Au-pair vagyok Angliában

3-kor feküdtem le végül, és nem mondhatnám, hogy nagyon sokáig aludtam. Már korábban is jöttek zajok lentről-kintről, de Bert 9-kor végleg úgy döntött, hogy mostmár eleget aludtam :) Ha 25-ször nem csippantotta meg a garázsnyitókat, és nem indította el szerintem mindhárom garázsajtót le-fel, akkor egyszer sem... És aztán jött a többi zaj... A repülőkhöz és az army mindennapos lövöldözéses gyakorlatozásához már hozzászoktam, de ez túl közel van :) Szóval ma este megint korán kell lefeküdnöm, hogy kipihenten kezdhessem a jövő hetet.

Netezgettem, megvettem az "Every little helps" című dalt, ezzel támogatva Libbyt, aki Frannyhez hasonlóan júliusban megy Amerikába, ő is ott volt múlt héten a pubban, az SDR-találkozón. Van egy dal, amit külön neki írtak, és meg lehet venni az Amazonon, iTunes-on. Nem sok, de ahogy a dalban is benne van: "Every little helps, every penny counts." Itt a weboldala, ha érdekel titeket: www.walkingtohappiness.co.uk. Már nagyon jól állnak, biztos összejön nekik a pénz júliusig. Yasminnak tényleg nagy "szerencséje" van a szerencsétlenségben, amiért nem kell aggódni azon, hogy miből teremtik elő a műtét árát...

Hajat mostam, aztán átmentem a tegnap ott felejtett kajámért és tejemért. Matt pont akkor ért haza, Bert elvitte a kocsiért (tegnap taxival jöttek haza), elég vacakul van, és Karen sem érezte jobban magát reggel, ahogy apu elmesélte, sőt... Jó hosszú napja lesz szegénynek: Sebnek háromnegyedórányira innen 4 órás teniszversenye van 2-ig, aztán szülinapi buli Wokingban 6-ig... úgyhogy majd csak este jön haza, irigykedett is tegnap, hogy én sokáig aludhatok :)

Még skype-oltam Ginával (nem mintha nem tudtuk volna, hogy úgyis talélkozunk:), néztem, illetve hallgattam Showder-klubot, majd 2 fele megjött Nikivel, bementünk Camberley-be egy kicsit, de nem vettem semmit. Aztán mivel Niki rosszul érezte magát, Gina hazavitte, majd még visszajött hozzám. Fél 8 fele ment el, jól kibeszélgettük magunkat.

Skype-oltam még kicsit anyáékkal, videokat nézegettem, leveleket írtam, tusoltam, most pedig nyugovóra térek.

Ma sem keltem sokkal könnyebben, annak ellenére, hogy jó sokat aludtam. Meg ez a fos idő teljesen rányomja a bélyegét az ember napi hangulatára. Esett meg szemerkélt egész nap, reggel el is kértem Karen kabátját, hogy ne ázzak el annyira...

Többek között az esőnek és a szélnek is köszönhető szerintem, hogy azzal fogadtak: "Másnapos vagy?" :) Hát, maximum az alvástól. Azért vicces, hogy amikor kicsit az voltam, senki nem mondta, hogy annak látszom, most meg... :) Charis, Louanne és Kay voltak, na me persze a szipogósok (mostmár kettő is van!)...

Először jegyeket csináltam, aztán Kay rámsózta azt, amit tegnap kellett volna megcsinálnia, de már este a kocsiban jutott eszébe, hogy elfelejtette, ma meg korábban ment haza. Megmutatta hogy kell, mondta, hogy már kiderült számára, hogy okos vagyok, és gyorsan felfogok mindent. Hát, úgy is volt, megmutatta egyszer, aztán hazament :) A többségével boldogultam is (a befizetéseket kellett bevinni a rendszerbe), de itt is voltak problémásak, amiket továbbpasszoltam. Végül megint API-val fejeztem be, az mindig van. Valaki már ebbe is belezavart egy kicsit, pedig múltkor ezt is  szépen rendszereztem... Persze most is volt egy csomó olyan, akik a héten mentek és már késő, ki kellett dobnom őket... Akkora a fejetlenség basszus, nem csoda, hogy Matt is azt mondta, hogy egy nagy csalódás neki ez az admin-részleg... Csütörtök este rendesen elmondta a véleményét mindenkiről, a teljesen haszontalantól kezdve mindenkit illetett valamivel... Amúgy ma benézett Sebbel 2 percre valamiért.

5-kor végeztem, alig vártam, ma elég lassan telt a nap ebben a borús időben... Hazafele is szemerkélt, de azért megálltam pénzt kivenni, hogy az ipodot ki tudjam fizetni. Hazaértem, aztán fél 7 fele átmentem, és megkezdődött az esti műszak...

Dumáltunk egy kicsit, aztán anyuék elmentek. Kaptam ennivalót, hogy ne haljak éhen holnap, meg ma estére is egy pizzát, amiből persze Yasmin is kért :) Amúgy aranyos volt, mert ma vetetett nekem Karennel Kinder Buenot, merthogy múltkor mondtam, hogy szeretem a kinderes cuccokat, meg is puszilgatott :)

Nem volt semmi extra az estében, Yasmini egy kicsit nyavalygott wc-re menet, de végül nagyobb összeveszés nélkül lezajlott a dolog, pizsicserével... Mivel Karen mondta, hogy nem baj, ha Britain's Got Talent közben elalszanak a kanapén, hiába nem aludtak el rajta, a kanapén akartak aludni :) úgyhogy Yasmini a kutyáson, Seb pedig a nagyobbikon alszik (cuki volt, mondta, hogy ha akarom, alszik ő egy másikon, és én mehetek oda:)

Még kora este beszéltem anyuskámékkal, aztán miután 10 fele elaludtak a gyerkőcök, Gabival is, úgy éjfélig. Ja, meg skype-chateltem közben Nikivel, mondta, hogy nem sokról maradtam le tegnap, bár a srácok hiányolták Ginát meg engem.

Yasminit kétszer meg kellett fordítani, de mivel félálomban volt, nem volt vele gond :) Azért arra volt esze, hogy megkérdezze, hogy Sebasitan hol alszik :) Nem sokkal fél 1 után hazajöttek Karenék, akikkel ismét vicces órákat töltöttem el, negyed 3-ig... be voltak csípve egy kicsit mindketten, megint előkerült a whiskey...

Komolyan nagyon jófejek, csomót meséltek a fiatalkorukról, hogy buliztak, stb. És mivel jövő héten jön a legeslegelső au-pairjük látogatóba, a francia lány a barátjával, az au-pairekről is dumáltunk. A legfontosabb az volt, hogy mondta, hogy eddig a tizen x lány közül csak vele, meg Saniaval, a szlovén lánnyal tartják a kapcsolatot, és pontosan érzi mindig, hogy kivel maradnak "barátok" majd, és biztos benne, hogy velem is... szóval tényleg bírnak ők is :) Sokmindent meséltek, mondtak még, de tényleg nem akarom kiteregetni a családi szennyesüket, így is lelkiismeretfurdalásom van, amiért túl sok mindent leírok... A lényeg, hogy szeretnék én is ilyen laza lenni 40 évesen :) ... persze ez millió dolog függvénye...

Szóval még eltöltöttünk néhány zenehallgatós-beszélgetős percet-órát, és pl. be kellett jelölnöm Mattet facebookon :) Majd eljöttem, blogoltam még egy kicsit, tusiztam, majd lefeküdtem.

Elfelejtettem tegnap írni, hogy kaptam e-mailt az Easy Jettől, hogy törölték a június 30-i járatomat, úgyhogy ingyen átfoglaltam 29-re, ami egy nappal többet jelent otthon :)

Mivel nagyon keveset aludtam, elég keservesen keltem. És nem csak én... Ahogy Karen mondta később, ez volt Yasmini "legbunkóbb" hete, mióta itt vagyok, és tényleg... Éppen anyuval vitatkozott, Karen öltöztette volna, mikor odaértem, Yasmin pedig mondta neki, hogy ha jót akar, menjen ki a szobájából... Hát, legszívesebben én is kimentem volna. Elkezdtem öltöztetni, de megint problémázott a bugyival meg mindennel, ne kössem szorosra a ruhát, stb.... ott is hagytam, mondjuk már kész volt...

Aztán apu lerendezte, a konyhában még volt egy kis balhé, na meg bocsánatkérés is. Elmentek, én pakoltam, ágyneműt mostam. Utálok ágyneműt mosni... Karen kutyasétáltatás gyanánt elballagott Thulaval Frimley-be, a pubhoz, ahol tegnap voltak, és ahol otthagyták a kocsit. Pont végeztem a porszívózással, mikor hazaértek, jó 45 perc tempós séta volt.

Megtisztítottam az ablakokat, és nekiugrottam a vasalnivalónak. Közben dumáltunk Bertről is megint, mondta Karen, hogy ne aggódjak, a kezdettől fogva kedvel engem, csak mindig mindenkit próbára tesz :) mondott még vicces dolgokat róla :)) Segítettem neki feltenni a karkötőit, meg dumáltunk az órákról is. Csak 2-3 fontos órái vannak állítólag, mert nem tud vigyázni rájuk, mindhárom jó óráját tönkretette, amit Mattől kapott :)

Befejeztem a vasalást, aztán fél 12 fele eljöttem. Itthon kitakarítottam, majd skype-oltam Ginával háromnegyedórát. Aludni is akartam, illetve akartam is meg nem is... végül nem lett belőle semmi... Karen bent volt az irodában jegyet foglalni, Sam intézte neki. Pont Ginával beszéltem, mikor felhívott: még egyszer megkérdezte, hogy hogy írom a keresztnevemet (kérdeztem, hogy kell-e az útlevelem, de nem kérte:), és azt is, hogy akkor hányadikán van a műtét, mert már teljesen össze van zavarodva. Ideges volt ettől az egésztől, meg is értem mondjuk... De azért vicces volt, hogy tőlem kért megerősítést :)

Fél 3 után visszamentem, megpróbáltam beszélni a nagykövetséggel... átkapcsolt a nő a vízumosztályra, és az automata jött be, hogy hagyjak üzenetet. Aztán még egyszer megpróbáltam, rögtön a vízumosztályt választottam, ekkor pedig egy csak otthonról hívható emelt díjas számot szajkózott a hang, hogy azt kell hívni... hát hogyne... Jövő héten még megpróbálom... Ja, és közben szedegettem a Thula által összerágott papírzsepidarabokat.

Matt is hazaért, rögtön bekapcsolta a tv-t, és követte az eseményeket... Ő nem politizál olyan megszállottan, mint Bert, de azért persze érdekli, hogy mi lesz. Érdekes a helyzet, annyi szent, sok múlik a libdemen...

Hazaértek a suliból, Karen odaadta a jegyeket, hogy én is nézzem át, hogy minden jó-e:, mert ugye háromféle retúrjegyet kellett venni ötünknek: ugyanarra a járatra szól-e Matt+Seb és Yasmini+Karen jegye odafelé?; ugyanarra a járatra szól-e Yasmin+Karen és az én jegyem hazafele? És úgy egyáltalán jó napokra szólnak-e? Mondta, hogy ijesztő volt, hogy Sam olyan gyorsan csinált mindent, félt, hogy valamit elír :) de végül nem. Szóval: ők 14-én, szombaton mennek, mind a négyen; 1-jén este apuék elindulnak haza, itteni idő szerint 2-án kb. délben hazaérnek; kifújja magát Matt és 3-án már visz is engem a Heathrowra, délután fél 5-kor megy a gép, és kinti idő szerint este 10-kor érkezik... Chicagoban kell majd átszállnom (hazafele is majd), egy másik terminálról megyek majd tovább...

Ja, és a szállás is le van foglalva. Rögtön kettő, merthogy az egyik helyen csak "waiting list"-re tudott tenni a nő: olyasmi, hogy ha találnak valakit, aki mondjuk fél évre kivenné, akkor ő élvezne elsőbbséget. Mindkettőt le lehet mondani ingyen, úgyhogy inkább két vasat tart a tűzben. A repülőre visszatérve: tegnap este tök vicces volt, mert Matt elkezdte piszkálni Karent, hogy ha lefoglalták volna az általa talált "tökéletes" járatokat, akkor lekésték volna az első találkozót, mert két esetben is egy másik napra szólt :) Karen is ezzel "vádolta" Mattet valamelyik nap :)

Készült a vacsi, beszélgettünk, én elmostam az uzsis cuccokat. Karen mondta, hogy Tod mondta neki bent, hogy múltkor nem fogadtam el, mikor felajánlotta, hogy hazavisz este. Azt mondta, hogy "Nem hiszem el, hogy Viki este 10-kor biciklizni akart." Emlékszem, hogy másnap akartam valahova menni, viszonylag korán, ezért nem fogadtam el. Azt mégse mondhatom Karennek, hogy "légyszi a suliból rögtön a biciklimért menj reggel, mert kell":) Tod poénkodott vele, hogy milyen gonoszak, hogy nem ajánlották fel, hogy hazahozzák a biciklit másnap... pedig igen, felajánlották :) Karen meg csak ennyit mondott állítólag: "Nem vagy elég jó Vikinek." :) A vacsi egyébként lazac volt, meg fokhagymás töltelékes csirkehusi, köretnek pedig borsó és valamilyen készen vett krumplis cucc.

Vacsi után rádöbbentünk, hogy nem sok kajám van a hétvégére, de mondtam Karennek, hogy ne aggódjon, éhen halni azért nem fogok :) Kaptam magvas kenyeret, salátaleveleket, paradicsomot, stb... De hogy ő holnap még vesz valamit, hogy tudjak enni rögtön, amikor hazaérek az irodából :) hát, azt hiszem kibírom háromnegyed 7-ig, ha jól emlékszem, akkorra megyek sittelni.

Elpakoltunk, letusoltam Yasminit, megmutattam Mattnek a magyar szinkront. Rosszabbnak képzelte, eredetileg azt hitte egyébként, hogy alámondásos módon megy a dolog, de erről azért már felvilágosítottam korábban, hogy a miénk nem olyan :) Azt mondta, hogy egész jó, jól összehozzák a szájmozgást a szöveggel.

Jaj, ma sikerült kiszakítanom a vadiúj pulcsimat... beakadtam az ajtófélfába a gyerekek fürdőszobájánál, útban Yasmin törülközőjéért...nagyon örülök neki, nem is én lennék... Karen szerint vissza kellene vinnem, hátha levásárolhatom az árát, ha azt mondom, hogy "éppen felvettem, mikor a tesóm észrevette, hogy van rajta egy kis szakadás" :) Hát, 7 font volt, és amúgy nagyon tetszik, nem hiszem, hogy van másik, és nagyon régóta vártam, hogy valami csini itthoni, cipzáros melegítőfelsőm legyen, úgyhogy szerintem megpróbálom megvarrni inkább.

Felöltöztettük Yasmint, aztán Karen elvitte Sebet a "messzi" teniszre. Én még elvégeztem az utolsó simításokat, de minek? :) Még megkérdeztem Mattet, hogy holnap akkor mikor? Először nem kapcsolt, hogy miről beszélek, mondta, hogy úgy érzi, hogy pár hónapra le kellene állnia az alkohollal :) Mondtam, hogy szerintem pár napig se bírná :)) Yasmini "szerelmet vallott", megpuszilgatott, milliószor megköszönte, hogy segítettem neki (ezt azért gyakran teszi, majdnem minden este), aztán fél 6 fele elvonultam.

Itthon blogot írtam, aztán megjött Gina, hozott nekem fincsi fagyit, tök aranyos volt :) Nem is volt sokáig, úgyhogy most még netezek egy kicsit, és kialszom magam holnapra. Úgy volt, hogy megyek pubozni, egész  nap dilemmáztam, de tényleg annyira utolért a fáradtság, hogy egyszerűen nem bírok elmenni... jobb lesz ez így, legalább holnap este lesz türelmem Yasminihoz, mert ha így folytatja, nagy szükségem lesz rá...

Most még letusolok, aztán alvás egészen fél 8-ig, hogy kipihenten és frissen kezdhessem meg a műszakot.

Reggel Yasmini már fél 6-kor riasztott, hogy fordítsam át. Szerencsére ő is akart még aludni egy órát, így fél 7-kor keltünk végül. Folytattuk az esti nevetgélést, megreggeliztünk, mutogatott videokat, zenéket, aztán 9 előtt hazamentünk.

Karen és Seb nem voltak otthon, de nemsokára befutottak, Thulat vitték sétálni. Már készülődtek is a szemészetre, 10-re volt időpontjuk. Úgy volt, hogy Sebastian is megy, mert hazafele Karen beugrott Owenért, Seb barátjáért, aki jött játszani, de inkább úgy döntött, hogy marad velem itthon. Igazából nem sok vizet zavar, simán tudtam tőle pakolni meg takarítani, porszívózni, port törölni, tükröket tisztítani. Be akartam ugrani a plazaba, úgyhogy miután 11 fele végeztem, gyors rendbeszedtem magam, és már indultam is. Sebet Bert gondjaira bíztam (korábban megbeszéltük Karennel), a szobákat pedig elbarikádoztuk, hogy Thula ne tudjon bemenni...

A suliban máshol volt az óránk a szavazás miatt, és van egy új lány is, a nevét nem tudom, de román. Ő is olyan fiatalnak néz ki, mint én, pedig 25 éves. Nagyon durva családja van: az anya októberben meghalt rákban, három fiú van: 11, 14 és 16 évesek, az apa pedig Oroszországban dolgozik... vannak nagyszülők meg nagybácsik, stb, de inkább csak vasárnap, amúgy ő van velük... ehhez azt hiszem nem is fűzök semmi mást, nem tudom mennyi pénzért vállalnám ezt... ő mindenesetre november óta bírja...

Suli után rögtön tekertem haza, és sittelésre készen átmentem. Még ott volt Shania Yasminnnál, Owen pedig Sebnél. Egyik se igazán tud köszönni, Shania máskor is "kisbunkó" volt, Owen viszont csak megijedt, aztán köszönt, mikor Seb bemutatott neki :) Egy kicsit még játszottak, aztán először elvitték a kissrácot, majd Karen hazadobta Shaniat.

Délutáni történés volt Seb régi ipod nanojának megtalálása is, ami azért érdekes, mert úgy néz ki, hogy az enyém lesz. Még délelőtt mondott valamit Karen az ipodokról, én meg mondtam, hogy majd akarok valamikor venni. Mondta, hogy a gyerekeknek megvannak a régi nanok, nem sokat voltak használva... most meg mindkettőnek van ipod toucha, és már nincs szükségük a nanora, úgyhogy kedvezményes áron megkaphatom, ha akarom. Jóhogy akarom :) Újonnan egy ilyen 16 gigás 130 font körül van, nekem pedig 50-ért odaadják. Leszámítva egy-két mikrokarcolást nincs semmi baja, 2008 karácsonyára kapta, alig több, mint egy éves. Szóval mostmár ipodom is van :)

Matt kérdezte délután, hogy emlékszem-e rá, hogy a jegyeknél találtam olyat, hogy egy héttel későbbre szólt a repülőjegy, mint kellett volna. Mondtam, hogy igen, és közben azt hittem, hogy valamit elrontottam. De csak megdicsért, hogy ezért is fontos ez a része is a dolognak... merthogy hiába nézte már át Kay is előtte, átsiklott felette, és így, hogy időben rájöttünk, "csak" 400 fontjába került a pasinak, aki rosszul foglalta...szegény...

Közben már sült a krumpli vacsira, amivel volt egy kis kavar...sült krumpli, majd végül jacket potato volt, most Yasmin kedvére teszünk :) Megvolt a vacsi, Karen közben elment szavazni. Hazajött, elkészült, aztán mikor 6-kor vitték Yasmint a színházba, kidobták, és már mentek is az étterembe Matt tesójával meg a barátnőjével. Pakoltam, ágyneműt húztam, aztán írtunk egy kis házit, majd skype-oltam anyáékkal. Közben megjött Bert, merthogy meg volt beszélve, hogy vigyáz Sebre, amíg én Pauline-nal elmegyek Yasminért. De fél órával hamarabb jött...és kiderült, hogy Pauline már várt rám a kocsiban. Szóltam neki, hogy még korai, de ő állítja, hogy neki Karen mást mondott :))

Kicsit elvonultunk még, majd a normál időben elautóztunk Yasminért. Olyan jó fej Pauline, megint mondta, hogy milyen nehéz lehet az au-pair sors: idegen ország, család, stb... De mondtam, hogy persze izgultam, de minden olyan gyorsan történt, hogy nem volt időm rendesen izgulni... Mondta, hogy Karen csak mondogatta, hogy kell neki valaki, de nagyon válogatós volt, aztán mutatott engem, hogy szimpi vagyok, pretty és nagyon kedvesnek nézek ki :) És mondta Pauline, hogy nagyon örül, hogy ide jöttem :) tök jól esett!

Yasmini nagyon be volt pisilve, ezekben a fertőzéses napokban ez még rosszabb... De teljesen normális volt, letusoltunk itthon, pizsi, tea, egy keksz és alvás. Bert whiskey-zett Seb szobájában, csináltam neki egy kávét, de nem igazán akart elmenni :) Tök vicces volt, aztán mondtam is Karenéknek, hogy gondolkodtam, hogy hogy küldhetném el a nagyapát :)) De aztán Yasmin finoman megkérte :)

Lerendeztem a gyógyszereit, Sebastian angyalom pedig addigra magát, vizet is vitt magának. Ezután kimostam egy adag ruhát, mert Yasmin székhuzatát muszáj volt... Skype-oltam Gabival, aztán fél 11-kor meg is jöttek.

Annyit dumáltunk még Karenékkel, hogy háromnegyed 12-ig ott voltam. Ittunk egy kis whiskey-t, Matt már pizsiben nyomult és osztotta az igét :) Szó volt a munkáról, hogy mit gondolok róla, hogy érzem magam; nagy partikról, amiket régen rendszeresen adtak; a kövér lányokról/nőkről (Matt nem szereti őket...), stb... és nevettünk-nevettünk sokat. Kiderült az is, hogy Yasmin azt mondta, hogy csak egy szelet kenyeret evett nálam reggel, meg, hogy én megígértem, hogy Amerika után is itt aludhat majd :))) Hát, szó sem volt még következő sleepoverről :) Egyébként aranyos volt Yasmini: ma délután is csak úgy a semmiből a jó ég tudja hanyadszorra megköszönte a tegnap estét meg a reggelt :)

Hazajöttem, skype-oltam még Gabival, blogot írtam, de mindjárt 2 óra, ideje aludni mostmár...

Még eszembe jutott: Karen ma érdeklődött az órája után, és mivel csak rávigyorogtam, rögtön rákérdezett, hogy "Eldugtad, ugye?" :) Mert kivételesen tudta, hogy ott van az ülés alatt, és Yasmint már kérdezte is, de ő nem mondott semmit :)

Egy furcsaság: itt Angliában tényleg "szégyen" lehet a kinti szárító, mert délutánra leszedték a cuccokat róla és összecsukták, mire jöttek Owenért...

Amúgy volt ma még egy csomó vicces párbeszéd, Berttel is egyre jobban kijövök, tényleg bír mostmár ő is szerintem (nyilván kiálltam a próbát:), na meg főleg itt este voltak humoros beszólások :) De mostmár tényleg leállok ezekkel, nem győzöm írni, főleg nem 2 óra magasságában...

Reggel apu vitte a gyerkőcöket a suliba, de mivel fél 8-ra jöttem, volt egy pár közös kapkodós percünk együtt. És sikítozós, persze a sleepover miatt :)

Takarítottam, pakoltam, mostam (ágyneműket meg egy rakat ruhát, köztük a magamét is). Karenék ágyneműje tiszta mocsok megint, pedig tegnap volt kimosva. Thula tényleg mindenfele csepegtet, elég undi, és a jövő héten állítólag durvább lesz... nem tudom, nem volt még menstruáló kutyám...

Karen hol itthon volt, hol nem: kutyasétáltatás, Berttel tusoló-nézegetés (már megint volt "bloody English", de már csa tátogva, rámvigyorogva:) stb. De amikor itthon volt, mondogatta, hogy "Come on, Viki, döntsük el, hogy melyik szállás legyen...". Matt nem ért egyet az apartmannal, ő inkább szállodába menne, ami a kórház mellett van. Karen pedig apartmanba, és a képek láttán, na meg az egyéb tényezőket figyelembe véve én is arra szavaznék. De abból is két esélyes van, majd kiderül :) Figyelembe kell itt venni sokmindent, pl. olyan is van, hogy ha 30 éjszakát maradsz (márpedig ez lesz annyi), akkor nem kell adót fizetned, ami sokkal jobban megéri...

Nem tudom, hogy hány pasi olvas, ők kihagyhatják ezt a bekezdést :) Kérdeztem Karent, hogy tényleg nem lehet-e itt normális tampont kapni, mert mindenhol csak azt az applikátoros valamit találtam, erre előkapott a fürdőszobából egy dobozzal, hogy dehogynem lehet, odaadta, aztán meg vett is nekem, benne volt a nagy kajás táskában :) és ugyanúgy néz ki, mint az otthoni...

Mikor mindennel végeztem, a hétfőről elhalasztódott felmosással és a keddről maradt vasalással is, elkerekeztem megint Farnborough-ba, de most nem költöttem annyit: csak egy cipzáros itthoni pulcsit és két melltartót vettem. Tök jó melltartók vannak, nekem sajnos sose volt még igazán normális...idáig...hát, összehasonlíthatatlan érzés, az anyag, meg minden, és nem is voltak annyira drágák... Tampon, melltartó,...bocsi :) Ja, és előtte beugrottam a postára, feladtam mamának a levelet, amire én hülye 320 helyett csak 32-t írtam, mert ez egy örök dilemma nálam, hogy 320 vagy 321... hát, csak odatalál így is... maximum visszajön. Amúgy pedig majdnem biztos vagyok a 320-ban :)

Hazafele még bementem a bankba, a csekkek mellett befizettem azt a pénzt is, amit Matt adott. A sulinál találkoztam a többiekkel, élen a sleepover miatt ismét sikítozó Yasminival. Itthon Seb meg én kiugrottunk, Yasmin pedig ment a fodrászhoz. Ruhákat rendezgettem, stb.

Hazajöttek, kis vállig sem érő frizkója lett, sokkal könnyebb kezelni. Gyors tusolás, hajmosás, öltözés és indulás, ez még 5 előtt volt azt hiszem. Rengeteg kaját vetetett Karennel, írt külön listát is. Megvacsiztunk (canellonit extra sajttal), desszertnek csokis szuflét ettünk, majd még több csokit... én már nem nagyon bírtam, ilyenkor mindig bebizonyosodik, hogy inkább "sós vagyok" :)

Egyébként skype-olgattunk Orsiékkal, Gabival, beszélgettünk, teáztunk, kekszeztünk, hülyéskedtünk, stb. Végül fél 11 után feküdtünk le, kétszeri wc-n való ökörködés és a víztől való fuldoklás után gyógyszerbevétel közben... egyszer még kérdezte, hogy ébren vagyok-e, de nem válaszoltam, jobbnak láttam :)

És basszus alig tudtam elaludni, annyira meleget csináltam Yasmin miatt, és amúgy sem tudok könnyen elaludni mostanában, úgyhogy szenvedtem rendesen. De összességében jó este volt...fárasztó, de jó. Jól viselkedett, és jól érezte magát, aranyos volt :)

A mai bejegyzésem most mentes a vicces történésektől, ennek fő oka, hogy most negyed 11 van, és csütörtök...pedig voltak viccesek Pauline-nal meg Yasminnal is :) és mostmár tényleg el kell kezdenem nem részletezni a napjaimat, mert tökre idegesít, hogy mindig eszembe jut másnap, hogy ha már ezt leírtam, akkor azt is le kellett volna...és ez így nem jó. Szóval a lényeget leírom, és ha lesz időm/kedvem, akkor egyebeket is :)

Reggel elég könnyen keltem, még tornáztam is egy kicsit :) Átmentem, Yasmini öltöztetésre készen várt a kis csíkos széken. Örömködött, hogy már csak egy nap, mutogatta a fésűit és a hajszárítóját, stb. Feladtam a kis egyenruhát (ami két hete már ruha-ruha, kis kockás nyári), aztán a bugyit, na ebből lett megint a baj. Illetve anyával meg Sebbel már előtte is bunkózott, velem akkor kezdte... Bevág, stb...

Aztán nagy sokára kimászott a konyhába, mikor az anyja már sokadszorra ráparancsolt. És ennél csak rosszabb lett. Komolyan olyan kis bunkó volt Sebastiannal, aztán hisztizett, mikor anya megint megfenyegette, hogy nem lesz nálam alvás. Piszkálta megint szegény kisangyalt, beszólogatott neki, ő meg annyira okosan viselkedik ilyenkor, nem veszi fel... egy darabig, mert persze neki is véges a türelme. Tudja egyébként, hogy nem így kellene, pár perc múlva magától bocsánatot kért tőlem is, hogy bocsi, hogy ilyen "rude" voltam... De utána is kb. mindenért hisztizett, elég bal lábbal kelt fel, délután is folytatta a reggeli műsort.

Ja, és még valami: Thula menstruál. Kis vérpöttyök vannak mindenhol, nem vicc... Viszont kellemes meglepetés is ért: nem volt akkora kupi, mint amire számítottam 3 nap után. Persze sokminden volt szana-szét, de nem annyi, mint gondoltam. És Karen még mosott is egy kicsit :) Na azért a mosogatógépből nem volt kipakolva, a következő adag pedig fent várakozott a pulton, de annyi baj legyen. Na meg a szemetet sem vitték ki, dehát ezt meg már megszoktam. A kukásautó egyébként ma tök korán jött, még otthon voltam, így csak a kajás kiskukát vittem ki (ma amúgy is a szürke volt, ami általában félig sincs, úgyhogy nem volt baj).

Elmentek a suliba, én pedig felhívtam az otthoni amerikai nagykövetséget, hogy feltegyem kérdéseimet. Hát, nem igazán tudott segíteni a nő. Abban megerősített, hogy az útlevelem jó, nem baj, hogy nem ujjlenyomatos, a lényeg a chip. A többi kérdésemre viszont nem tudott válaszolni, mondta, hogy kettő után próbáljam meg...

Karen hazaért, megsétáltatta Thulat, aztán dumáltunk a szállás- és repülőfoglalásról. Matt állítólag majdnem foglaltatott tegnap egy rossz járatra, mert elfelejtette, hogy a műtét hetén már hétfőn ott kell lenniük, ő pedig majdnem foglalt hétfőre... Karen pedig mostmár nagyon rajta van a szállásfoglaláson, a héten ezt is lerendezi, már  mindenhonnan  választ kapott, ahonnan érdeklődött.

Nem sokáig volt otthon, már vitte is Sebet a diszlexiás különórára, ami Sebastian saját bevallása szerint is hasznos neki, én pedig fürdőszobát takarítottam (mivel tegnap nem dolgoztam, a felmosás meg holnapra marad), kimostam Karenék ágyneműjét, mert Thula tényleg gusztustalanul mindent összepiszkol, mostmár nem csak a lábával... És persze volt egy pár adag egyéb mosnivaló is.

Ezekkel úgy eltelt az idő, hogy a vasaláshoz hozzá se tudtam kezdeni, és már háromnegyed 12 volt... Gina ráadásul korábban jött értem, csak nem szólt, úgyhogy egy kicsit vártak rám Nikivel. Megbeszéltük, hogy pénteken ismét pubozunk, és Niki itt is alszik nálam.

A suli kicsit uncsi volt, az egyetlen említésre méltó, hogy a kínai pasinak büdös a ruhája. Biztos nem mossák sűrűn, tudjátok, az a dohos szag... Mellé kellett ülnöm egy feladatnál, így volt szerencsém érezni. Szegénynek amúgy tök nehéz lehet latin betűkkel írni, de már nem küzd vele, ahogy láttam.

Hazaértem, újra felhívtam a nagykövetséget, de már nem tudtak segíteni, ugyanis csak 2 és 4 között van "ügyfélfogadás" az osztályon. És 3 után ott már 4 múlt ugyebár, úgyhogy majd holnap. Igazából ez a része később is ráérne, de inkább letisztázom még most. Ruhákat pakoltam, ágyneműt húztam, aztán még vártam rájuk, hogy hazaérjenek. Kár volt...

Yasmini ugyanolyan hangulatban volt, mint reggel. Sírt, hisztizett, szidta Karent. És mindezt miért? Mert Karen elengedte Sebastiant játszani az egyik barátjához. "Ez nem fair!", "Nemet kellett volna mondanod!" és társai... Karen aztán betessékelte a szobájába, ott is maradt. Átjött Bert, méregettek még a fürdőszobában, ki akarja cserélni Karen a tusolót magát. Behívott, hogy szerintem meddig nyúljon be a fenti része, Yasminnak hogy lesz jobb? Mert hogy én is sokat fürdetem... Megbeszéltük, aztán már nem is emlékszem mire, de valamire Bert megint mondta, hogy "Bloody English!" :) Aztán mondtam, hogy Karen nem is angol :) Aztán jött a "Bloody-bloody South-African!" :)) Azt kellett volna mondanom, hogy az egyetlen angol itt ő:), de akkor nem jutott eszembe. Aztán Matt is befutott, lenyugtatta Yasmint, aki aztán már kimerészkedett, és mintha mi se történt volna...

Elmentek Anna-fiziora, én pedig megdumáltam Mattel a múlt heti ügyletünket: vett nekem valamit a kártyájával a neten, mert az övén tuti van védelem, vissza tudja szerezni a pénzét, ha nem jön a cucc. És még mindig azt írja nekem a státusznál, hogy "várakozás a fizetés megerősítésére", úgyhogy Matt felhívta a bankot, és nem vették még le a pénzt tőle, ami nem baj, mostmár ne is vegyék. Viszont így meg lehet nekik Matt bankkártyájának minden adata, ami egy kicsit nyugtalanít engem... Aranyos volt, mert aztán elkezdett nekem keresgélni újak után, fel is hívott kettőt, de már nem gyártják. Sajnos nem írhatom le, hogy miről van szó. Csak azt akartam belőle kihozni, hogy Matt jófej volt.

Ismét ruhákat pakoltam, aztán Matt elment focizni. Persze miután isteni salátát rittyentett vacsira: uborka, cékla, avokádó, kisretek, paradicsom, saláta, csirkehusi, hagymakarikák, parmezánnal és fincsi öntettel. Poénkodott is, hogy ez lesz a második legjobb kaja, amit itt ettem :) És tényleg jó volt, így, hogy nem volt benne fetasajt, oliva- és kapribogyó... És tök jól nézett ki, külön tányérokra csinálta, egyenként :)

Blogoltam kicsit, aztán megjött Sebastian, majd szinte rögtön Karenék is, akit nekem kellett beengednem, mert elhagyta a kapunyitójának a belsejét, újat kell neki csináltatni. Letusoltam Yasminit, aki ezúttal már jobb kedvű volt. Biztos nehéz napok ezek neki, így, hogy megint durván fel van fázva, de azért ma sok volt... Csak a sleepoverről tud beszélni, reggel már megírta a listát is anyunak. Karen kérdezte tőle állítólag, hogy filmet hozzon-e nekünk, de "Nem, majd beszélgetünk és zenét hallgatunk Vikivel, nem kell nekünk semmilyen film!" :) Azért azt mondtam neki, hogy nekem nincs szükségem semmilyen kiabálós, hisztis, rosszlányra, úgyhogy egy rossz szó és viszem haza. Karen is mondta, hogy igazam van, Yasmin pedig, hogy "Milyen szigorú vagy, Viki, de jó, ok, persze, jó leszek."...na majd kíváncsi leszek :)

Megvacsiztunk, kaptam egy kis egészséges vörösbort is mellé. Aztán villámgyorsan az irodában termettem :) Teát csináltam a konyhában, amikor megjelent Gordon, hogy hogy vagyok. Mondom jól, csak fáradtan. Hát igen, sok a panaszos hívás, ugye? Hát mondtam, hogy azok engem nem igazán érintenek, mert nem én nem kapkodom a telefonokat... Aztán szóba került Magyarország, kérdezte, hogy honnan jöttem azon belül? Ő már volt Pesten, szerinte nagyon jó hely, szereti Magyarországot, stb... Ő legalább tudja, hol van :))

Leah szegény amúgy kb. 9-ig bent volt, a görög sztrájk miatt hívogatta az embereket, akiknek törölték a járatait. Sokan már útban voltak a reptér felé... És közeleg a második adag hamu... de valószínűleg ez már nem okoz akkora galibát. És ezt még sose hallottam így, de úgy mondta a 18 órát, "18 hundred" :)

Egyébként jegyeztem és e-maileket küldözgettem ma is. Mielőtt eljöttem, betettem a bögrémet a mosogatógépbe, Drew pont ott volt, és mondta, hogy örömmel látja, hogy rajta kívül is tudja valaki, hogy hogy nyílik az a masina :) Aztán még volt egy vicces: még 3 pasi volt meg mi ketten, és előtte arról beszéltek, hogy kinek ki tetszik, vagyis inkább csak hülyéskedtek. Megkérdezte Drew, hogy a jelenlévők közül valaki bejön-e, mondtam, hogy nem igazán :) Erre megszólal valamelyik, nem tudom a nevét, hogy "Nyugodtan lehetsz őszinte, mondhatod, hogy igen." :)

Hazatekertem, itthon írtam egy csomót, most megyek tusolni, hajat mosni, aztán alvás... Estefele annyira elkezdtek fájni a lábaim, még nem éreztem ilyet, mióta itt vagyok, nem tudom mitől fáradtak el ennyire, ma alig bicikliztem...

Jaj, eszembe jutott még két dolog: Thula rendesen megrágta Karen egyik bőrdzsekijét, amit Mattől kapott, mikor eladta az első cégét... de Matt nem látta még, Karen pedig eldugta, úgyhogy nem is fogja. Azt mondta, majd átalakítja, meg tudja ő is csinálni...

A másik, hogy mikor betettem Yasmint a kocsiba délután, megláttam Karen óráját Seb ülése alatt. Mivel úgysem találta volna meg, bevittem, és elraktam a konyhában egy fiókba. Matt is ott volt, mondtam neki, hogy kíváncsi vagyok, mikor veszi észre, hogy hiányzik. Matt szerint soha :))

Azt hiszem tegnap is fél 12 fele feküdtem le, úgyhogy fél 8-ig simán kialudtam magam. Volt udőm mindenre, még tornáztam is egy kicsit. Elkészültem, elindultam...

Rendesen arcon csapott a hideg... Micel tegnap egész nap ki sem dugtam az orrom, nem igazán volt fogalmam a kinti viszonyokról. Jó, azt éreztem, hogy szellőztetéskor mixaoda friss levegő jön be, de nem esett jól az a nagy szél... És félúton elkezdett esni is, szóval minden megvolt, hogy "jól" induljon a napom :)

Aztán végülis nem durvult el, úgyhogy nem áztam meg nagyon. Persze én hülye pont ma tudtam szoknyában menni, harisnyával :) Teljesen át voltam fagyva, így nagyon jól esett a tea, amit Kay szinte rögtön a kezembe nyomott :) Ráadásul bent is nagyon hideg volt, kabátban voltam, és jéghidegek voltak a kezeim majdnem egész nap, írni is alig tudtam... Leah és Natalie kivételével mindenki bent volt, ki hosszabb, ki rövidebb időre. Először Leah székére ültem, aztán mikor megjött egy lány, akinek elfelejtettem a nevét, átültem Louanne helyére, majd mikor megjött Louanne, átültem Natalie helyére...

Jegyekkel kezdtem, de nem volt sok, aztán segítettem egy kicsit Samnek, neveket ékeresgéltem a foglalási kódokhoz, majd pedig API-ztam. Már nem csak Easy Jetet, hanem Thomas Cookot és Thomsonosat is tudok csinálni, úgyhogy a májusból megcsináltam mindet, amit tudtam, és még a júniusból is, tök ügyes voltam. Van egy pár humoros dolog azért, pl. nem tudom miért lehetne (az Easy Jetnél azt hiszem) a születési dátumot 1850-től kiválasztani... nagy valószínűséggel már nem él senki az akkor születettek közül... de amúgy számomra meglepő, hogy viszonylag sok 1926-27-28-as születésű néni és bácsi utazgat Korfura meg ide-oda. Nem, mintha nem lenne szabad nekik, csak önkéntelenül is összehasonlítom őket mamáékkal, akik bizony már nem mennének nyaralni, pláne nem repülővel...

Kellemes meglepetés ért, amikor átültem Natalie helyére, és bepötyögtem, hogy easyjet.com: képzeljétek, magyarul jött be :) Sosem csináltam még API-t az ő gépén, nem tudom, hogy miért, de magyar volt, és az is maradt, mert valamiért gyorsabb volt, mint az angol... Sarah először nem kapcsolt, mikor mondtam, és meg akarta mutatni, hogy hol tudom visszaállítani :) Aztán mondtam, hogy nincs ezzel gond, értem én, csak meglepődtem :) Jaj, Sarah-nak volt még egy igazán humoros húzása is: volt egy utas, aki cseppet pontatlanul, hiányosan adta meg az adatait, és fel kellett volna hívni emiatt. Sarah kérdezte, hogy akkor hívom-e őket?? Hát nem, azért ott még nem tartunk :) Ez éppen nem lett volna annyira bonyolult ügy, de szegény nőnek valószínűleg azért jobb volt, hogy Sarah ledarálta neki a dolgokat :)

Kay is itt dolgozik már egy jó ideje, de úgy látszik én is tudok neki újat mutatni: komolyan annyira nincs gyakorlati érzékük itt... Olyan kacifántosa akart megkeresni egy e-mailt a rendszerükben, amit én elvileg nem is használok... szóval mutattam volna neki valamit,  és először nem akart nekem hinni, aztán meg nem győzött dicsérni, hogy mennyi eszem van :) Na meg basszus még szombaton direkt egyenként odaadogattam neki azokat, amik sürgősek, mondta, hogy persze, csinálja, fontos... erre ma mi fogad a "május" tetején?? Hát persze, hogy azok, akik szombaton, tegnap meg ma utaztak... és már nem lehet hozzáadni az API-t...

Megint volt vicces földrajzos: Charis kérdezi, hogy hol van Marakesh? Sarah mondja, hogy Marokkóban. És az hol van? Hát Afrikában, Észak-, Észak-nyugat-Afrikában. Erre Louanne: "Én mindig is azt hittem, hogy Madagaszkárhoz van közel!", stb... Aztán megkérdeztem, hogy ugyan tanulnak-e ebben az országban földrajzot??? Nyilván tudom, hogy valami van, dehát... Mondták, hogy igen, Charis például 4 évig tanult, de azt mondták, hogy főleg éghajlatról tanultak... Hát, attól még tudhatnának ezt-azt... főleg ők, akik egy utazási irodában dolgoznak.

No mindegy is... Annyira belemerültem, hogy 6-ig maradtam 5 helyett. Hazatekertem, egy fokkal jobb idő volt, mint reggel, de még mindig hideg, és ahogy néztem, egész hétre rossz időt mond... hátha változik :) Itthon ettem, aztán skype-oltam Orsival. Netezgettem, blogoltam, és Bumerángot hallgattam, aztán tornáztam kicsit, majjd letusoltam. Úgy érzem jobban meg kell barátkoznom a pókokkal, mert nagyon úgy tűnik, hogy gyakori vendégek lesznek szerény hajlékomban. Tusolás után, amíg éppen próbáltam magam szárazra varázsolni, éreztem valamit a lábamon: odanéztem, és akkor már a lábfejem mellett a tusolótálcán figyelt egy nagy pók... hát, annyira nem örültem neki... Lassan be is dőlök az ágyikómba azt hiszem.

Jaj, még eszembe jutott, hogy ma felhívott az a nő, akihez múltkor elkísértem Gabit, amikor vitte a cuccát. Anyukájának a régi munkatársa, és az ő kisfia Yasmin osztálytársa. Azt hitte, hogy nyáron végleg hazamegyek, és arra volt kíváncsi, hogy Karenéknek nem lesz-e szükségük utána nanny-re, aki nem bentlakásos, az egyik ismerőse szeretne munkát. Gyorsan kiderült, hogy mi van, mondtam, hogy visszajövök ám :) És sajna nem tudok senkit Karen ismerősei közül, akinek kellene, de azért majd megkérdezem.