Au-pair vagyok Angliában

... nem :) Akkor lennék az, ha nem fél 10-ig aludtam volna, hanem már 9-kor ott toporogtam volna az iroda bejáratánál :) Nem így tettem, inkább szépen kényelmesen összeszedtem magam, aztán bár hidegben, de ragyogó napsütésben eltekertem az irodába, és egészen fél 7-ig ott is voltam. Igazából nem is tartottam ebédszünetet sem, most, hogy így belegondolok... Jól eltelt rajtam a nap. Tudtam haladni, mert senki nem volt az adminon, a többiek pedig csak a konyhába jövet-menet foglaltak le egy kicsit.

Itthon megvacsiztam, aztán skype-oltam anyusékkal, majd Gabival egy csomót :))) Elég lightosra vettem az estét, mert ezután megnéztem azt hiszem 4 részt a How I Met Your Motherből. Most negyed 1 van, reggel pedig indul a hét...

Mivel este már nem sokkal éjfél után lefeküdtem, és csak háromnegyed 8-kor keltem, egész kipihenten ébredtem. Mondjuk jó kényelmesen készülődtem, majdnem sikerült elkésnem. Bár így is én voltam az első az adminosok közül :) Kay és Louanne voltak a társaim, ma azt hiszem nagyon sokat szövegeltünk... egyik fő téma Kay kirúgása volt... még három hetet fog dolgozni azt hiszem. Szeretne majd egy búcsúösszejövetelt szegény. A többiek is egyre többet beszélgetnek velem... azt mondta Craig (60 körül van), aki mostanában „gorgeous”-nak hív, hogy portugálnak vagy görögnek nézek ki. Abban Kay is egyetértett, hogy hasonlítok valami ’60-as évekbeli görög énekesnőre... hát, ez nem tudom mennyire számít bóknak :DD Ő is szemüveges volt állítólag :)

Fél 6-ig dolgoztam, itthon letusoltam, összekaptam magam és fél 8-kor átmentem sittelni. Miután eldöntöttük, hogy anyu milyen ruhában menjen, és apu kiadta az instrukciókat – főleg Yasmininak -, hogy hogyan is viselkedjek velem, elmentek. A gyerkőcök kicsit összekaptak, de lényegében nem volt velük gond. Yasminival sem kellett komolyabban vitába szállni egyszer sem, más problémák voltak vele sajnos, de ez már nem ide tartozik... X-faktort néztek, amíg el nem aludtak rajta...

Így én tudtam skype-olni addig is, amíg még ébren voltak. Anikónak is odaszóltak többször is, „Viki’s friend...” megszólítással :))) Aztán anyussal is beszéltem, megérdeklődtem, hogy van Kata... ugyanis unokatesómék lassan 5 éves gyönyörűsége tegnap eltörte a jobb karját az oviban. Sok gipszet nem kellett használniuk a kis madárcsontokhoz! Innen is jobbulást kívánok Katuci!!! Hogy „hórukkozunk” így karácsonykor??? :D

Fél 11 felé aztán Yasmin is elaludt, én pedig még pakoltam egy kicsit. Bár ha azt leírom mindig, hogy mekkora kupi van, akkor most azt is le kell írnom, hogy ma olyan tisztaság és rend fogadott – mondjuk csak a konyhában -, mint amilyen még soha. Holnapra meghívták Yasmin egyik fiziostársát ebédre. Anyu még porszívózott is, meg is kérdeztem, hogy mi történt vele?? :))))) Ekkor még nem tudtam, hogy vendégeket várnak.

Egy kicsit néztem az otthoni X-faktorból, tokaji aszút kortyolgatva :) Aztán nemsokára meg is jöttek anyuék, fél 12 körül. Egy kis élménybeszámoló és hülyéskedés után éjfélkor eljöttem. A munkáról is beszéltünk, és megint mondta Matt, hogy Sam szerint nagyon-nagyon-nagyon jól csinálom, amit csinálok. Ez onnan jött, hogy holnap is megyek ugyebár dolgozni, és Matt megint rákezdte, hogy ő is milyen sokat dolgozott az én koromban... de mivel már hallottam egy párszor, tudtam folytatni a felsorolást, hogy „reggel 9-től este 9-ig” :) Anyu röhögött is, hogy már én is fújom... Matt meg kérdezte, hogy honnan tudom? :) Szerinte én is lehetek „gazdag”, ha mindig kihasználom a kínálkozó lehetőségeket... Ja, és szerinte nemsokára találok egy helyes angol pasit, és itt fogok élni Angliában... hát, helyes angolt nem sokat láttam mióta itt élek...

Na de ennyi elég is, fél 1 van... Holnap megpróbálok addig aludni, amíg tudok, aztán bemegyek az irodába. Időt nem konkretizáltunk, sőt, szerintem végül nem is beszéltem meg Sammel, hogy akkor most megyek-e vagy nem :) Bár rengeteg tennivaló van, úgyhogy örülni fog.

... bár nem látszik annyinak :)

A mai bejegyzést megpróbálom viszonylag rövidre fogni, mert fáradt vagyok, és holnap megyek dolgozni...

Szóval reggel rögtön odaadtam anyunak az ajándékokat: a kártyát még nyáron találtam, amikor sokaknak vettem egyszerre kártyát: kitűző is volt hozzá: „40 and gorgeous” :) Őszintén örült a pizsinek (mondta is Yasminnak, hogy nyilván látom, hogy szabadidőben alszik:) és a kis sálnak is... mondjuk abban szinte biztos voltam, hogy szeretni fogja, rajta is volt egész nap :D

A gyerekek éppen reggeliztek már, felöltözve, biciklizésre készen. Itt jöttek a problémák: az egyetlen cipő, amiben kényelmesen tud biciklizni, már be volt csomagolva a fizios táskába, amit viszont már betettek apu kocsijába (ő vitte később), aki addigra már elment dolgozni... A jó ég tudja hanyadik pár cipő volt jó, de már kezdett mindkettőnknek elege lenni a cipőkből is meg a másikból is :) A végén megoldódott, de akkor meg már alig volt idő :D

No mindegy is, egyszercsak elmentek a suliba, és már anyu sem jött haza, ünnepelni ment a csajokkal. A ház rosszabbul nézett ki, mint egy hétfő reggelen, nem tudom mi történt tegnap este óta :D Volt tennivaló rendesen, a fürdővel és a tegnapról maradt ablakokkal elvoltam délig kb.

Hazajöttem, hajat mostam, megköszöntem Bertnek, hogy megjavította a fékemet, aztán eltekertem a bankba és meglátogattam az Outfit-TK Maxx-párosomat, de ma visszafogtam magam :)

Hazaértem, letusoltam, elkészültem, és mivel még volt időm, felhívtam a lányt, aki elvileg postáz is jegyeket a november 7-i stand-upra. Megbeszéltük, hogy majd utalok, ő pedig küldi a jegyeket.

Átmentem, hazaértek Yasminiék, nagy sírással (fáj a bokája) letusoltunk, aztán felvettük a legszebb ruháját (amibe újra belefér), és ki kellett sminkelnem. Egy-két dologról sikerült lebeszélnem, úgy mint alapozó és szemceruza, de szemhéjpúder, spirál és szájfény kellett. Fülbevalócsere, körömfestés, parfüm... mint a nagyok... :)

Fél 7-re volt asztal foglalva abban a kínai étteremben, ahova egyszer már „csak úgy” elvittek vacsizni. Most is jót ettünk, bár most inkább kértem villát, és már az elejétől nem szenvedtem a pálcával :D majd legközelebb :) Megint rengeteget nevettünk... Yasmini mondta, hogy rekordot döntött velem: még soha nem volt ilyen sokáig ennyire jóban egy au-pairrel sem, és még mindig én vagyok a legjobb barátja. Erre Sebastian mondta neki, hogy „Azért mert Viki mindig rád szól, ha rossz, hisztis, vagy <rude> vagy.” Yasmini helyeselt, és anyuék is mondták, hogy nagyon jól kezelem, nem hagyom, hogy a fejemre nőjön. Szóval megint megdicsértek :) Ha ilyen jóban vagyunk, Karen szerint mehetnénk Yasminna ketten a Capital FM téli bulijára, sok neves előadóval – már ha lesz idén, sokak szerint nem lesz. Az egész a holnapi sittelésből jött amúgy, mert Seb poénkodott, hogy „Jaj ne!”, én meg mondtam, hogy azért nem vagyok én annyira rossz :))) Múlt héten Pauline-t állítólag majdnem sikerült felhúzniuk, amit nehezen tudok elképzelni...

Hazafelé is vicces volt a kisangyalom, mert én ültem középen hátul. és véletlenül Sebastian övének a csatjába dugtam az én övemet, ő pedig elkezdett nevetve kiabálni, hogy „Meg akarsz ölni? Válaszolj! stb...” még folytatta, hihetetlen, hogy milyen szövege van... legalább Orsiék már el tudják képzelni, hogy miről beszélek/írok ilyenkor :D

Itthon még iszogattunk egy kicsit, miután kidühöngték magukat Thula miatt. Úgy látszik már 2 órára sem lehet itthon hagyni... Karen megkérte Sebet, hogy fényképezzen le bennünket: nem igazán sikerültek... Seb szerint mindketten kövérek vagyunk :) és bénák, nem lennénk jó modellek. Mondjuk ezt anélkül is tudtam, hogy mondta volna :DDD Aztán api is próbálkozott, de ő meg össze-vissza kattintgatott :) szerintem a kb. 20 képből csak egyet hagytunk a gépben, a legelsőt :)))) Azt hiszem 9 után búcsúztam el.

Itthon akartam utalni, de mivel még sosem utaltam online, fel kellett hívnom a bankot. Először nem írtam ki az sms-ből az adatokat, és ezen a hülye telefonon nem tudtam belemenni a menübe, úgyhogy újrahívtam. Egy nagyon kedves fiatalemberrel beszéltem (a legkedvesebb teremtés eddig az HSBC részéről)... de mint utóbb kiderült, a lány elütött egy számjegyet a sort code-ban, úgyhogy nem stimmelt, és erre a pasi fel is hívta a figyelmemet. Megköszöntem, mert mondta, hogy ha szeretném, neki egy kattintás azt elintézni, hogy mostmár tudjak utalni, ha megvan a helyes sort code, és akkor nem kellene újra telefonálnom. Mondtam, hogy mivel ez volt a hívásom eredeti célja, örülnék neki :D Úgyhogy ezt megtette... legalább nem teljesen hiába dumáltam le egy csomó pénzt a telefonomról... Ági aztán bocsánatot kért, és elküldte a helyes kódot, valóban egy számjegy nem stimmelt...

Ezután vagy egy órát beszéltem anyuskámékkal, aztán blogoltam.

Este valamiért csak félig működött a blog.hu, így nem tudtam feltenni este ezt a bejegyzést...

A mai reggelről nem mondanám, hogy eseménymentes volt... Yasmini ordított mikor odaértem fél 8-kor, és anyu mondta, hogy már 6 óta tart, és este is így aludt el. Azt nem részletezném, hogy miért. A lényeg, hogy nagy nehezen sikerült rávennem, hogy abbahagyja... Tusolás, öltöztetés, hajszárítás, reggeli. Bert is átjött, és mikor Karen mesélte neki, hogy mi volt, mondta Bert, hogy valószínűleg most érkeztünk ahhoz a részhez, amikor el kell kezdeni „verni” az au-pairt, ha anyu már nem bírja a nyomást :) Mondtam, hogy az au-pair akkor nem marad tovább :D Karen pedig mondta, hogy nem-nem, mert valahogy elhallgattattam Yasmint, bármikor jöhetek, és sosem bántana :) Később aztán kérdezte is, hogy mit mondtam neki, hogy csináltam, mert tegnap is sírva aludt el 9 körül, a reggeli műsorról pedig már írtam... Lehet, hogy már amúgy is abbahagyta volna, de az tény, hogy sokszor hallgat rám, és számít neki, hogy mit gondolok. Szegény Karent sajnálom, tényleg mindent megtesz az égvilágon, de Yasmin számára persze most ő a leggonoszabb teremtés a földön... Egy pár év múlva majd persze végtelenül hálás lesz neki, de egyelőre nagyon sokat kap anyu, és nem ezt érdemli...

Elmentek suliba, én pakolásztam egy kicsit, aztán 9-kor eljöttem, gyorsan összekaptam magam, aztán Pauline elvitt angolra. Megálltunk a sulinál egy percre, majd elkezdtünk a hazaútról beszélni, hogy hánykor és hol találkozzunk... és még mielőtt kiszállhattam volna, elindult a pláza felé. A legviccesebb az, hogy úgy belemerültünk, hogy én se kapcsoltam rögtön, hogy mi történik, és már félúton voltunk, amikor megkérdeztem, hogy észrevette-e, hogy nem is szálltam ki? :))))) Mondanom sem kell, sírtunk a röhögéstől...

A suli ma egész jó volt, kicsit uncsinak indult, de aztán beszéltetett bennünket, és mivel nekem erre van szükségem, jó volt. Óra után beszélgettünk még egy kicsit a lányokkal, majd a plázában találkoztam Pauline-nal. Itt jött a mai nap következő műsorszáma: sétáltunk egymás mellett, és pont az előző akciónkon röhögtünk, amikor is egyenesen belesétáltam egy jó széles kőoszlopba, még a plázán belül. Sikerült két helyen is iszonyatosan beütni a lábamat: a sípcsontom még ki is vérzett, van egy helyes kis mindenféle színekben pompázó púpom... a térdem felett megúsztam egy sima kék-zöld folttal... és persze majdnem elestem mindeközben :) (Hozzáteszem „utcai oszlopos” emlékeieim vannak a múltból.) Ezután még jobban röhögtünk, szabályosan folytak a könnyeim... és ekkor szinte rögtön találkoztunk Karen legkedvesebb Lisajával, meg is állapította, hogy valami nincs rendben velünk ma :)

Hazafelé beugrottunk a TK Maxx-be, mert volt egy kép, ami most nagyon le volt akciózva, és Karen már régóta szerette volna. Félretették nagy nehezen 2 órára, így Pauline megvette a szülinapjára, bár neki nem tetszik :)

Délben haazértünk, itthon ebédeltem, aztán kicsit muszáj volt lepihennem, mondjuk nem aludtam, csak nem csináltam semmit :) A Bumerángban hallgattam a Lifejunet, szerintem nagyon jók!!!! 2 előtt aztán átmentem, szépen felporszívóztam, port töröltem, aztán vártam, hogy Seb hazaérjen a suliból. Apuval befutottak, aztán kicsit dumáltunk apuval többek között a reggeli műsorról, Seb házit csinált, és Yasmin ingyen kapott biciklijén beállította a pedálokat Yasmin cipőméretéhez, olyan kis édes, mindig segíteni akar. Ezután én nekifogtam vasalni, az ablakokat inkább holnapra hagytam...

Karenék is hazaértek egyszercsak, anyu rögtön tusolt és már ment is a lányokkal vacsizni (holnap lesz a szülinapja), Yasmini bringázott az udvarban Sebbel, apu pedig vacsit főzött. „Edzés” után tusoltunk, majd megvolt a vacsi, elpakoltam, és háromnegyed 7 körül eljöttem. Jó, hogy Matt újra a régi, legalábbis nagyjából. Most is gondterhelt, de legalább megint sokat viccelődik és jókat lehet vele beszélgetni :)

Hazajöttem, gyorsan elkészültem, aztán jött értem Hajni, és elmentünk megünnepelni a szülinapját. Abba az étterembe mentünk, ahol az egyik sulistársunk, az olasz lány dolgozik... miután nagy nehezen megtaláltuk :) Otthon direkt alig ettem, így itt is fért: fincsi húsgolyós tésztát ettem, desszertnek pedig amarettos creme bulet feleztünk. Fél 11 felé értem haza, jó este volt, régen találkoztam már Hajnival a sulit leszámítva, és ezen a hétvégén sem fogok sajna...

:)))))) Anyuskám... igen, nálad nem nehéz edzettebbnek lenni alkoholfogyasztás terén :))))) És te már a következő utat tervezed? :D

Este még úgy volt, hogy fél 8-ra megyek, de aztán anyu írt 7 után egy sms-t, hogy ne siessek, 8-ra is jó lesz. Aztán mire átérem háromnegyed után, Yasmin meggondolta magát, mégis rendes időben akart suliba menni, úgyhogy anyu addigra már letusolta, közösen pedig felöltöztettük, hajat szárítottunk, stb. Ezután villám reggeli és indulás, közben pedig meglepi „vendégeink” is voltak: a villanyszerelő fiúk egyszercsak megjelentek bent, anyu még ruha nélkül rohangált :) Össze-vissza kapcsolgattak mindent, a délelőtt folyamán többször nem volt áram a lakás bizonyos részeiben, mindig máshol.

Anyu még hazaszaladt, aztán már ment is, mert ma megbeszélés volt a suliban, mindenki részvételével, aki valamilyen formában kapcsolatban van Yasminnal (állami szocmunkás bácsi, tanárok, segítők a suliból, valaki az új suliból, ahova jövőre megy, stb...) Volt dráma tegnap is, de ezt nem részletezném, még anyu is kiborult. Ja, és képzeljétek, Becky, az egyik fizios a sok közül szerzett Yasminéknak ingyen biciklit, még éppen jó a méret. A suli, ahol dolgozik, az itteni mércével „elhasználódott” bicikliket renszerint kiküldi például Mexikóba, és egyéb országokba, ahol szükség van rá. Egy ilyet kapott meg így Yasmin most teljesen ingyen, és rózsaszín... olyan, amiről pénteken lecsúsztak ebay-en.

Délelőtt skype-oltam, közben takarítottam (konyhaszekrényeket, rájuk fért...), Hajnival egyeztettük a heti programot, illetve a ma és a holnap estét. Úgy volt, hogy lehet, hogy ma találkozunk, de sittelnie kellett, úgyhogy megpróbáljuk holnap... Sam szerintem már hülyét kap tőlem, mindig variálok :)

Volt két szabad órám, amikor is megpróbáltam normális körülményeket teremteni a saját kis lakrészemben. 3-ra visszamentem, ruhákat pakolásztam és husikát paníroztam, közben Orsikával és Anyuskámmal skype-oltam, Seb is becsatlakozott néha. Olyan kis dili, játsza az agyát, viccelődik velem és velünk, dicsérte a szaláminkat, „szidott” engem, stb. :) Viszonylag korán megvacsiztunk, aztán apu is hazaért. Sokat beszélgettünk a konyhában arról, hogy mi volt a sulis megbeszélésen. Yasmini eléggé el van maradva a többiekhez képest, ami egyrészt a betegségéből adódó lassúságnak, másrészt pedig annak tudható be, hogy lényegében alig jár suliba. Hiába megy be szinte minden nap szegény, van, hogy csak 1-1,5 órát van bent, most az Oxford-fizios hetekben főleg... De Matt mesélt egy csomó mindent az ő gyerekkoráról, hogy milyen volt.. én is mondtam, hogy nyilván azt a lemaradást be tudja hozni egyszer, viszont a fizionak most kell mennie, nincs mese. Most volt a műtét, most kell nagyon keményen dolgozni, ez a legfontosabb...

Nemsokára hazaértek a csajok, Yasmini gyorsan megvacsizott, és úgy volt, hogy majd tusolunk, aztán mehetek dolgozni. Matt fel is hívta őket még a kocsiban, hogy tusolunk-e ma este, mert akkor elmehettem volna egy órával hamarabb... Végül úgy döntött Yasmin, hogy mégis reggel tusol. És bocsánatot kért, hogy feleslegesen maradtam. Na mindegy, amíg ott voltam, megkóstoltuk az egyik tokajit, amit anyusék hoztak. Mint kiderült, nem véletlen mindig száraz bort iszunk. Matt szerint finom, Karen viszont csak vacsi után desszertborként tudja elképzelni az édes bort. És rájöttem, hogy én is nagyon hozzászoktam a szárazhoz itt (azt mondták egyébként, hogy 100 angolból kb. 1 iszik édeset)... nagyon furi volt, pedig régen jobban szerettem az édeskéset. Az iszogatás mellett „elintéztem” még egy dolgot: törölni akarom a hotmailes e-mail-címemet, mert felesleges, viszont a facebookon azzal regisztráltam. Amikor délután át akartam írni a gmailesre, nem engedte, mondván, hogy már létezik egy regisztráció... ami Karené :) Ne kérdezzétek, hogy, nem tudom mit kavart, amikor regisztrált :)))) De kitöröltük a címemet nála, így én is át tudtam írni :)

A kis akció miatt csak 6-ra értem be az irodába. Tök jó volt, azért hiányzott már valamiféle rendszer (hetek óta nem mentem rendesen, sőt...) És ma mindenki extra kedves volt velem, nem tudom mi történt. Ezt le akartam már írni, csak mindig elfelejtettem: a főszereplő Todd, aki apu jobbkeze, és nem kicsit túlsúlyos. Kitalálta, hogy lefogy, de nem akárhogy ám: szponzorokat gyűjt, és a pénzt ugyanúgy a Footsteps-nek gyűjti, és ugyanúgy Yasmin kezelésére megy majd, mint az a pénz, amit Karen gyűjt. Tök jó, múlt héten kezdte, és hát nem könnyű neki. És már most 900 valamennyi fontnál tart, még a tenyerébe is bele kellett csapnom :D Yasmin is nekiadta a múlt heti zsebpénzét :) Nagyon jó kis szöveget rittyentett egyébként a weboldalra: http://uk.virginmoneygiving.com/fundraiser-web/fundraiser/showFundraiserProfilePage.action?userUrl=MattTodd&isTeam=false Nem ilyen csúnya amúgy :))) Ja, és itt van Karen oldala is: http://uk.virginmoneygiving.com/fundraiser-web/fundraiser/showFundraiserProfilePage.action?userUrl=karensomers&isTeam=false

Az irodában képzeljétek, hogy van egy új légitársaság, illetve nem új, de eddig csak egy másik utazásszervezőn keresztül repültettünk velük, most pedig különálló partnerként is megjelentek, ez pedig a Viking Airlines, aminek a kódja: VIKI :))))) Legalább látom a becenevemet helyesen, magyarosan betűzve :)

9-ig maradtam, aztán hazatekertem. Gyanús volt, hogy csomó rendőrt láttam, aztán Frimley Greenbe érve megláttam egy helikoptert is... nagy fényekkel pásztázta kicsiny falunkat. Nem tudom kit kereshetnek, de valakit nagyon meg akarnak találni, az tuti. Most is hallom a helikoptert... Pont akkor mentek a pubhoz is kérdezősködni a rendőrök, amikor elmentem mellette...

Itthon skype-oltam egy csomót Nikivel és Ginukával, aztán blogot írtam. Ééés, ma átírtam a blog címét is ékezetesre... észre sem vettem, hogy ezt nem tettem meg az elmúlt pár hónapban :) Tusiztam, és sikerült megint a mába érnem...

A kommenteket köszönöm, különösen neked Anyuskám, nem is szoktál hozzáfűzni semmit az irományaimhoz :) Nagyon szívesen!!! Én is örültem, hogy itt voltatok!!! Karenék még ma is mondták, hogy milyen szép az arcod, és milyen csini vagy, nem nézel ki 46-nak :D Azt is mondta anyu, hogy ne mondjam el, hogy nem annyira ízlik neki a bor :)

Oh, és hát igen, úgy tűnik, felnőttem drága Anyuskám...

A reggel a már megszokott rohanással telt... szó szerint, ugyanis miközben a nagy ágyneműhalommal siettem a mosógép felé, majdnem eltörtem anyu karját :)) mert ő pont akkor vette fel a mellényét, és beakadt a karja :D A viccet félretéve, tényleg rohantam, és még így is elkéstem egy kicsit a suliból. Ahol mellesleg nem történt semmi különleges... leadtam a képet a diákomhoz. Óra után visszamentem a sportsdirectbe, mert anyus vett egy túlméretes gatyát pénteken, mert csak a vállfán lévő számot nézte. Nem volt gond, mert hazavitte az enyémet, ami 12-es volt, mára pedig már volt 10-es, így ki  tudtam cserélni, szóval még jobban is jártam :) Főleg, hogy ma megkérdeztem egy másik eladót is arról a cipőről, amit már pénteken is szerettem volna, de nem volt a méretemben... mára az is lett :D Benéztem még a La Senzaba... kár volt. mondtam is az eladónak, mikor bemntem, hogy nem lenne szabad, mert sosem megyek haza üres kézzel... nem volt ez másképp ma sem... azzal a különbséggel, hogy ma sikerült levernem egy kisebb sor bugyit, kiakasztottam a „falból” a rudat, amikor levettem egyet :) Jót elviccelődtünk a lányokkal utána, nem is én lennék...

Hazaértem fél 1-kor, kiengedtem a kutyákat (Pauline is rámbízta Holly-t), gyorsan ettem, aztán elkezdtem előkészíteni a rántott husit, de valami nem volt okés a hússal. Aztán pakolásztam, majd hazaért Matt. Nevetgéltünk egyet az angol „free range”-csirkéken, azaz szabadon tenyésztett csirkéken, megállapodtunk, hogy inkább nem mérgezem le a családot... Ezután elkezdtem vasalni, volt mit. Vicces volt, mert mikor apu ment Sebastianért, már az udvaron visszajött az ablakhoz, azt hittem valami fontosat akar, de csak annyi volt, hogy elfelejtett elköszönni :D

Vasalás közben megjött a Sainsbury’s-es szállítmány, ami azért érdekes mostanság, mert a kapucsengő az „építési területen” jelez, amit esélyem sincs meghallani, és most Pauline-ék sem voltak még itthon. Azért megoldottam, nézett is a pasi, amikor felkaptam a ládákat és hátraszaladtam velük :DDD Ezután még befejeztem a vasalást, majd felhúztam az ágyneműket, elpakoltam a cuccokat, megetettem a kutyát, és rohantam az irodába.

5-re be is értem, éppen akkor ment el a CP-s srác, akiről múltkor írtam, hogy 6 kedden dolgozik, aztán majd meglátjuk. Hát nem tudom, szegény ma próbált iratokat rendszerezni, de majdnem nagyobb volt a felfordulás utána. Sammel aztán ketten fél óra alatt nagyjából rendbeszedtük a dolgokat, de még sok meló van vele... Sam keze alá dolgoztam ma főleg, volt egy pár sürgős dolog, és még újat is tanultam. Na meg végre van saját loginom a speckó programhoz, amit használunk, és kérdeztem Samet, hogy akkor azt a gépet is visszakaphatnám-e a jövőben, ami akkor tűnt el, amikor ő lett a kisfőnök és átpakolt mindent? :DDD Ja, és még egy példa arra, hogy mennyire nem gyakorlatiasak az angolok: beakadt egy papír a nyomtatóba, és Leah – miután a felét letépte – szét akarta szedni... pont ott voltam, és mondtam, hogy hadd húzzam ki. Mondta ne, majd ő szétszedi. Mindegy, én ahogy szoktam, szépen lassan kihúztam, két kézzel, a két szélénél fogva... Erre mondja: „Miért vagy te ilyen okos Viki?” Merthogy mindig okosságokat mondok és csinálok :) Azt mondta, hogy a jövőben alkalmazni fogja a „technikát”... Nem is értem amúgy, hogy hogy gondolják, hogy ha egy helyen elkapják és megrángatják, egyben kijön?? :) Na mindegy, lehet egyébként, hogy ez nem is tesz jót a nyomtatónak (és a hozzáértők most a fejüket fogják), és Leah módszere jobb, és ő az okosabb... mindenesetre az én verzióm nem olyan időigényes :D

9-ig maradtam, mert a kis lakásom már megint úgy néz ki, mint ahol atomtámadás volt, pedig tegnap este már egész rendben volt... Megnéztem/meghallgattam a vasárnapi X-faktor második felét is (a szombati és a vasárnapi első fele még vasalás-pakolás közben megvolt). Pakolásztam, tusoltam, most pedig ismét késő, 1 óra lett rám...

Bocsi mindenkitől, nem gondoltam volna, hogy semmi időm nem lesz majd írni, amíg anyusék itt lesznek... Gondoltam majd minden este írok egy pár sort, dehát nem volt energiám... Ezért most felraktam minden naphoz egy mini-összefoglalót, alább olvashatjátok őket :D

A  ma reggel is korán indult. Anyusék már fél 6-kor keltek, én 6-ig még fetrengtem az ágyban, úgysem tudtam volna hozzáférni semmihez, csak útban lettem volna. Fél 7 után Matt kivitt bennünket North Campre, elbúcsúztam kis családomtól, aztán hazajöttünk. Matték amúgy nagyon jó fejek voltak, csomót fuvaroztak bennünket. Tegnap is hazahoztak volna North Campről, de gondoltam jót sétálunk a jó időben. Lehet, hogy csak én élveztem?! :)))

No mindegy is, folytassuk a mai nappal: a reggel szokásos hétfő reggel volt. Sőt, az egész nap szokásos hétfő volt :))) : sok mosás, felmosás, sok pakolás...  És nevetgélés Pauilne-nal. Mint kiderült Berttel azt hitték, hogy este mennek csak anyáék... Hát nem... Nem mentem sehova, a „szabadidőmben” pakolásztam a kis lakásomban, visszavittem Pauline-hoz a matracot, kimostam mindent, stb... Délután apu hozta Sebet a suliból, nem igazán volt semmi dolgom 5-ig, amíg Yasminiék haza nem értek fizioról. Nem akartam vacsizni, mert annyira tele voltam az itthoni cuccokkal, hogy egyszerűen nem bírtam. Komolyan, aki ismer, az tudja, hogy ez nálam nagy szó!! Néztek is, mert olyan bizony még nem volt a –úristen már lassan- 9 hónap alatt, hogy ne vacsizzak velük :))))

Yasmin külön vacsizott, győzködött, hogy egyek vele, de csak köretet, de csak ezt-azt, csak az övéből egy kicsit, stb... :) Volt egy kis vitánk a tusolással kapcsolatban, mondtam, hogy úgy látszik mostmár én is anyu nyomdokaiba lépek, már ami a gonoszságot illeti :D Gyorsan megbékélt egyébként :) Tusolás után még elrendeztem az utolsó adag tiszta ruhát, megetettem a dárga házi kedvencünket, majd fél 7 körül eljöttem.

Itthon blogot írtam, válaszoltam egy csomó e-mailre végre, és mivel a picasa úgy döntött, hogy nehogy már korábban lefeküdjek ma, egy csomó időt sikerült elszórakoznom a képek feltöltésével. De tudom, hogy ha ma nem csináltam volna meg, akkor kb. csak hetek múlva került volna rá sor... Nem mindenről van, szelektáltam:
http://picasaweb.google.com/nemethviki13/IttJartakAnyuskamek

Olyan jó volt, hogy itt voltak anyusék, mégha csak ilyen kevés időre is. Szerintem jó kis hosszú hétvége volt ez mindenki számára... bár Imru a shoppingolós rész nélkül is meglett volna azt hiszem... dehát 3 nő ellen mit sem ér a férfi :DDD Mostmár anyusék is látták, hogy hol élek, a saját szemükkel is meggyőződhettek róla, hogy milyen jó családhoz sodort az élet... valahova, ahol tényleg szeretnek engem...