Au-pair vagyok Angliában

Tegnap megint csak egy körül feküdtem le... és 10 után keltem csak fel, olyan jó volt végre, idejét sem tudom már, hogy mikor lustálkodtam utoljára :) Bár meglettem volna Bert rádiója és a flex kombója, na meg Sebastian vékonyka hangja nélkül, dehát ez ilyen, már megszoktam :)

Kényelmesen megreggeliztem, aztán ebédre főztem tejbegrízt. Egy kicsit pakolásztam, skype-oltam, angol házit is csináltam ám!!! Olyan fura, levelet már évek óta nem írtam angolul... nem csak hogy levelet nem, de semmit, amit írásban fogalmazni kell... utoljára a szaknyelvi szigorlaton 2006 nyarán... Merthogy az előző suliban ugyebár nem volt házi és igazából semmi ilyesmit nem csináltunk. Sajnos. Na mindegy, ma megírtam mindhárom levelet, mondjuk megnéztem egy How I met your mothert is közben, nehogy nagyon „leterheljem” magam :)))))

Fél 6 körül átjött Hajni, beszélgettünk, filmet néztünk, aztán 9 felé hazament. Az idő egyébként ma is ugyanolyan fos volt, mint az elmúlt pár napban... nem igazán volt kedvem kimozdulni... bár délután éppen nem esett... és most sem. Még blogot írtam, skype-oltam, most pedig megyek alukálni.

Először is azzal kezdeném, ami tegnap elmaradt: miért is nem kellett sittelnem tegnap este? Egyszerűen csak annyi, hogy anyu nagyon rosszul volt (beteg), és nem mentek sehova inkább, amit én annyira azért nem bántam :) Szerinte én leszek a következő, aki beteg lesz...

Reggel elég nehezen keltem, elkészültem, és munkába indultam. Rögtön a kapunál egy mókuska futott át előttem, aztán az irodánál is találkoztam egy kicsikével, bár nem tudom mit csinált a betonregeteg közepén szegényke.

Az irodában fogadó látvány a legrosszabb rémálmaimat is felülmúlta... És nem is mondanék erről többet, irathegyek, soha nem látott magasságokban... Csendes nap volt amúgy, kis családias-viccelődős szombat.

Hazaértem fél 6 körül, természetesen sikerült megáznom (délelőtt azért egy kicsit sütött a nap!). Letusiztam, aztán 6 körül megjött Hajni. Addigra szinte kész lettem a pestos tésztával, így meg is vacsiztunk, fincsi bort kortyolgatva hozzá. Aztán „desszertnek” mindenféle egészségtelen ropogtatnivalót csipegettünk miközben youtube-oztunk, beszélgettünk, egészen éjfélig szinte.

Reggel szinte sötétségben kényszerültem elkészülni, ugyanis levágta a biztosítékot a villany, amikor fényt akartam varázsolni. Nem segített abban, hogy feléledjek :)

De még mindig én voltam a legjobban mindenki közül: anyu 3 napja beteg, láthatóan-hallhatóan rosszul van, Sebastian is belázasodott reggelre, és Yasmin is panaszkodott, bár szerintem ő csak nem akart kimaradni, és nyűgös péntek lévén nem akart suliba menni. Kb. fél óráig öltözködtünk megint...

Yasmint elvitte anyu suliba, én pedig nekiláttam az állapotok helyreállításának... a tegnap esedékes portörlést nem kellett megcsinálnom, de egy rendkívüli konyhafelmosást beiktattunk a szokásos pénteki menetrendbe. Közben voltak ott barátnők, anyu megsétáltatta velük Thulát. Nem tudom, hogy irigyeljem-e ezt az életet, hogy csak úgy péntek délelőttönként össze tudnak jönni egy kávéra és egy erdei sétára... Penny például most fotós-tanfolyamra is jár például :)

A vasalással kb. fél 1-kor végeztem, aztán kicsit Sebbel maradtam, amíg mindenki a helyére került. 2 előtt jöttem el végül azt hiszem, amikor már ott volt a nő megnézni Yasmin leendő fürdőszobáját, hogy kiderüljön, meggyorsíthatják-e a folyamatot... ugyanis valamennyit kapnak az átalakításra.

Itthon töltöttem fel néhány képet a picasara, főleg Oxfordról: http://picasaweb.google.com/nemethviki13/OxfordHajnival#. Válaszoltam pár e-mailre, skype-olgattam, majd blogot írtam, és vártam anyu sms-ére, hogy akkor mi lesz este. Háromnegyed 6 felé visszamentem, nemsokára hazaért apu Yasminival a fizioról, aztán egy kisebb vita után Yasmini és mindenki más között letusoltunk, hajat mostunk, majd Yasmini rendelt pizzát. Mire felöltöztünk, hajat szárítottunk, már meg is jött. Jó hangulatban megvacsiztunk, aztán fél 8 felé eljöttem. Vacsi közben azért oltottuk egy kicsit Yasmint, állítólag egész héten borzalmasan viselkedett. És jövő héttől Oxford, muszáj változtatnia a hozzáállásán... Nem feltétlenül udvariatlan, hanem velem ma például olyan volt, mint amilyen már egy 5 éves sem lenne... Nem akarok belemenni, de aput is kiborította. Rá is kiabált, hogy „ugye nem akarod, hogy Viki lássa, milyen az, amikor elveszítem a fejem?” Mert ez még nem az volt... vacsi közben aztán anyuék elmesélték milyen az, amikor csendes apu kifordul ömagából...

Itthon semmi extrát nem csináltam. Jó sokat skype-oltam, most pedig lefekvéshez készülődöm... háromnegyed 1-kor ...

Jajj, ezt még le kell írnom: ma nagyon kedves levelet kaptam: Reni és Csabi elküldtek egy példányt a Délmagyarból, amiben benne volt néhány esküvői képük. Olyan szépek voltak!!!! :) És úgy örültem neki, fogalmam sem volt, hogy mit rejthet a nagy boríték... Rámfért, hogy valami feldobjon egy olyan napon, amikor egy másodpercre sem állt el az eső...

Jelentem: visszatértem :)

Ha részletesen nem is számolok be az elmúlt 2-3 nap történéseiről, egy kicsit azért írok róla: emlékeztek a kedves amerikai fiúra, akivel a chicagoi repülőn találkoztam? Úgy alakult, hogy új munkát kapott, amíg otthon volt, így a szaúdi „küldetése” a hónap végével lejárt. Kigondolta, hogy hazafelé szívesen meglátogatná a legkedvesebb magyar au-pair-lányt (bocsi a többiektől, ha-ha:), úgyhogy – bár egy kis szervezést igényelt a dolog mindkettőnk részéről – el tudott jönni Londonba keddtől máig. Ezért voltam offos a hét közepén, Karenék extraszuperjófejek voltak :)

Ma délután 5 körül szedtek fel engem a vasútállomáson. Hazaértünk, ott volt Renaldo is (akit én eddig mindig Ronaldonak írtam), söröztünk és nevettünk egy csomót. Renaldo most lett szingli, és nem tudja, hogy hol kezdje a csajozást, mondta, hogy segíthetnék neki, na persze :) Most amúgy elég jó témát szolgáltattam, jókat nevettünk rajtam is :D

Megint szóba került, hogy apu külön kutyát akar esetleg a gyerekeknek. Most Mattnek is mondtam, hogy akkor én költözöm, és Karen is költözik velem :) Apu egyébként csinált kétféle levest, amiből ha nem eszek, megsértem :) Tényleg nagyon sokfélét csinál mostanában, mindenféléből, ami a kertben nő :D

Letusoltam Yasmint, még csinált nekem milkshake-et, aztán 7 után valamikor eljöttem. Itthon pakolásztam és skype-oltam egy csomót. Holnap új nap, este pedig sittelek.

Korábban mentem ugyan, de mivel anyu tegnap este kicsit átrendezte Yasmini szobáját (is), rend volt, így nem volt sok tennivaló... mármint Yasminnál. A konyhában voltak állapotok... és a ház többi részében is.

A délelőtt a szokásos hétfői dolgokkal telt számomra. Anyu először Sebastiant vitte el suliba, aztán a fizio végeztével Yasminit is. A mai, „állami” fizios nő az egyetlen amúgy, aki nem szólt semmit a Yasmin testében bekövetkezett változásokra... no comment...

Délelőttről egy vicces: Pauline is ott volt, és arról volt szó, hogy Matt 2 kiskutyát akar, és a közeljövőben, míg Karen csak egyet és mondjuk tél vége felé... Mondtam, hogy akkor elköltözöm, és anyu mondta, hogy ő is jön velem :))) A lényeg ez volt, de jókat nevetgéltünk más dolgokon is :)

Dél felé aztán bementem Camberley-be, anyunak is vettem az ESPRIT-ben ruhát, bár már csak más színűben volt. Az övemet nem tudtam kicseréltetni, mert nem volt köztes méret, de nem baj, majd csinálok rá lyukat :)

3 előtt aztán átmentem, pakolásztunk, dumálgattunk, vacsiztunk, majd én vasaltam. Apu közben evezett: ma rekordot döntött, és felajánlott egy 20 fontos vásárlási utalványt annak, aki jobb nála. Szerintük esélyes vagyok :) A gyerekek pedig Yasmini új popcorn-gyártójával szórakoztak (tegnap vette... igen, Yasmini, aki mindenre sajnálja a pénzét:). Be is menekültem vasalni, mert persze milliószor összevesztek, és nagy volt a hangzavar. Amúgy mindenkinek névre szóló visszazárható zacskóban volt kiadagolva, még Yasmini csinálta őket délután :)

7 körül jöttem át, miután letusoltunk és pizsibe öltöztünk. Este skype-olgattam, netezgettem. Most negyed 2 van, ideje lenne aludni...

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, nem gondoltam arra, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök... amikor nem akarom mindenki orrára kötni, hogy éppen mi történik velem :) Elképzelhető, hogy csak csütörtökön írok legközelebb, de az is lehet, hogy hamarabb. Legyen elég az idézet, ami az anyuskáméktól kapott szülinapi lapomon van:

„Szórakozz! Élvezd az előtted álló éveket! Tárd ki a karodat minden örömre – virágokra, muzsikára. Merész kalandokra, csodálatos felfedezésekre, szerelemre. A még előtted álló találkozásokra. Légy merész! Légy kíváncsi! Légy nyitott! Fedezz fel magadnak mindent!”

Hát, most kalandozom egyet, és majd elválik, hogy érdemes lesz-e róla többet mondani. Valamiért nem vagyok annyira lelkes, mint amennyire voltam, gondoltam, hogy leszek és szeretnék lenni, de reméljük holnap visszatér a kedvem :)

Tehát legkésőbb csütörtök este jelentkezem!