Au-pair vagyok Angliában

A mai napot megpróbálom röviden leírni, tekintve, hogy már megint éjfél lett rám...

Felkeltem 7-kor, hajat mostam, majd észleltem, hogy szakad az eső, úgyhogy küldtem egy sms-t Gabinak, amiben közöltem vele a tényt. Aztán felhívott, és megállapodtunk, hogy ilyen időben nincs értelme menni, nem terveztünk semmi olyat, amit jövő héten ne lehetne megtenni, úgyhogy mindenki maradt a fenekén. A London Marathon miatt jó lett volna, biztos jó volt a hangulat, de teljesen eláztam volna az állomásig a biciklin...

Beszéltünk még egy csomót skype-on, meg közben néztük a közvetítést a tv-ben. Minden tiszteletem azoké, akik ezt megcsinálják... Aztán pakolásztam, majd Ginaval is skype-oltam. Megbeszéltük, hogy eljön délután, úgyhogy egy óra fele meg is érkezett. Elmentünk Camberley-be, nézelődtünk, ittunk lattet, majd átautóztunk a Blackwaterbe, ahol megint sikerült egy-két cuccot vennem. Hazajöttünk, még dumáltunk kicsit, és 6 előtt elment, mert vinnie kellett a kocsit. Apropó kocsi, ma is vezettem egy kicsit a Minit :)

Na ekkor hittem azt, hogy gyorsan megírom a bejegyzésemet, skype-olok egy kicsit, és 9-10 fele lefekszem... nem sikerült. Először anyáékkal beszéltem, majd végre Anikóval is összejött :) Berci, a kisfia biztos nagyon aranyos volt: csak nekem van webkamerám, így én nem láttam, de állítólag csak integetett, mikor látott engem. Nem szólalt meg, nem úgy megy az, hogy csak úgy kérésre :)) Szóval beszéltünk több, mint 2 órát, aztán még Gabival is elcsacsogtunk másfelet... gyilkos dolog ez a skype, időgyilkos :)

Aztán még megnézegettem neten, amit kellett... Orsi közelgő szülinapja miatt erről nem írhatok többet, ezzel telt el igazából rengeteg idő. Most tusi és alvás.

Ja, és ezt nézzétek meg, elképesztő: www.youtube.com/watch Szombat este voltak a Britain's Got Talent-ben!

Nem volt felhőtlen az éjszakám... tudat alatt szerintem annyira tartottam attól, hogy elalszom, hogy óránként többször felkeltem. Szóval nem mondm, hogy fél 8-kor csak úgy kipattantam az ágyból, de minden tőlem telhetőt megtettem :) És a tusi elég jól felfrissített. A biciklizés pedig még inkább...

Bent nem volt semmi különös, max. annyi, hogy eddig ugye mindig azt mondtam, hogy észre se veszem, hogy hogy telik az idő, annyira gyorsan elszalad az a 8 óra, vagy 6, vagy 3... na ma néha úgy éreztem, mintha visszafee járna... pedig nem ugyanazt csináltam végig: jegyekkel kezdtem, majd e-maileket küldözgettem, aztán "filing" volt a program (amit csütörtök este is csináltam, sikeresen el is vágtam az ujjamat...), majd pedig API-ztam a végén. A papírszortírozásra visszatérve (filing): annyira sok van, és annyira kevés a hely, és ilyen hülye kis vágós szélű mappákban vannak... és tényleg annyira szűken, hogy alig bírod begyömöszölni azt a pár papírlapot a megfelelő helyre...

Amúgy ma is több dolgot máshogy mondtak többen, de mostmár Leah dem ugyanazt mondja egy-két dologgal kapcsolatban, amit két hete... szóval tényleg inkább mindig kérdezek, nyilván nem akarok elrontani semmit. És tök jó amúgy, mert nincs jelentősége, ha az első két napomon esetleg hibáztam, mert a jegyek 99%-a a vulkános időszakra szólt... :) Minden rosszban van valami jó :)

Oh, és csak hogy elhiggyétek, hogy tényleg barnultam: Natalie ma kérdezte, hogy hol barnultam le? Mondtam, hogy tegnap kint voltam a kertben. Azt mondta olyan, mintha nyaralni lettem volna :)

Ezúttal alig vártam az 5 órát, elég fáradt voltam...hazakerekeztem, szusszantam 5 percet, és mentem is sittelni, amiről még nem sejtettem, hogy ilyen rövid lesz. A gyerekek már Pauline-nál voltak, begyűjtöttem őket. Pauline megdicsért, hogy milyen csini vagyok, meg tegnap is mondta amúgy, hogy milyen szép fiatal lány vagyok :) Tényleg bír engem szerintem. Megkértem a gyerkőcöket, hogy ne hangoskodjanak és viselkedjenek, ha lehet :) Pakoltam egy kicsit, bepakoltam és elindítottam a mosogatógépet, megetettem Thulat, aztán 6 fele haza is értek Karenék. Jaj, de Yasmini azért kezdte a "hisztit": vett új cipőt (egész héten azt mondta, hogy neki is hasonló kell, mint az én piros kiscipőm:), fürdőruhát, stb, és erről eszébe jutott, hogy van két régebbi párja is, amiket elővetetett velem a szekrényből, befűztem neki, mert fel akarta próbálni. Aztán eszébe jutott valami fontosabb, úgyhogy szerencsére elfelejtődtek...

Karenék kérdezgettek a tegnapról meg a holnapról, megint csomó röhögéssel telt az a  másfél óra kb, amit még velük töltöttem, meg két pohár ínycsiklandó bloody mary társaságában, amit Matt készített nekem. Kérdezte, hogy fűszeresen kérem-e? Úgyhogy tett bele valami nagyon erős paprika-cseppet, de nagyon fincsi lett, nem is éreztem a vodkát, pedig azért tett bele rendesen... mint ahogy Karen sem sajnálja soha a vodka-cranberryből :)

A lényeg, hogy volt szó róla, hogy majd elvisznek bulizni Camberley-be, de aztán Karen mondta, hogy ő tavaly, mikor Lisaval voltak spontán, egy mozi után, megfogadta, hogy többet nem megy, nagyanyónak érezte magát :) Matt szerint ott sok pasi van, olyanok is, akik nem alszanak el a szőnyegen :) Ja, meg kérdezte, hogy az irodából nem tetszik-e valaki? De mondtam, hogy nem igazán... Dylant kérdezte külön, mert rá a lányok általában azt mondják, hogy jó... Hát, elmegy :)

Yasminival olvasnom kellett (illetve hallgatnom), mert kapott St. Louisból egy kis könyvecskét, részletes útmutatóval, hogy milyen erősítő gyakorlatokat kell végezni a műtétig. Tök aranyos volt, mert ahol azt írták, hogy "a gyerek", ott azt mondta, hogy Yasmin. Ahol azt, hogy "you", ott meg azt mondta, hogy Viki :) Beszóltam neki megint, mert már annyiszot kértem, hogy soha ne tegye hozzá a kéréseihez, hogy "in a minute", mert úgy is tudom, hogy azonnal kell neki minden, nem szükséges kihangsúlyozni. És bár nem mondja sokszor, valamiért nem szeretem... és most is mondta valamire, aztán kérdeztem, hogy nem lehetne-e ezt kitörölni a szótárából? :) Karen is röhögött, neki nyilván fel sem tűnik...

Le kellett vele ülnöm Dorothyt nézni, Karen mondta is, hogy láthatom milyen izgi náluk egy szombat este: tea, Dorothy, csokis keksz és Yasmin lábkiegyenesítője, amit fél órán kersztül kell fent hagyni...

Fél 8 fele eljöttem, skype-oltam Ginával, aztán anyáékkal, végül Gabival is egyeztettem a holnapi Londont. Megírtam az elmaradt bejegyzéseimet, most megyek tusolni és alszom... holnapra frissnek kell lennem, remélem jó idő lesz legalább egy kicsit :)

És basszus rá kell jönnöm, hogy tényleg el vagyok szokva az éjszakázástól, mert nem csak a bortól meg a Guinesstől voltam ma ilyen tompa... Dehát most vagyok fiatal, Karenék is megmondták :)

Ma is álmos-késő-reggel volt mindenkinek, mondta is Karen fél 8-kor, hogy én vagyok az egyetlen, aki ébren van :) Minden a szokásos rutin szerint ment, csak egy kicsit kellett rámordulni Yasminira Karennek. És visszaírtak tegnap, szóval átrakták augusztus 20-ra a műtétet, ami azt jelenti, hogy kb. 17-én utaznak ki mind a négyen, Seb és Matt 27. körül hazajönnek, aztán 12-én újra kimennek, és együtt jön haza a család. Így mindkét szülinapon együtt lehetnek. A második műtét időpontja még nem tuti, lehet, hogy pont Yasmini szülinpaján lesz... De legalább le van rendezve, és mindenki megnyugodhat, legalábbis amennyire a helyzet engedi... megint csak nem ragoznám tovább, szegény nagyon fél... Ja, és Yasmin elkezdett sírni amiatt is, hogy nem leszek itt a nagy előadást megelőző héten, mert akkor is szüksége lenne rám... de mondtuk, hogy azért is jövök 9-én, hogy 10-én és 11-én ott lehessek, meg Karen mondta, hogy amúgy is van valaki, aki tud neki segíteni a próbákon hétköznap.

Elmentek, én megcsináltam mindent, amit péntekenként szoktam, mostam is. Fürdőszobák, vasalás, és negyed 12 fele végeztem is. Tök jó, hogy mostmár van ez a kinti szárító. Nem tudom, hogy írtam-e valamelyik nap, de Matt utálja :) szerinte "disgusting", és mondta, hogy tudta, hogy Karen régóta tervezgeti, de őt meg se kérdezte :) aztán mondtam, hogy én sms-eztem neki, hogy ha már megy, vegyen :)) és azért lássa be, hogy hasznos!

Miközben vasaltam, megjött az építész, aki amint végez a mostani munkájával, már "költözik" is ide, hogy felfordítsa a házat... Arról is szó volt, hogy mi lenne, ha akkor csinálnák, amikor Amerikában vannak, de aztán ezt elvetették. Szóval pontosan még mindig nem tudják, hogy mikor kezdenek, de én azon se csodálkoznék, hogy ha azt a pihe-puha szőnyeget, amit majd kiselejteznek, már a következő au-pair kapná meg :)

Hazajöttem, gyorsan kitakarítottam a kis lakrészemet, aztán fürdőruhát öltöttem  és úszkáltam meg napoztam egy kicsit, bekentem magam banánillatú napolajjal :) Nem tudom hány fok volt, nem égetett annyira a nap, de azért lett egy kis színem :) Konkrétan tök barna lettem...egy pár napig gondolom... Annyira jó volt a csendben egyébként, hallgattam a madárcsiripelést, na meg az 5-10 percenként a fejem felett elhúzódó repülők zaját... erre legalább jó volt ez a vulkán-dolog, hogy pár napig csend volt. Viszont annyi azért megmaradt belőle, hogy minden autó tiszta mocsok, poros... na most jól elkalandoztam :)

Úgy volt, hogy majd Pauline-nal megyek a gyerekekért a suliba, de addigra hazaértek a kenuzásból, merthogy a múltkorról mára halasztódott. Tökre kipirultak ők is, és nem borultak bele a vízbe :) Én pakolásztam egy kicsit, aztán ahogy hazaértek, már fürödtünk is. Illetve először megvártuk Mattet, aki a jégkrémet szállította. Gyömbéreset ettem, valami magnumszerű volt, és nagyon finom! Eszegettünk, megint meg a finom beszólogatás :) Komolyan, hihetetlen jófejek! Örülök, hogy tényleg lehet velük poénkodni, na meg ők is elég jól odamondogatnak egymásnak is, mármint pozitív értelemben :) Mostmár tényleg nem írom le a beszólásokat, mert nem győzöm... A medencében aztán mindenfélét kellett velük játszani: bulldogot, ami ilyen fogócskaszerű, dobáltam őket, na meg rendes "hosszokat" úsztunk, azt már Karennel. Tök jól úszik, azért csak a tengerben nőtt fel :) És rendesen tanítgatja meg javítgatja Sebastiant is.

Kijöttünk, én gyors megmostam a hajam náluk bent, aztán Karen elvitte Sebet teniszre, én pedig megvacsoráztam Yasminnal a kertben. Pizzza és fokhagymás kenyér volt a menü. Nem ettünk sokat, mert egy egész pizzát sem ettünk meg hárman... Szegény megint mondta, hogy mennyire fél... Még elpakoltam minden edényt, beszedtem a ruhákat, stb, megbeszéltem Mattel a holnapot, Yasmininak segítettem keresgélni a neten, na meg mostmár minden nap többször skype-olni akar a családommal :) dehát nem voltatok fent.

Hazajöttem, gyors elkészültem, egy kicsit beszéltem anyáékkal, aztán fél 8 fele jött értem Gina. Tök jó volt, mert megkérdezte, hogy akarok-e egy kicsit vezetni? Először mondtam, hogy köszi, nem, de aztán egy kicsit mégis mentem a kis Minivel :) Jaj, annyira jó volt :D És rendes otthoni-kormányos, mert amerikai családja van, akik egyébként nem kötöttek rá biztosítást. Nagyon jó kis kocsika.

Elmentünk a Zizzi nevű olasz étterembe, amit amúgy nemrég alakítottak át. Én nem voltam előtte, de Gina már igen... Ettünk fincsi tésztát, ittunk narancslevet, desszertnek pedig elfeleztünk egy cheesecake-et meggyszósszal és meggydarabokkal.

Ezután a pubunkba vezetett az utunk, ahol egy kis roséval indítottunk. Közben kitaláltuk, hogy visszamegyünk Camberley-be, mert táncikálni támadt kedvünk, de aztán odajött hozzánk a Gina által kiszemelt egyed a haverjával, így nem mentünk, ami nem volt baj, mert legalább nem költöttem belépőre :) A pasi angol, Frimley Greenben lakik, pont a gyerekek sulijával szemben, a haverja pedig ausztrál, látogatóban van itt. Hát, önbizalom az volt részükről, ment a szöveg rendesen... Aztán bezárt a pub, hazavittük őket és be is néztünk egy kicsit, nagyon vicces volt, mert az ausztrál barátunk annyira részeg volt, hogy kb. fél perc alatt elaludt a szőnyegen. Tudom, most biztos felmerül, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, stb, de ezek ártalmatlanok voltak...és egyáltalán nem voltak józanok. Az angol srác egyébként meglepően intelligens volt, mármint tudott dolgokat Magyarországról, a környező országokról, stb. Mondjuk félig finn, valószínűleg azért is nem olyan tudatlan ilyen szempontból, mint egy átlag angol. És élt Finnországban meg Vancouverben is pár évet, most meg állítólag a McLarennél dolgozik, kocsikat fest, sokat keres és ÁLLÍTÓLAG Buttonnel is találkozik néha... Amúgy az angol elég helyes volt arcra, viszont a nadrágja...nagyon ronda szerintem, ha valakinek combközépig le van tolva. Tudom, hogy egyesek számára stílusos, de nekem nem tetszik... Mondjuk nem is nekem kell, hogy tetsszen :)

2 után aztán hazajöttünk, a buliban is addig maradtunk volna az eredeti terv szerint. Ahhoz képest, hogy a hét elején még mozinak indult, elég jó kis este lett belőle :) Végül fél 3 körül feküdtem le. Hát, nem kellett altatni...

Ma is fél 8-kor kezdődött a reggelem. Matt szokatlanul későn kelt, Yasmini is éppen nyitogatta szemeit. Hosszú öltöztetés, reggeli, zenehalllgatás, házibefejezés, wc, indulás... Előtte elláttak tanácsokkal, hogy hogyan juthatok el arra a helyre biciklivel legegyszerűbben, ahol múltkor Gabival is voltunk: ahol sok-sok bolt van. Jobban mondva Karen vetette fel, hogy miért nem megyek inkább oda Camberley helyett?

Elmentek, én gyorsan megcsináltam mindent, elindítottam a mosogatógépet, meg a szárítót, mert Karen már mosott egyet reggelre. Hazaért, elvitte Thulat sétálni, én közben majdnem végeztem. Bejött egy kis extra viaszkapargatás is a fürdőszobában...

Még kipakoltam a mosogatógépből, aztán eljöttem, merthogy tegnap már mindent megcsináltam :) E-mailezgettem, aztán eltekertem a Blackwater Shopping Parkba, Farnborough-ba. Útba ejtettem a bankot, úgyhogy a heti csekkemet is befizettem.

Viszonylag könnyen odataláltam, bár a hatalmas körforgalmak miatt kerülnöm kellett egy kicsit. Nézelődtem, próbáltam csomó ruhát, de végül csak egy kis neszesszer-készletet vettem a TK Maxx-ben. Kell valami a táskámba, hogy a sok apróságot összetartsa :) (Otthon is volt.) A ruhákról pedig ezúttal lebeszéltem magam, bár egy fehér szoknya különösen hívogatott...

3-kor a sulinál találkoztunk a gyerekekkel és Karennel. Hazafele beugrottunk a boltba, mindenki kapott egy jégkrémet: jól esett a fehércsokis magnum :) Hazaértünk, én a konyhában maradtam uzsis cuccot mosogatni, pakolászni, Yasmin pedig kint sírdogált anyunak... Sebastian labdázott a fallal :)

Vittem ki Yasmininak vizet, aztán meg kellett ölelgetnem, stb. Aztán labdáztam Sebastiannal, inkább, mint a falhoz dobálja a labdát, egyszer tuti kiüti az üveget. Bár ha olyan üveg lenne, mint az otthoni nekünk, már biztos kitört volna. Karen sem örül neki...

Karen elvitte Sebet hobbi-teniszre (hétfő, szerda, péntek a rendes, fizetős; a mai csak "barátságos" :) Mi ketten maradtunk Yasminnal, letusoltam, felöltöztettem, aztán át kellett jönnöm a laptopomért, mert skype-olni akart. Fent volt Orsi, és ez Yasminnak is feltűnt, úgyhogy már hívta is. Állítólag mondogatta Karennek is, hogy mikor beszélhet a családommal :) Megint egy órát elbohóckodtunk, közben kész lett a kaja (sült krumpli, pite, csibefasírt, főtt kukorica), megvacsiztunk, aztán lecseréltük a leevett leggingset. Aranyos volt, mert amíg pakoltam kaja után, írt Orsinak egy üzenetet, hogy: "I love Viki, Viki loves you" :) Énekelt neki, stb, produkálta magát rendesen, még mondta is, hogy "A családod biztos azt hiszi, hogy őrült vagyok." :) A legeslegvégére befutott Karen és Seb is, egy Hi-ra és egy kamerábanézős integetésre :)

Előtte még főztem Sebnek egy kis tortellinit, vacsizott, aztán ő is belevetette magát a skype-ba, segíteni kellett neki, aztán egymással beszéltek, úgy, hogy Seb a szobájában volt, Yasmin pedig a konyhában. Én hazaugrottam, rendbeszedtem magam, visszamentem, mert Karen elvitt. Yasminival gyors WC, mondta szegény megint, hogy fél, hogy lebénul... hát, megpróbáltam vigasztalni.

Először elvittük Yasmint a színházba, éppen hogy odaértünk... Aztán engem is kidobott Karen, háromnegyed 7-kor. Natalie és a szipogós lány még egy kicsit ott voltak, de szerintem 7 után nem sokkal elmentek. Megcsináltam pár jegyet, de aztán mondtam, hogy adjanak más feladatot. Merthogy mindegyiknél olyan szintű nem-egyezések voltak, amiket én nem módosíthatok... minden egyes darabbal, amihez tegnap este is és ma is hozzányúltam, mind egy bizonyos légitársaságtól. Az új küldetés a papírok rendszerezése volt a szűk irattartó "táskákba", hát ezzel el is szórakoztam pont 10 óráig. Hatalmas halmok hónapok szerint, szétválogatni, betenni a helyére...

Hazatekertem, skype-oltam Ginaval egy fél órát. Valószínűleg nem megyünk moziba holnap, mert nem játszák azt, amit meg akrtunk nézni. Letusoltam, blogot írtam, most pedig alvás következik. Nagyon fáradt vagyok, bár a tegnapinál nem ásítoztam többet az irodában :)

Oh, és műtét-ügyben változások lesznek valószínűleg. Ugyebár ma is sírás volt a szülinap miatt. Na meg apu szülinapja miatt is, amikor az előrehozásról volt szó. És valójában gondolom minden miatt... borzasztó nehéz lehet neki, és ijesztő... A lényeg, hogy most úgy áll (bár a megerősítő választ este kapta, és azt én még nem tudom, csak remélem), hogy augusztus 20-án műtik, így Matt még ott lehet az azt hiszem 26-i szülinapján (40 éves lesz), aztán hazajöhet Sebbel. És mivel a lábait már újabban 3 héttel az SDR után meg lehet műteni, így akkorra visszamehetnek, így ott lehetnek Yasmini szülinapján is 13-án, és együtt jöhet haza a család. Yasmini aggódott egy fesztivál miatt is a 27-i hétvégén, ahova menni akartak, meg hogy mi lesz a jegyekkel. De Karen mondta, hogy el tudja őket adni Matt, én meg, hogy az árát befektetheti a második kirepülésük árába. Ez már tetszett neki. És Seb is olyan aranyos volt, tudja Karen, hogy mennyire szeretett volna elmenni erre a fesztiválra, de mondta, hogy nem számít, megvan nélküle... Szóval augusztus-szeptemberben lesz 2x1 szabad hetem, és 2 hetem csak a pasikkal. Tényleg nem vicceltek, hogy Yasmin ágyában kell majd aludnom :) hogy Thula nehogy megőrüljön... és majd én fogom sétáltatni :D rá fogok érni, ha nincs család, nincs annyi kosz, szóval nem kell majd annyit takarítanom... De hol van ez még?...

A napom fél 8-kor kezdődött, bár kiderült, hogy fél 9-re is elég lett volna menni: Karen írt sms-t este, de az ő konyhájukban csipogott a telefonom... Matt már vitte is a gyerkőcöket, Sebastiant karatera, Yasminit pedig pékségbe. Yasmini tök aranyos volt, 5 perc alatt annyit tettem érte, hogy ráadtam a cipőt és kitoltam a kocsihoz, mert már késésben voltak, és visszafordult, hogy mindent köszön, és "Love you Viki', lassan már ez is mindennapos lesz :) Anyunak is járt egy ilyen persze :)

El is kezdhettem pakolászni, Karen pedig elvitte Thulat sétálni. Kimostam a saját cuccaimat, az ágyneműmet is. Hazaértek, aztán elment bevásárolni. Mikor kivettem a mosógépből a ruháimat, eszembe jutott, hogy már többször emlegette, hogy venni akar egy kinti szárítót, úgyhogy írtam neki egy sms-t. Hálás volt, vett is :)

Én a szokásos után nekiestem a gáztűzhely rózsáinak... hát, vannak rajta sajnos soha-le-nem-jövő cuccok, de megpróbáltam a legjobbat kihozni belőle. Tök kár érte, hogy valaki összekarcolta az egész felszínét, nagyon jó kis tűzhely amúgy. Aztán/közben összerakta Karen a szárítót, de voltak kétszemélyes részei a folyamatnak. Én pedig elkezdtem meggyúrni a sajtos pogimat. Ráéheztem múlt héten, megkértem Karent, hogy vegyen cuccokat hozzá, és ma végre megcsináltam. Olyan jól esett :)

Közben jött a vízlágyító-szerelő pasi. Van egy ilyen szerkezetük, amiben sókockák vannak, és elvileg lágyítja ezt a borzasztó kemény vizet. Na most megcsinálta, 80 font volt a kiszállás, a javítás maga pedig 40... A pasi nagyon vizslatta, hogy mit csinálok, kérdezgetett is, pl. "és ebből valami finom lesz?", és vágott hozzá egy furi arcot :) Aztán mondta, hogy szívesen megkóstolná, majd visszajön :) Karen közben Yasmin régi kerekesszékét szerelte meg tisztogatta kint, mert nagyon kedvezményes áron eladják egy nőnek, akit fizioról ismernek.

Karen elment találkozni a csajokkal, én pedig sütögettem a pogimat, rendezgettem a ruhákat, a mosogatógépet, és úgy döntöttem, hogy megcsinálom a holnapi munkámat is, ha már úgyis ott kellett maradnom figyelni a pogira, és egy részét már megcsináltam a reggeli műszakban.

Fél 3 után végeztem is mindennel (ne kérdezzétek, hová lett az idő, én sem tudom...), még elpakoltam, aztán hazajöttem felhúzni az ágyneműmet, elpakolni a ruháimat, stb, és 3-ra már mentem is vissza. Karennek nagyon ízlett a pogim, ette is rendesen. Sebnek is fincsi volt, Yasminnak persze nem, dehát ezen már meg sem lepődünk :) Sausages volt a vacsi, meg viki-krumplipüré (mondjuk Karen pucolta meg rakta fel főni a krumplit), és currys konzerv bab. Annyira jó idő volt, hogy kint ettünk a kertben. Közben kijött Bert Karennel, ő is megdicsérte a pogimat. Na meg utólag az almás muffinomat is :) És mondta, hogy majd odaad valamit, amivel hátha jobban fog működni a netem, próbáljam ki. Mivel nem vagyok képben az ilyen műszaki cuccokkal, nevet nem írok :) Mikor náluk voltunk, mondta, hogy neki nagyon sokszor rosszalkodik, többször, mint nekem, és már elege van...

Vacsi után én elpakoltam, Karent pedig hívta az anyukája. Még mindig a szállásáraktól függ, hogy ott lesz-e velük St. Louisban... Karen valami kis apartmant szeretne, 1 hónapig nem akar szállodában lakni. Ja, és ma délelőtt megmutatta a becsült költségekret tartalmazó e-mailt... hát az SDR nem lett kevesebb, 51 ezer valamennyi dollár max, a lábai meg a fiziosok pedig még 16 ezer dollár körül...

Miközben mindenki kint volt, Pauline benézett hozzám, megkóstolta a pogit, és hát most minden nagyképűség nélkül: el volt ájulva, hogy ő mennyire szereti a sajtos dolgokat, és ez milyen finom... Mondtam, hogy vigyen, mert tényleg volt egy csomó... rakott egy jó párat, folyamatosan köszöngette, majd még mielőtt kiment, visszaszólt, hogy én tényleg milyen egy "lovely girl" vagyok :)

Anya még telefonált, mikor Yasmini elindult befelé, egyenesen a szobájába, de láttam rajta, hogy mindjárt sír. Nem tévedtem: most esett le neki (illetve hallotta, ahogy Karen mondta az anyukájának), hogy Matt valószínűleg már nem lesz ott a szülinapján. Mert aug. 31-én lesz a műtét, valószínűleg 27-én utaznak, és a műtét után egy héttel max neki haza kell jönnie... a szülinap meg ugye 13-án van... Nem is láttam még így zokogni, mindenfélét mondtam neki, de ezúttal minden hatástalan volt. Annyira sajnáltam szegényt. Csak azt fújta, hogy "Én csak azt akarom, hogy apa ott legyen velem!" És abba sem hagyta szerintem vagy egy órán keresztül, utánam Karen következett... Kint elbeszélgetett vele, majd, hogy felfrissítse a kisírt szemeit és bőrét, belevetette magát a medencébe, ekkorra már apu is hazaért.

Yasmini úszkált, mi figyeltük és söröztünk. Karen elvitte Sebet teniszre, én pedig megfürdettem Yasminit és megmostam a haját. Most skype-őrület van, a nagyit is azért kellett felhívni, hogy jöjjön majd skype-ra :) Kérdezte pl. hogy majd felhívhat-e engem, ha otthon leszek Magyarországon nyáron? :) Na meg a munkáról is beszélt nekem, illetve arról, hogy Mattnek még nem volt ilyen "besegítője" az irodában, és most milyen jó, mert ezekben a napokban nagyobb szükség van rám, mint bármikor. Ezt Yasmini mondta :) És abból szűrte le, hogy Matt telefonált Karennek, hogy megyek-e ma be? De csak azért kérdezte amúgy, hogy Leah hagyjon-e valakinek utasításokat, hogy milyen feladatokat adjanak nekem, ha már ő nem lesz ott...

Matt felöltöztette és megszárította a haját, közben énekelgettek, olyan aranyosak voltak :) Én addig csináltam neki egy teát, mutattam még egy-két "skype-fogást", aztán eljöttem. Villám-elkészültem, villám-tekertem...volna, ha nem a kis dombról lefelé száguldva egy bukkanónál nem szállt volna le a hátsó villogóm... de végülis odaértem fél 7-re. Ma is bolondok háza volt (tegnap is voltak f...-oló utazni vágyók)... Leah még ott volt egy darabig, Louanne fél 9-ig, aztán megint egyedül voltam. Jegyeket csináltam csak, ma nagyon sok volt, nem is értem a végére. Osztottam pogácsát, aki kóstolta, annak ízlett, Leah repetázott is :)

10 előtt megkérdezte Rob - a családapa, és ahogy észrevettem, az iroda egyik bohóca - , hogy mivel vagyok. Mondtam biciklivel. Felajánlotta, hogy hazahoz, de mondtam, hogy mivel holnap kell majd a bicikli (Camberleybe akarok majd menni), így köszönöm, de inkább biciklizek. Biztos?? Mert sajnos nem fér be a kocsijába. Biztos. Akkor vezessek óvatosan! :)

Hazatekertem, óvatosan :) Blogoltam, olvasgattam, tusoltam, és most megyek aludni.

Este csak nem hagyott nyugodni a film, frissítettem, viszonylag gyorsan betöltötte és meg tudtam nézni. Ajánlom figyelmetekbe, hihetetlen!! A kissrác nagyon jó benne :) Szóval negyed 2-kor feküdtem le... Reggel fél 8-ra mentem, ma nem volt úszás, mindenki fáradt volt... Yasmini már a csini nyári egyenruhájában feszített, ami nekem azért is jó hír, mert sokkal egyszerűbb minden: öltözés, WC, stb. Jó kedve volt egyébként, a darabjukból énekelgetett, a könyvet is oda kellett neki adni :)

Sebastian 50p-ért kutyakakit fog szedegetni a kertben, ezért Yasmin is akar valamit, amit 50p-ért csinálhat. Gondolta, hogy majd az asztala tisztán tartása lesz ez, de Karen mondta neki, hogy azt csak hétvégén tudná csinálni, mert amúgy én pakolok el minden nap ott. Erre Yasmin szépen megkért, hogy akkor ne csináljam, de Karen mondta, hogy "Nem, hadd csinálja Viki, én szeretem, ha tiszta." :)

Kimászott a konyhába, megreggeliztünk. Karen felolvasta a pontos amerikai kórházi menetrendet: megkapta e-mailben, hogy hány órakor mi fog történni a műtét előtti napon és a műtét napján, és az utána következő hetekre is megvannak a fő időpontok. Seb később jött ki, mert ma volt az első rendes diszlexiás "kezelése" 11-től, egy órás, és fél órára innen. És azon aggódott, hogy így nem ehet és játszhat a barátjával ebédszünetben, mert nem érnek vissza időben a suliba. Még sírdogált is szegény. Ha már a sulinál tartok: teljesen meg van kavarodva a tanár-beosztás, mert sokan kintragadtak itt-ott a nagyvilágban (egyesek nászúton Mauritiuson...), úgyhogy Yasmin osztályában az igazgató volt az "ügyeletes"... Azért eszembe jutott, hogy otthon azért ilyen nem nagyon fordulhatna elő. Úgy értem, hogy a sima tanári fizetésből nem nagyon utazgatnak a nagyvilágban, így nem fenyeget a veszély, hogy a tanári gárda jelentős része nem tud visszatérni a vakációból egy ilyen vulkános balhé esetén. Ja, és Seb balhés Albi nevű kispajtása is Dubai-ban ragadt a családdal, valószínűleg május 2-ig nem tudnak hazajönni...múlt héten jöttek volna...

Elmentek suliba, én pakolásztam, mostam, Sebastian ágyneműjét is. Karen elvitte Thulát sétálni, aztán mikor hazaért, megjött Lisa, akivel elmentek a BMW-ért, mert tegnap otthagyták az étteremnél. Hazaugrott megint és elment Sebastianért. A szokásos után elkezdtem vasalni, és mivel volt egy csomó, majdnem fél 1-ig el is tartott. Még kipakoltam a mosógatógépből, aztán elvonultam.

Ettem egy kis konzerv paradicsomlevest, és nagy meglepetésemre nagyon finom volt. Pedig rosszra számítottam, nem véletlen nézegettem három hónapig a hűtőben, mielőtt megkóstoltam :) Elszöszöltem az időt, olvasgattam, aztán 3-kor visszamentem.

Mikor hazértek, Seb már rögtön azzal jött, hogy mikor teszem fel a skype-ot az ő gépére is... már tegnap este is akarta, de már késő volt. Megvacsiztunk (carbonara), aztán Yasmint elvitte Karen fiziora. Yasmin egyébként vacsi előtt magától! leckét írt a szobájában, ami nála furcsa. Tényleg "túl" jól viselkedik. No mindegy, elmentek, aztán Sebastian még kicsit "verekedett" apuval, aki mondta, hogy "Abba kell hagynom az ivást, Viki." :) ...egy kicsit fáradt volt ma, pedig tegnap este nem is látszott nagyon ittasnak :)

Sebbel még elpakoltattam egy-két dolgot a szobájában, aztán megtörtént a telepítés. Felvettem neki Yasmint, aztán kérte, hogy vegyem fel a "családomat" meg magamat, úgyhogy felvettem Orsit, akivel nem sokkal később sikerült is beszélnünk, merthogy Sebastian szeretett volna (állítólag Karennek is mondta, hogy nem ér, hogy Yasmin többet beszélhetett velük tegnap). Tehát felhívtuk Orsit, de Seb nem olyan nagyszájú, mint Yasmini, úgyhogy csak integetett, meg köszöngetett, aztán kimentem a konyhába a nappaliból, nem akartam Mattet zavarni (bár mondta, hogy nyugodtan maradjak), neki meg megint fontos meetingje volt a tv-jével :)

6 után hazaértek Karenék, villámtusolás Yasminival, felöltöztettem, aztán eljöttem, és már robogtam is tovább az irodába. Hűvös, de még mindig napos, jó biciklizős idő volt :) mondták amúgy, hogy nem gáz, kések egy kicsit, ne siessek... de teljesen időben beértem. Leah meg Natalie még ott voltak egy kicsit, de az idő nagy részében egyedül voltam. Letisztáztuk a csütörtök esti bácsival, hogy mostmár tudja, hogy itt vagyok és 10-ig maradok :) Aztán a másik hasonló korú pasi is poénkodott velem...

Jegyeztem, aztán e-maileket küldözgettem. Már teljesen rutinszerűen megy, tök jó :) Gyors volt ez a három óra ismét... 10-kor hazatekertem, itthon bepakoltam a cipősszekrényembe :) A múltkori garázslomtalanításkor megmenekült egy kis kétajtós , polcos komód, ami üresen állt, úgyhogy megkérdeztem Karent, hogy vannak-e vele terveik, vagy használhatom? És mondta, hogy mondani is akarja, hogy rakjak bele, amit akarok...

Letusiztam, e-mailezgettem egy kicsit, most pedig mindjárt alszom, háromnegyed 12, épp ideje.

Mától újra suli van a gyerkőcöknek, és Yasmini szerencsére úszott reggel, úgyhogy fél 8-kor már fel volt öltözve. Ahogy végiggondoltam tegnap este, már több, mint 6 hete nem volt ilyen, hogy mindkét gyerek ment suliba. Sebastian szegény nem repesett a boldogságtól. Induláskor mondtam nekik, hogy legyen jó első napjuk, erre visszanézett, és sajnálkozó arccal ezt mondta: "I'm trying my best!" :) olyan aranyos volt :)

Rögtön korán reggel volt egy kis kavar a kukákkal, ugyanis szentül hittem, hogy a zöldet kell kivinni... mondjuk kicsit elbizonytalanodtam, amikor megláttam, hogy milyen kevés szemét van, de gondoltam azért kiviszem... hát hozhattam is vissza, mert ma nem az a nap volt... :)

Amúgy Yasmini most nagyon önállósodik, mondta is, hogy "Viki, mutatok valamit!": a földről egyedül ült fel egy alacsony ülőkére. Aztán szó nélkül kimászott a konyhába, és a járókeret miatt sem szólt egy szót sem. Reggeliztünk, mellé kellett ülnöm. Mondta, hogy aludjak az ágyában, ha ők kint lesznek Amerikában, hogy Thula ne legyen olyan magányos.

Elmentek, én pedig elkezdtem felszámolni a katasztrófahelyzetet. Bár szerencsére Karenék elindították a mosogatógépet tegnap, úgyhogy a konyhai kupi nagyrészét eltüntették, de volt mit tenni a ház többi részében. Mire végeztem a pakolással, fürdőszobákkal, porszívózással, felmosással, majdnem dél volt. És persze mostam is, sokat. Karen végig otthon volt szinte, csak elvitte Thulat sétálni egy 20 percre, aki annyira mérges volt, amiért Karen visszajött egy borítékért a kapuból, hogy bosszúból a szőnyegre pisilt... tőle még nem láttam ilyet... szerencsére még mindig nem nekem kell feltakarítanom ezeket a baleseteket.

Közben azért dumáltunk Karennel. Nem tudják még, hogy hogy lesznek a dolgok pontosan a műtét után. Augusztus 31-én lesz, ez már biztos. Ma is e-mailezett az orvosnak, még mindig van azért egy-két megválaszolatlan kérdés,  bár már főleg technikai, műtét utáni dolgok. És mivel kiderült, hogy a lábait már az SDR után egy hónappal meg lehet műteni (a csípőjét nem!) - és nem talált senkit, aki a kinti kíméletesebb és gyorsabb felépüléssel járó eljárást alkalmazza itthon - már az is megfordult a fejében, hogy mivel 4 hetet kell kint maradni az SDR után, és amúgy sincs közvetlen repülő St. Louis-ból Londonba, "beugorhatnának" New Yorkba megműttetni a lábait. A csípőjét pedig a sebészük csinálná meg később itthon.

Aztán délután kapott egy e-mailt az SDR-dokitól, illetve a kapcsolattartótól, hogy ugyanabban a kórházban van egy orvos, akit nagyon jó szívvel mer ajánlani, ugyanezt az eljárást alkalmazza, és el tudná vállalni Yasmint. Szóval valószínűleg ez lesz. Vagy Németország, ahol csinálják még ugyanezt. Karen nem akarja tudni mennyibe kerül... De amiért ez jó, ami a lényeg, hogy nem dönti le hetekre a lábáról, sőt, nem is kell befeküdnie, bemegy, és még aznap el is engedik. Ezt mind vacsi közben beszéltük meg a kertben. Annyira jó idő volt, és annyira szép, a nárciszok mellé már nyílnak Matt tulipánjai is. A vacsiról majd később...

Az is biztos egyébként, hogy Sebastian apuval jön majd haza egy hét után. Karen anyukája szeretne segíteni nekik kint a maradék 3 vagy több hétben, de nem tudják, hogy megéri-e, mert a szállás nagyon drága lenne, ezen még gondolkodnak. Apukája pedig lehet, hogy ide jön majd, Sebastian lelkét ápolni. Merthogy az is biztossá vált, hogy Karenék nem mennek haza Dél-Afrikába karácsonykor. Nem egyszerű a helyzet, annyi szent... Ja, és Yasmini szülinapja szeptember 13-án van... és ő egy igazi "birthday-girl", akinek minden évben a legfontosabb esemény a szülinapja, kiválasztani a tortát, a díszítést, nagy parti, stb... ez idén valószínűleg elmarad, vagy előrehozzák augusztusra...

Karen azt is mondta amúgy, hogy Yasminival semmi gond nem volt Cornwallban sem, nem válogatott, nem nyavalygott, ahogy szokott. Elég nagy már ahhoz, hogy felfogja, hogy mi történik, és, hogy neki is keményen kell dolgozni, ha el akarja érni a célját. De természetesen fél, hogyne félne... És Matt ettől fél, hogy nehogy az legyen, hogy túlságosan bizonygatni akarja, hogy ő milyen ügyes, milyen jól viselkedik, stb... és ez "rámenjen" a kis lelkére... hát, reméljük nem lesz baj, okos lány ő, de persze mindenki számára rémisztő ez a herce-hurca, neki pedig főleg... Aztán Matt déélután nekem is kifejtette az aggodalmát: ő érez valamit a hangjában is, én azt azért még nem. mindenesetre tényleg egy kisangyal. Állítólag reggel a medencében Sebastian véletlen az arcába rúgott egy kicsit, ami miatt normál esetben hisztizik, most meg elintézte ennyivel, hogy "Semmi baj, tudom, hogy nem direkt volt." És nekem sem kellett órákat könyörögni tusoláskor meg utána sem.

Tehát dél körül hazajöttem, megírtam a bejegyzés egy részét, skype-chateltem egy kicsit Orsikával, aztán felhívott Gina, akinek felvetettem, hogy akár skype-olhatnánk is, mert egy kicsit olcsóbb, úgyhogy skype-oltunk :) Megbeszéltük, hogy pénteken valószínűleg elmegyünk moziba.

Ezután 3-kor visszajöttem, elpakolásztam a ruhákat. Hazajöttek, szinte rögtön vacsiztunk is, mert Yasminnak fél 5-re mennie kellett színházas próbára. A tegnapi salik és husi volt a menü. Hát, az oliva- és kapribogyótól eltekintve jó volt. Sebastian sem szereti őket :) Karen hozott ki egy pohár bort, szerinte a napfényhez jár :D Tök vicces volt, mikor még csak hárman voltunk és Seb szokás szerint hamarabb befejezte, és elkezdett kutyázni, Yasmin megszólalt, hogy "Ez borzalmas!". Kérdeztem, hogy mi: "Hát Sebastian a kutyákkal." "Észreveszed egyáltalán, hogy mi még itt vagyunk és eszünk??" Ez most így önmagában nem túl vicces, látni kellett volna hozzá Yasmint: úgy csóválta a fejét mellé, mint egy zsémbes öregasszony :)

Mikor Karen kijött és szóba került a műtét, Yasmin megint elkezdett aggódni a pénz miatt. De aztán ő maga mondta, hogy "Apa mondta, hogy ne aggódjak a pénz miatt, ő csak azt akarja, hogy később boldoguljak az életben."

Vacsi után bejöttünk, elpakoltam, elmosogattam az uzsis cuccaikat, Karen elvitte Yasmint. Még kicseréltem a vízszűrőben a szűrőt, elindítottam egy újabb mosást, aztán leültem. Még reggel mondták, hogy ma este itthon van rám szükségük, úgyhogy az irodai munkám holnapra tolódik. Dave Lisajának van szülinapja, oda mentek. Kaptam 3 következő időpontot is, amikor sittelni kell majd, ebből kettő szombat este, az egyik most szombat.

Karen mondta vacsora után, hogy hazamahetek, ha akarok, fél 7-ig, de mivel már átcuccoltam, inkább itt maradtam. Aztán Matt is hazaért, ma neki is jutott a bolondok házából... mondta, hogy pl. New Yorkból jövő vasárnapnál hamarabb nem tud hazajutni az, aki most akarja ezt elintézni...

Karen elvitte Sebet teniszre, én pedig kiültem a kertbe netezni, e-mailezgettem egy kicsit. Matt hozott egy sört, tök rendes volt. Aztán bent még dumáltunk egy kicsit a munkáról meg Yasminról, és haza is jött az emlegetett szamár. Karen villámgyorsan elkészült, én pedig letusoltam Yasmint. Anyuék elmentek, mi pedig belevetettük magunkat a skype rejtelmeibe. Éppen Yasmin gépére töltöttem le a skype-ot, mikor anyáék hívtak. Yasmini mondta, hogy nyugodtan beszéljek velük. Beszéltünk így egy 20 percet, Yasmini is bemutatkozott, integetett, röhögött, hülyéskedett, szövegelt :) Közben elkészült az övé is, és ki akarta próbálni, mondta, hogy hívjuk fel Orsit, úgyhogy ezt tettük. Egy újabb fél óra következett :) A végére Sebastian is befutott. Tök viccesek voltak, Seb "cool"-nak nevezte magát, aranyos volt :) aztán elbúcsúztunk, mert már majdnem fél 9 volt. Gyors fogmosás, alvás... gondoltam én... mert megint humorheroldok voltak: Sebastian különböző neveket adott magának, hogy hogy hívjam, ha jó, és hogy, ha rossz... És egyébként nagyon szép a haja, mert végre rendesen kimossa a sampont és rendesen meg is fésülködik :) de egy kicsit kócosra szeretné azért, hogy menő legyen. Ezt azért írtam, mert nem örül neki, hogy megdicsértem, hogy még a nap végén is, tenisz után is milyen szép :)

Nagynehezen lefeküdtek, még a szobájában is alkudozott az angyal (nem szabad így hívnom, nem elég menő:) Yasminnal sem volt semmi, most először fordult elő, hogy magától vette elő a gyógyszereit. Megint volt "love you", "best au-pair", stb, és elaludt :) Matt mondta, hogy kóstoljam meg az összes sört a kinti hűtőből, mondtam, hogy egy is elég lesz, és azt is mondtam, hogy majd akkor, ha elaludtak. Yasmin aggódott, hogy el ne felejtsem, és tőle megihatom akkor is, amíg még ébren van, de már az ágyában :)

Leültem a kanapéra, írogattam és megittam a sört :) Elkezdtem nézni az yv-n a The Blind Side című filmet, de kb. negyed óra után jöttek Karenék, Dave-vel is Lisaval. Matt tök hangosan rakott be zenét, nevetgéltek, mutattak egy vicces képet Robról, az egyik pasiról az irodából. Meg poénkodtak össze-vissza, mindeközben gyorsan elmondtam mi volt. Aztán el is jöttem, és folytattam a filmet, ami persze a 80. percben megállt... mondjuk már éjfél volt, úgyhogy talán ez a jel, hogy ideje tusolni és aludni... úgyhogy azt fogom tenni.

Jaj, majd' elfelejtettem: a kedvenc pubunkba ma belehajtott egy busz. Nem láttam, de Karen szerint egyenesen bele sikerült kormányoznia... Elvileg senkinek nem lett baja.

És volt még egy vicces dolog is ma: konkrétan rácsuktam Pauline orrára az ajtót :) Sebastianhoz beszéltem a konyhában, a nappali fele fordulva, amikor hátranyúltam és becsuktam, egy másodperccel később pedig bejött Pauline, hogy szóljak, ha nem akarok már vele beszélgetni :))))