ki nem teszem a lábam... még suliba sem.

Jaj, még annyi, hogy nem tudom miért, de ma iszonyatosan fájt a bal bokám. Már érzem vagy 3 napja, de ma volt a legdurvább, minden lépésnél... Nem léptem rosszul, laposban voltam mindenhol, nem tudom mi lehet. Remélem elmúlik. A másik lábamon pedig a múltkori „oszlopnak-menéstől” megmaradt egy „csontkinövés-szerűség”, ami már nem fáj, de –bár picike - látszik, nagyon kemény és érezhető. Olyannak tűnik, mint ami anno a kézis összefejelésemkor keletkezett a szememnél... és egy-két év alatt szépen felszívódott.

Oh, és még valami: apu és Bert délután a kerítés egy részének új helyét ásták... vagyis először csak apu csinálta. Berttel beszélgettünk, és kérdeztem, hogy ez lesz-e az új...? És hirtelen nem jutott eszembe a kerítés. És akkor ő kimondta, még betűzte is nevetve. Mondtam, hogy tudom, hogy van, de egyszerűen tényleg sokszor alapszavak nem jutnak hirtelen eszembe. mint ahogy múltkor a „vizsga=exam” nem jutott eszembe rögtön... Mondta, hogy ne aggódjak, megérti, szerinte nagyon jól boldogulok amúgy is :D

Na mostmár tényleg alvás...