Au-pair vagyok Angliában

Vasárnap már nem siettük el az ébredést, kb. 8-ig húztuk a lóbőrt. Fél 10-kor aztán hívott Yasmin, hogy mikor jöhet át egy teára :) Nemsokára jött is, szövegelt, ahogy szokott, én pedig lelkesen fordítottam. Háromnegyed 11 fele aztán Matt elvitt bennünket Guildfordba, mert amúgy is mentek Karennek ajándékot venni a gyerekekkel. Ma is sokat sétáltunk: jártuk a boltokat persze, és a parkban is sétálgattunk.

5 körül jöttünk haza, aztán – mivel gyönyörűséges idő volt egész nap – hazasétáltunk North Campről. Bár a többiek kicsit puhányak voltak :))))) Este már nem mentünk sehova, anyusék pakolásztak, próbáltunk otthoni X-faktort nézni (már szombat este is), de a netem nem akarta a jót... Azt hiszem fél 12 felé feküdtünk le Orsival.

Szombaton korán keltünk (miután Orsikával későn feküdtünk), fél 8 után anyu már vitt is bennünket az állomásra, indultunk Londonba. 9 körül meg is érkeztünk, azt hiszem ilyen üresnek még sosem láttam a várost, na persze nem tartott sokáig az állapot! És sajna a beígért napsütést is hiába vártuk! Mondjuk legalább nem áztunk el egyszer sem, ezt is értékelni kell az októberi Angliában :) Tehát a mai napról csak annyit, hogy iszonyatosan sokat sétáltunk, szerintem mindent láttunk, amit egy napba bele lehet zsúfolni... úgy értem a legfontosabbakat. Még hajóztunk is egyet a Temzén... Az egyik buszos pasi, akitől megkérdeztem, hogy hol lehet felszállni a hajóra, megkérdezte, hogy honnan jöttünk, és mikor mondtam, hogy Magyarországról, mondta, hogy „Egészségedre!” :)

Azt hiszem kb. háromnegyed 7 körüli vonattal jöttünk vissza, és az állomásról rögtön a pubba taxiztunk, mert egyszerűbbnek gondoltam kirakatni magunkat, minthogy hazacuccolni, aztán visszasétálni, majd újra hazagyalogolni... és mindenképpen el akartam vinni anyusékat vacsizni egyszer. Igaz, hogy az  asztalra várni kellett, addig iszogattunk. A pultos nő is kérdezte, hogy honnan jöttem, és ismételgetett valamit valami felismerhetetlen nyelven... azt mondta azt hitte magyarul van, de én nem tudtam semmihez hasonlítani :) A vacsin nagyon sokat ettünk (mondjuk én speciel szó szerint zabáltam a 3 nap alatt végig...)... aztán 10 felé hazagyalogoltunk és valamikor éjfél előtt ágynak dőltünk.

Reggel még átmentem segíteni, aztán délelőtt sétálgattunk az erdőben, majd végig a csatorna mentén, végül az úton vissza. Bert felajánlotta, hogy bevisz bennünket Camberley-be, így dél körül bementünk a városba. Volt több elintéznivalóm is, például bevittem az elfelejtett házimat a suliba, teljesen ingyen megcsináltattam (még ingyen tokot is adtak) Yasmin 2 pár szemüvegét, stb... és persze jártuk a boltokat. Hazafelé busszal mentünk, most először buszoztam Angliában :) (leszámítva Londont)

Összeszedtük magunkat, és este átmentünk Karenékhez. Átjöttek Pauline-ék is, egy kicsit iszogattunk és dumálgattunk. Azzal kezdtem, hogy amikor odaértünk, levertem egy poharat (nem törtem össze)... az ügyetlenségem az est folyamán többször szóba jött :)))) Karen mondta anyusnak, hogy jó munkát végzett, nagyon jólnevelt vagyok, ez az egyik legjobb tulajdonságom, az nem érdekli, hogy néha összetörök valamit :) (Pauline is mentette a pezsgős poharat, miközben magyaráztam és gesztikuláltam, ahogy szoktam :)))) Pauline személyesen is megkérdezte anyust, hogy adoptálhat-e? :) Szerintem jó kis este volt, bár sokszor elfelejtettem, hogy anyusék nem értik, amit a többiek mondanak, és Karen szólt rám, hogy fordítsak. De mindenki nagyon jófej volt mindkét részről, Sebastian produkálta magát, ahogy szokta: vicceket mesélt, táncolt, Imruval sakkoztak, stb. Ja, anyusék tök jó kis ajándékokat hoztak, nagyon örültek mindennek! :) Yasmini mondjuk nem tudott kint lenni velünk, mert ittalvós partira jött a legcsendesebb barátnője... Szóval a lényeg, hogy jó este volt, sokat nevettünk rajtam, egymáson, meg úgy általában :D

Ezután Orsival kimentünk a pubba, összefutottunk Sarah-val az irodából, ismét jókedvű és magához képest túl barátságos volt. Aztán ettünk egy kis pizzát a pizzásunknál, majd itthon nyugovóra tértünk. Nem kellett mesét mondani egyikünknek sem...

Reggel mindenki jókedvű volt, anyuval megbeszéltük, hogy mikor hozzuk össze családjainkat. Mivel Karen ma este szülinapozni megy a csajokkal, na meg a gyerkőcöknek holnap suli van, és anyáék későn érkeztek, a holnap estefelében maradtunk. Yasmini a legizgatottabb szerintem, de Sebastian is mondta, hogy mindenképpen akar találkozni velük :)

Elmentek suliba, én gyorsan összepakoltam, amit tudtam, aztán negyed 10-kor Pauline elvitt suliba. Annyira nagy sietségben voltam, mint mindig, hogy sikeresen itthon felejtettem a házimat, amit direkt vasárnap megcsináltam. Sebaj :) Prezentáltunk, magnóztunk és „gyarapodtunk”, ugyanis megint jött egy srác. 11-kor vége lett, Hajni nagyon aranyos volt, hazadobott ismét.

Ebédeltem, majd átmentem és vasaltam egy kicsit. Aztán Pauline-nal leegyeztettem a délutánt, és megkértem Bertie-t, hogy csináljon egy lyukat az övemre. Karen mondta, hogy van valamilyen cucc, amivel szépet tud rá varázsolni. És így is lett, nem sokkal később már kopogtatott is :D Azt mondta viccesen: „Nem vagy te olyan vékony :))))” Hát nem is, de ez az öv akkor is nagy volt :D

Volt egy kis időm, úgyhogy még egy kicsit rendezkedtem itthon. Pauline-nal elindultunk Sebért háromnegyed 3-kor, aztán aztán kidobtak az állomáson. Odaértem Gatwickre, gyors megvettem a vonatjegyeket anyuséknak, mert gondoltam még úgysem jönnek... ehhez képest már ők vártak rám :) A vonatunk csak 6-kor jött, felpattantunk, majd North Campre kijött értünk Karen. Csacsogott, vigyorgott, kézzel-lábbal integetett, mint mindig :) Hazajöttünk, még kaptam egy kis tejet holnap reggelre, aztán búcsút mondtunk holnapig, és anyusékkal bevettük a kis lakásomat :) Borozgattunk, pick szalámis szendvicset, túró rudit, és egyéb finomságokat ettünk, illetve jobbára csak én :D

Mindannyian fáradtak voltunk, úgyhogy most, hogy mindenki megtisztálkodott, lassan nyugovóra térünk. Ahogy anyusékat elnézem, nem kell őket altatni :D

Reggel csak háromnegyed 8-ra jöttem, apu addigra már elvitte a gyerekeket, mi pedig indultunk anyuval kutyát sétáltatni: ma megmutatta, hogy jutok el a csatornához, ami mentén végig lehet sétálni a pubig. Mondta végig, hogy nem tévedhetsz el... nem is tévedtünk el, csak kicsit túlmentünk a kapun, amin át kellett volna mennünk :)))) Ja, és bőrig áztunk... akkor még nem esett mikor elindultunk, ám később annál inkább. Még jó, hogy este hajat mostam :)

Ma igyekeztem minél többet megcsinálni, hogy holnap viszonylag nyugodtan tudjak suliba menni: végeztem a holnapi portörléssel, ablak- és tükörtisztogatással (még a maltercseppeket is levakartam a konyhaajtóról), közben mostam, Pauline-ékon keresztül feljutottam az emeletre, le-, majd átvittem a matracot meg az ágyneműt magamhoz, aztán egy után nekifogtam a vacsi előkészítésének: mindenféle zöldségeket pucoltam meg daraboltam, tököt, krumplit és valamit, aminek nem is tudom a magyar nevét :)))

Ezután magamnál is kitakarítottam, hogy holnap anyusékat valamennyire tisztaság várja. Közben skype-olgattam, majd háromnegyed 3-kor visszajöttem, és folytattam a vacsit. Sonkát sütök hozzá, Karen szerint elég csak simán beletenni egy tálba mindenféle olaj, folyadék és fűszer nélkül, ahogy szokták. Én mondtam, hogy máshogy csinálom, úgyhogy egy kicsit be is fűszereztem még délelőtt, hogy legyen íze. És én tettem olajat, meg egy kis vizet is alá.... Egy kicsit tartottam a fogadtatástól, de imádták. Karen szerint már ezt is átvehetem. Igen, az ég világon semmit nem úgy csináltam, ahogy ő mondta, ezért lett olyan finom minden :))))) Merthogy Yasmini pont akkor ért haza fizioról, amikor kész lett. Még neki is nagyon ízlett, amit többek között a címben már szereplő mondattal adott a tudtunkra. Apu felszelte az egész kissonkát, anyu mondta, hogy holnap a maradékot teszi majd a szendvicsekbe... csak hogy a végére nem volt maradék :D Na jó, ennyi elég is arról, hogy milyen jó voltam ma :DDD

Vacsi után anyu teniszre vitte Sebet, mi pedig dumáltunk hármasban apuval meg Yasy-val, közben pakolásztam. Matt mondta, hogy Sam mondta, hogy milyen jól és gyorsan dolgozom, nagyon könnyen tanulok, stb. Azért jól esik, hogy így látja, szerintem is így van :) És ezt most nem arcoskodásból mondom, de egyesekhez képest tényleg sokkal jobb munkaerő vagyok, még így is, hogy nem beszélek rendesen angolul.

Tusolás előtt apu még rávette Yasmint, hogy evezzen 3 pecet. Nagy sírással elkezdte, és aztán Matt olyan jó fej volt: ült mögötte, és mint egy közvetítésen, nyomta a szöveget 3 percig. Én a konyhában voltam, olyan jó volt hallgatni, szinte láttam is magam előtt, ahogy Yasmin lehagyja a magyar versenyzőt, ahogy Matt mondta :) Máskor is szokott egyébként ilyet, ha Yasy vagy Sebastian olyat csinálnak, amihez nincs kedvük... észre sem veszik, hogy telik az idő, és nevetgélve végigcsinálják.

Matt amúgy tegnap is jó fej volt, illetve csak mint anyu, ő is mindig figyelmezteti Yasmint a köszönömökre és egyebekre. Tegnap reggel is sokszor rászólt, hogy még szebben kérjen meg erre-arra (legtöbbször amúgy szépen kér), aztán amikor indultak, mondta, hogy köszönje meg, hogy segítettem neki a reggeli készülődésben. Mondta, hogy „Yasmini, én azt hittem, hogy ezt minden reggel megköszönöd.” :) Matt amúgy tényleg mindent-mindent megköszön, olyat is, amit egyáltalán nem kellene, Karen „csak” mindent köszön meg :D Azért ezek jól esnek... ezért „elnézem” a rendetlenséget :DD

No de térjünk vissza a mai napra: a futam után tusoltunk (nagyon akar anyáékkal, de főleg Orsival találkozni, ez volt a fő téma; át akar jönni hozzám egy teára, stb.:), aztán gyorsan felöltöztettem, és még gyorsabban leléptem. Kettő, azaz kettő perc alatt átöltöztem és 12 perces rekordidő alatt bent voltam az irodában, így fél 7-kor már az asztalnál ültem. E-maileket küldözgettem, majd Sam hívott is, hogy azt csináljam, dehát magamtól is kitaláltam :) Pauline közben telefonált, hogy holnap el tud vinni angolra :) Fél 10-ig dolgoztam, aztán benéztem Mónihoz a Villa Biancaba.

Ittam egy forrócsokit és kaptam egy sport szeletet is, 10-kor másra sem volt szükségem :) Dumálgattunk, a munkatársai kérdeztek Yasminról, aztán fél 11 fele, zárás után mindenki ment haza. Itthon csak blogoltam, tusoltam, most pedig megyek alukálni, negyed egy van... bár így, hogy alig több, mint egy órája értem haza, nem rossz :)

HOLNAP JÖNNEK ANYUSÉK!!!!! :D:D:D

Mivel anyu már 6-kor indult (levitte a kocsiját szervízbe a nyaralóhoz), apuval és a gyerkőcökkel telt a reggel. Öltözködés, ez kényelmetlen, az szorít, emez szúr... után reggeli, wc, indulás. Viki mint az őrült kapkod, hogy időben el tudjon indulni suliba. Pauline-nak még bedobtam Seb diszlexia-mappáját, tisztáztuk a félreértéseket (nem tudta, hogy akkor melyik gyerek mikor-hova...), aztán tényleg rohantam.

A suli ma egész jó volt, bár ez a helyettesítő nő... én nem tudom, hogy kicsoda, de nem tanárnak való, az tuti. A múlt héten sem tudott tök evidens, külföldi tanulóktól egyáltalán nem szokatlan és váratlan kérdésekre válaszolni, és ma sem volt a topon... Amúgy végtelenül kedves teremtés, de ezt a tanítósdit nem kellene erőltetnie :) A csoport egyébként egész jó, csütörtökön prezentálunk is :)

Suli után Hannah-val és Hajnival elmentem az állomásra, ahol Hajni csináltatott képet, mert akarunk diákot igényelni. Aztán elmentem a bankba, majd plazaztam egy kicsit, de nem voltam vásárlós hangulatban (mondjuk a La Senzaban azért nem tudtam ellenállni néhány dolognak:). Anyusékra készülve vettem egy kis welcome-bort és rágcsát, aztán hazatekertem. Elpakoltam itthon, aztán átmentem és nekifogtam vasalni és anyával skype-olni. Sebastian hazaért, nem sokkal később megvacsiztunk, majd vasaltam tovább, aztán Yasmin is hazaért apuval háromnegyed 5 körül, őt is megvacsiztattam, majd ismét vasaltam tovább. Azt hittem sosem végzek... Sebastian aranyos volt, odajött, amikor anyával beszéltem, és mondta, hogy még egy dolgot feltétlenül hozniuk kell: illetve kettőt, mert kettő szótárt kért. Magyar-angolt azért, hogy ő is meg tudja nézni, hogy mit mondanak anyáék :)))) Hát nem tudom mikor fognak találkozni amúgy, elég mozgalmas hétvégéjük lesz nekik is... Ja, amúgy tök jó, elvileg egész jó idő lesz :D Hát reméljük!!!

Karen is hazaért közben, nagy nevetgélés közepette véglegesítettük, hogy miben megy a szombati szuperpartira (nem elégedett a testében zajló változásokkal, de annál jobban kezeli őket:)))), aztán letusoltuk Yasmint, mert ma színház-nap van. Anyura ma is haragudott, de ahogy Karen mondta neki: szívesen vállalja az undok anya szerepét, ha ezzel jobbá teheti Yasmin életét a jövőre nézve. Apu közben „megsértődött”, mert nem vettem észre, hogy már mennyit fogyott, anyu pedig ezen jót kárörvendett :D

Még elpakoltam a konyhában, aztán 7 körül eljöttem. Azóta folyamatosan skype-oltam, majd tusoltam, e-maileztem, most pedig aludni készülök.

Ja, és képzeljétek, hogy van egy amerikai kisgyerek a fizion most Oxfordban: egy évre költöztek Angliába az anyukájával, mert jobban megéri nekik lakbért meg mindent fizetni, mint a kinti jó drága fiziot (300 valamennyi dollár egy óra, nem értettem félre, Karenék is ennyit fizettek kint)... elég durva. Mondjuk nem tudok többet a családról, hogy mit csinál a férje, van-e, honnan van pénzük, stb... tegnap csak ennyit mondott/tudott Karen.

Oh, és MissMarple, nem tudom ki vagy, de a válasz a kérdésedre: biztos más is otthonról hozza/kéri a zsemlemorzsát, de simán nálam is olvashattad, merthogy nekem is anya küldött, meg én is hoztam nyáron, amikor hazamentem. Van itt is, de olyat még nem láttam, mint az otthoni (mondjuk nagyon nem is kerestem)... az itteni nagyobb darabos és jobban meg van pirítva – lehet belőle rántott cuccokat csinálni, de az otthoni az igazi ;)

Reggel Yasmini még szunyókált, úgyhogy anyuval dumálgattunk kicsit, megbeszéltük, hogy kinek mi a terve a hétre. Fel is ajánlotta szépen, hogy kivisz majd csütörtökön North Campre, ha megyek anyáék elé Gatwickre, de aztán emlékeztettem rá, hogy nem lesz itthon – ugyanis ma indult Yasmini 3 hetes kín-tábora Oxfordban.

A délelőtti műszakom rendesen elnyúlt, kezdve az óráknak tűnő öltöztetéssel, készülődéssel, majd a hétfői menetrend szerinti dolgokkal... már egy óra volt, mire végeztem. Rengeteget mostam, ágyneműt is, stb... ebben az időben csupa öröm az élet... Karen ma mondta, hogy állítólag extra sok havat és extra hideget mondanak erre a télre is! Hurrá! Eszembe jutottak Anita tapasztalatai az angolok és a hó kapcsolatáról, amit a tavalyi oroszos talin osztott meg velünk... és hát, nem remélek sok jót...

Hazajöttem, egy kicsit megbütyköltem a biciklimet, közben X-Faktort néztem. Elég gáz volt némelyik emberke... aztán fent próbáltam kitekerni a rossz égőmet, de egyszerűen nem ment. Ez az egy nem jön ki!! Kb. fél 3-kor visszamentem, és láttam, hogy Pauline kocsija még itthon van. Ez nem lett volna gond, de utolsó információim szerint neki kellett volna elmenni Sebastianért a suliba, és elvinnie fél 3-ra a fogorvoshoz. Hát nem ő vitte végül, hanem apu. Na mindegy, azért bekopogtam és megkérdeztem, hogy Karen hány órát mondott neki. Mondta, hogy ne aggódjak, akart is szólni, de örül, hogy éppen jöttem, mert előfordulhat, hogy a jövőben elfelejti majd, és jó, hogy én legalább észben és kézben tartom a dolgokat :)

Ezután nekikezdtem a rántott husinak és krumplipürének (a múltkori állítólag nemcsak az én hibámból lett olyan, amilyen, anyué is olyan lett a hétvégén:). Egyszercsak hazaértek a fiúk, aztán apuval dumáltunk. Még jó, hogy megkértem, hogy fizessen ki szeptemberre :) Merthogy kiderült, hogy ő azt hitte, hogy ettől a hónaptól már a számlámra, rendesen, hivatalosan, a cégen keresztül kapom a fizetésemet. Kérdezte, hogy nincs-e rajta a számlámon? Mondom nehezen, mivel senki nem kérte még a bankszámlaszámomat :) Hát pedig ő küldött e-mailt a lányoknak még múltkor, amikor utoljára kifizetett. És erre én is emlékszem, mert ott voltam. Felhívta Gemmát, aztán Sammel is beszélt. Mondtam én közben, hogy lehet, hogy akarták, de az idejét sem tudom megmondani, hogy mikor találkoztam velük utoljára, hiszen nem sűrűn látogattam az irodát mostanság... Na mindegy, abban maradtak, hogy ha este bemegyek, kitöltöm a papírokat, aztán megoldjuk. Így is volt, de erről majd később.

A fiúkkal megvacsiztunk, illetve apu mint mindig, most is csak csipegetett. Felvágta a legnagyobb husit, aztán megint vágott egy kicsit, aztán megint... :) Mondtam, hogy vegye el az egészet, de „nem, diétázom” :) A végén azért csak elpárolgott :) Agyonra dicsérte megint apu is, hogy ez tényleg milyen finom :D Vicces ez a diéta egyébként, ma előadta, hogy arra törekszik, hogy több energiát égessen el, mint amennyit magához vesz. Kérdeztem, hogy számolja-e, hogy mi hány kcal? Azt mondta, hogy durván igen, kivéve a sört, azt nem számolja bele :)))))))))

Éppen elpakoltam, mire kezdhettem az újabb husik sütéséhez, megkaptam a hírt és a jelet telefonon, hogy egy kiéhezett, fiziotól haldokló leány van útban hazafelé. Elvileg 6-ra mentem volna dolgozni, de Yasmini még a szokásosnál is ráérősebben falatozott. Kaja után letusoltunk, persze harcolni kellett ezért is egy kicsit. Illetve nem harcolni, csak nem volt boldog, hogy rögtön kaja után menni kell. Pedig mindig így csináljuk, és anyu szerette volna ágyban tudni korán, holnap hosszú napja lesz. Miután anyut mindennek elmondta, velem is közölte, hogy az én hibám is, hogy most kell tusolnia. Mondtam, hogy én kérek elnézést, hogy plusz pénzt szeretnék keresni, és amúgy pont előtte beszéltük a konyhában apuval meg anyuval, hogy ha egy hétig napi 8 órában mennék sem tudnám behozni az elmaradásokat... Az ilyenek amúgy általában a kimondás pillanatáig tartanak, meg aztán addig, amíg én válaszolok rá valamit (ha válaszolok), és még nem sok volt belőle, sőt, ez volt eddig a „legdurvább”, amit mostanában művelt, és ami ellenem is irányult... Mondjuk ma azt is mondta, amikor vissza akart vágni, hogy „Vikinek nincs pasija, Vikinek nincs pasija...” – na az ilyeneket szóra sem méltatom, bár valóban nincs :))) Ez arra jött válaszul amúgy, hogy szidta Karent, én meg mondtam, hogy ő is, mint mindenki, azt akarja, hogy függetlenebb legyen, több dolgot tudjon egyedül csinálni, stb. Mert hiába mondja ő, hogy szeretne önálóbb lenni, ha már mozdulni kell érte... majd holnap, majd legközelebb...mindig ezt mondja. És ebből anyunak elege van.... Na mindegy, ez is kb. 1 percig tartott, aztán más téma, és minden OK.

Nagy sokára felöltöztünk, aztán 6-kor eljöttem, és fél 7-re már az irodában voltam, úgy, hogy egyszer meg kellett állnom, mert leesett a láncom. Még mielőtt elkezdtek röhögni, hogy jól megbütyköltem a bringát, nem én voltam!! Én csak az ülést emeltem fel, és meghúztam a kormányrúd csavarját, mert nagyon laza volt, és már simán forgott meg elmozgott oldalra. Azért eshetett le a lánc, mert hónapok óta nem használtam a váltónak azt a részét... hát, ezután sem fogom :) Olajos kézzel beállítottam, gyorsan kitöltöttem a papírokat. Sam azt mondta, hogy ő szólt Mattnek, hogy még nincs kész, csak biztos elfelejtette. Nem tudom, hogy ki felejtett el és mit, de nem is lényeg. Mostmár rendben leszek elvileg. Sam amúgy ma tök jó fej volt, kérdezgetett a londoni kalandomról, biciklizésről, beszéltünk anyusék látogatásáról, és még tanított is egy új dolgot.

10-kor letettem a lant helyett a tollat és az egeret, aztán hazabicikliztem. Fura idő volt: szerencsére csapadékmentes, de párás-ködös, nem túl hideg. Ha ilyen lenne tavaszig, azzal kibékülnék. Dehát álmodik a nyomor... Hazaérve válaszolgattam pár e-mailre, aztán elkezdtem blogolni... és amint látjátok, ma egy kicsit visszatértem régi önmagamhoz, már ami a napi mennyiséget illeti :) Azért ne szokjatok hozzá :) Jaj, jut eszembe: Andi! köszönöm a kedves kommentedet, de nincs itt szó semmiféle visszatérésről, csak két napig nem írtam :DDDD

Még tusiztam, és ismét fél 1 felé közelít az idő... pedig csak most értem haza!! :)