Au-pair vagyok Angliában

Fél 11-kor keltem, kitakarítottam a kis hajlékomat, majd megreggeliztem. Ezután netezgettem, elkészítettem magam, és 2-kor átmentem. A többség a kertben tartózkodott, Matt nem úgy nézett ki, mint aki menni akar valahova. És nem is akart, kertészkedett egész nap, inkább pihenni akart. Yasmin pedig át akart jönni hozzám. El tudtam volna máshogy tölteni az időt 4-ig, de mit modhattam volna :)

Tehát mi átjöttünk hozzám, Karen pedig elment egyedül a szülinapra (a régi munkatársai voltak ott, akikkel anno együtt dolgozott Mattnek). Yasmin most is csak az SDR-műtéttel foglalkozott, videokat nézegettünk, cikkeket olvasgattunk. Mondta, hogy ő is szeretne majd saját weblapot, blogot. Forrócsokiztunk, aztán kiöntött egy pohár vizet a szőnyegemre, csak hogy ne tűnjön el a mindennapjaimból a kiömlő víz és margharita :)

4 körül visszamentünk, nemsokára Karen is hazaért. Kipakoltunk a mosogatógépből, bontott egy-egy üveg sört, kivittem a kukát, Karen megetette Thulat, aztán átmentünk Pauline-ékhoz.

Múltkor ugyebár hátulról mentem, és csak a konyhában voltam, amikor takarítani voltam. És most beléphettem abba a nappaliba, ami mellett minden nap elmegyek, hatalmas ablakai vannak, meg üvegajtó, és mindig felmerül bennem, hogy használják-e egyáltalán?? Mondtam is Karennek :) mert tényleg olyan tökéletes, katonás rendben van minden. Ott üldögéltünk egy kicsit, beszélgettünk, nevettünk egy csomót. Pauline meg Bert is ugyanúgy viccelődnek egymással meg mindenkivel, mint Matték, úgyhogy tényleg jó volt a hangulat.

Átmentünk az ebédlőbe, és már jött is a marhasült mindenféle fincsi zöldséggel és yorkshire puddinggal, ami nem puding, inkább fánkszerű, köretként fogyasztják. Nem tudják, hogy miért ez a neve, de finom. Kaptunk hozzá vörösbort is. A desszert nevét elfelejtettem, valami p betűs volt: citromos-tojásfehérjés-habos mangós tortaformájú süti. Először megijedtem, nagyon édesnek nézett ki, de végül pont jó volt :) Ezután kaptunk csokit és kávét. Azt hozzá kell tennem, hogy arany étkészlet volt, textil szalvéta, stb. Mondtam is Pauiline-nak, hogy egy kicsit olyan, mint Bree a feleségeimből. Megköszönte, azt mondta, hogy ő is szereti :) De tényleg, mindennek tökéletesnek kell lennie: az ételnek, a tálalásnak, és úgy általában mindennek a házban. Mikor elmentem wc-re, a szőnyegek még fel voltak rakva a mosóra, gondoltam, hogy biztos felmosott, és leraktam őket a földre. Aztán Pauline mondta Yasnak és nekem, hogy biztos Bert volt, habár nem szokott ilyeneket csinálni...aztán mondtam, hogy én voltam :)

Még beszélgettünk az asztalnál, Sebastian segített Pauline-nak pakolni. Én is akartam, de rámszólt, hogy még csak meg se forduljon a fejemben, a mai nap nekem pihi. Aztán Matt és Seb leléptek (úgy volt, hogy mindenki kimegy a kertbe, de aztán bent ragadtunk). Mattnek meg kellett kérdeznie, mint kiskorában mindig, hogy "May I leave the table?", és Seb kérésére még a "Mummy"-t is hozzá kellett tennie. Merthogy mikor felállt és közölte, hogy kimegy a kertbe, Pauline viccesen rászólt, hogy elfelejtett valamit, üljön vissza!

Mi még dumáltunk kicsit, azért csak kivittem egy sörösüveget és pár alátétet a konyhába, és megköszöntem Pauline-nak a finom vacsit. Meg is ölelt és megpuszilt. Aztán háromnegyed 8 körül jöttünk haza. Még beugrottam Karenékhoz a kulcsaimért, megbeszéltük, hogy holnap fél 9-re megyek, és elvonultam.

Itthon néztem egy kis választási műsort a neten, már amikor ment persze...

És most csak néhány érdekesség:

Rengeteg kép van Pauline-éknál a nappaliban, az ebédlőben, a kis nappaliban, a wc-ben, mindenhol. Néhányat közülük Bert festett, és meg kell mondjam, nagyon jók. Nem mintha értenék hozzá, de tudjátok, az a "jó ránézni" fajta :) Ezenkívül kiderült, hogy tényleg nagy épületeket tervezett, például a Trafalgar téren is áll egy, Nelson emlékoszlopa mögött. Ezenkívül láttam képeket, ahol Bert nagy emberekkel fog kezet, az egyiken pedig magával a királynővel. Hát, vagy 20 éve volt, mindketten fiatalabba voltak...

Csomó mindenről beszéltünk egyébként. Bert például megkérdezte, hogy mit utálok az angolokban, Seb mondta, hogy őszintén válaszoljak! Mondtam, hogy nem utálok semmit, de azért vannak kulturális különbségekből eredő furcsaságaik... dehát mit mondhattam volna, mikor angolokkal voltam körülvéve? :) többek között említettem a hidegségüket, amiről sokat hallottam, de mondtam, hogy ők az elejétől fogva teljesen közvetlenek és kedvesek voltak, pozitív csalódás volt. Erre Matt beszólt, hogy "Főleg én, ugye?" :) Aztán ebből Bert elkezdte fejtegetni, hogy milyen nemzetiségű férjet akarok, mi lenne nekem a legjobb. Mennyire fontos nekem a vallás? stb... Végül azt mondta, hogy egy okos orosz pasi lenne a legjobb... a többiek pedig az angol pasik erényeit sorolták... Ennek kapcsán beszéltünk a különböző népek eltérő szokásairól, a mai választásunkról, a magyar pártokról, az apartheidről, Yasmini SDR-jéről, stb.

Ez még az elején volt, mikor még a nappaliban ültünk, és bokaharisnya volt rajtam, nem akartam mezítláb felvenni a kiscipőmet. Matt megkérdezte, hogy ez meddig ér? Ugye nem egy rendes, hosszú harisnyát vettem fel? Mondom nem, csak zokniméret. Aztán Karen megkérdezte, hogy ugyan miért fontos ez neki? :) Hát, mert azon gondolkodott, hogy milyen melegem lehet, ha az egy rendes harisnya...

Vacsi előtt még azt is megtárgyaltuk, hogy a családban ki hány százalékban beszél általában. Ez abból jött, hogy szegény Sebastian nagyon nehezen jut szóhoz, és ez most is így volt. Úgyhogy előállt azzal, hogy mindenkinek egyenlő arányban járnak percek... és ez az este folyamán még többször visszatért :D Na meg a gyerekek úgy látják, hogy Matt beszél a legtöbbet a családban, vagy 70%-ot... hát én mondtam, hogy szerintem inkább Karen 50%-ban, Yasmin 30%-ban, a két elnyomott pedig 10-10%-ban jártatja a száját; Matt megköszönte, teljesen egyetértett velem :)

Na mostmár, miután mindenféle összefüggés nélkül beszúrtam nektek itt dolgokat a végére, be is fejezem :) Illetve még egy valami eszembe jutott tegnapról: most vagy csak a tegnap bent dolgozó lányok voltak tudatlanok e téren az irodában, vagy az angolok általában nem ismerik a bukóra nyitható ablakot. Merthogy Kay, az 50 éves nő annyira meglepődött, mikor kinyitotta, azt hitte, hogy ráesik, merthogy simán akarta kinyitni... és mondta, hogy még sosem látott ilyet. És a másik 2 adminos lány is rácsodálkozott. És egyikük sem most kezdett itt dolgozni... na meg már másfél éve itt az új helyen vannak. Hát én mondtam, hogy nálunk az ablakok többsége már egy jó ideje ilyen... aztán azon poénkodtak, hogy akkor mostmár nekik is európai, kontinentális ablakaik vannak :) Ja, és ami még fura, hogy nincs minden ablakon nyitó, fogó, vagy nem tudom hogy hívják :) Szóval van néhány levehető, és mindig odaviszed ahhoz az ablakhoz, amit éppen ki akarsz nyitni...

Ja, és említettem nekik a szipogós lányt, mert Bert azt is kérdezte, hogy mit nem szeretek az irodában... mondta Matt, hogy másokat is zavar, de tényleg nem lehet neki zsepit adni! Bár Karen szerint én külföldi vagyok, nekem mindent lehet :) Mondjam neki, hogy hallom meg vagy fázva, hadd adjak egyet :) Bert nagyon érdeklődő volt, kérdezte, hogy hány magyar barátnőm van itt, stb... mondtam, hogy éppen elég, kell néhány, de elsősorba külföldiekkel szeretnék barátkozni, ha már itt vagyok... Állítólag sok korábbi au-pairjüknek nagyon fontos volt, hogy sok saját nemzetbeli barátja legyen...

Na mostmár tényleg befejezem. Búcsúzóul boldog szülinapot drága mamámnak, és bár nem írtam, de a héten volt a másik mamámnak is, neki is! :) Ma nem skype-oltam, anyuskám valószínűleg nemrég érhetett haza, hosszú napja lehetett szegénynek reggel 5 óta...

Háromnegyed 8-kor keltem, elkészültem, és 9-kor már a helyemen ültem. Persze nincs állandó helyem, mindig máshol ültem eddig :) Megint jegyekkel kezdtem, de nem volt sok, úgyhogy folytattam a befizetés-megerősítő e-mailekkel, szerintem még jövő szombatra is jut belőle, olyan sok van :) De jól elvoltam vele. Ma egyébként kevesen voltunk, az adminosok közül csak a "fogfájós", 50 éves nő és Louanne, egy másik fiatal lány és Charis volt bent. És Gavin nem jött, lehet, hogy tegnap túl sok sört ivott a pubban... Ja, és az orrszívós lány ma is ott volt...és telefonálás közben is szívja!!! És ma még közelebb ültem hozzá, háttal, és kb. 1 méterre...

A többi részlegen sem voltak sokan, összesen 12-en voltunk, megszámoltam :) Gyorsan telt a mai nap is. Ma volt valami nagy nemzeti lovifutam, amit minden évben áprilisban rendeznek, és majdnem mindenki fogadott, az egyik csaj nyert is. 4 után mindenki a tv-t bámulta. Durva volt egyébként, 30 nagy akadály volt, csomóan kipotyogtak, és 3 lovacska meg is halt.

5-kor lejárt a munkaidő, aztán tekertem Camberley-be, találkoztam Annaval, az osztrák lánnyal. Éhes volt, és egy kicsit én is (bár az egyik mikros kajámat elvittem, és délben megettem), úgyhogy beültünk a Nando's nevű étterembe (az étterem lehet, hogy egy kicsit túlzás :). Tök hangulatos hely, jó zenével, kedves személyzettel. Roston csirkehusit ettem pitában, sült krumplival. Kérdezte a pasi, hogy milyen csípősen kérem: közepesen vagy csípősen (volt egy extra csípős kategória is, de az fel sem merült benne(m)). Mivel Anna már többször járt ott, és ő közepesen kérte, megkérdeztem, hogy mennyire csípős a csípős?? Ő meg visszakérdezett, hogy meg akarom-e kóstolni. És persze, hogy meg akartam! Úgyhogy hozott mindkét szószból, és a csípős mellett döntöttem. Azt mondta: "Good girl." :) Amúgy nem zavarta, hogy már négyen álltak mögöttem a sorban :)

Megettük, fincsi volt, pont jól csípett. Beszélgettünk, volt miről, már régen találkoztunk. Innen átmenünk a szemben lévő helyre, a Frankie & Benny's-be, ahol múltkor is koktéloztunk. Kikértünk egy-egy desszertet (én fahéjas gofrit fagyival meg karamellás öntettel), és egy-egy margheritát. Miközben a szerencsétlen pincérlány letette az egyiket elém, megbillentette a tálcát, így a másik pohár tartalma teljesen rajtam landolt: a farmerom, a cipőm, a felsőm, kardigánom, nyakláncom, tényleg csupa margherita voltam mindenhol, tetőtől talpig. Még a hajam is kapott. Nem tudom, hogy csinálta, mert az asztalra szinte nem is jutott :) A gatyám még a fenekemnél is olyan volt, hátrafolyt a széken :) Rögtön ott termett egy felettesszerű valaki, hozták a papírtörlőket, 20 milliószor bocsánatot kértek, de mi csak nevettünk... mindenki minket nézett persze. Mondtam, hogy semmi baj, tegnap is kaptam egy ilyen adagot, mondjuk az víz volt. Mondták, hogy természetesen a desszertért és a koktélért sem kell fizetni, és ha tisztítóba kell vinni a ruhát, küldjem el a számlát :) Tényleg vicces volt, aztán már a pasi is nevetett, miután látta, hogy jól viselem. A csaj is odajött még egy párszor, hogy hogy vagyok. De mondtam, hogy nyugodjon meg, semmi bajom, végülis mi bajom lehet egy kis margheritától?:) Nem egy adag forró levest öntött rám, annak azért nem örültem volna... Ezután még kértünk egy másik koktélt, valami ismeretlen nevűt, ami úgy nézett ki, mint a sör, de nagyon finom volt :) Úgyhogy jól jártunk, csak ezt kellett kifizetnünk :D A hely amúgy jó, valamit már múltkor is írtam róla biztos. Olaszos, pl. a wc-ben is olasz nyelvlecke megy. Egy női hang mond ilyeneket, hogy "2 üveg" olaszul, aztán angolul :)

Végül fél 9 után indultam haza, kicst még dumálgattunk az utcán. Este egyébként már nem volt olyan meleg (napközben igen!), de az átlag akkor is egy szál pólóban volt. Láttunk egy nőt egy kb. féléves kisgyerekkel, totál nyáriasan felöltöztetve, rövidujjúban, pedig már nem volt meleg!! Na mindegy, az ő dolguk, de ezt akkor sem fogom soha megérteni...

9-kor hazaértem, netezgettem, videozgattam, olvasgattam, blogoztam, aztán fél 2 fele lefeküdtem.

Reggel jól indult a nap, úgy sikerült kinyomni a telefont, hogy háromnegyed 8-kor ébredtem. Végülis elkészültem 8-ra, csak nem szeretek sietni. Karen már készülődött, indult Thulat sétáltatni. Yasmin a szobájában körmözött, úgyhogy az első dolog, amit ma érte tettem az volt, hogy kifestettem a körmét halvány rózsaszínre. Aztán gyorsan megreggeliztünk, engem várt állítólag vele :D Aztán pakolásztam, porszívóztam, fürdőszobát takarítottam és vasaltam. És persze mézes teát ittam, mert a torkom nem javult meg reggelre. Yasmin egyébként egész délelőtt extra fárasztó volt, és ez délutánra sem változott...

Karen és Matt ekkor már a garázsban pakoltak. Az "enyémben" és a mellette lévőben...volt mit :) Kb. a fele cuccot kidobták, elégették, úgyhogy mostmár egész sok hely van.

Én délben elindultam Camberley-be, előtte Bert meg aztán Matt is kérdezte, hogy hova megyek, erre Karen rávágta, hogy "van barátja, vele találkozik", Matt meg el is hitte :) Nagyon meleg volt ma is amúgy, én hülye azért felvettem a kardigán tetejére még egy kiskabátot, de kár volt: hazafele már csak cipeltem. Először elintéztem a csekkemet a bankban, aztán vásárolgattam: szaladgálós kiscipőt, gyönyörű lapos szandált, övet, pénztárcát, nyakláncot, szoknyát, kézfertőtlenítőt. Majdnem vettem egy farmer rövidgatyát barna övvel 9 fontért, de már csak egy 40-es volt belőle, meg is kérdeztem. És nem értem, hogy hogy van ez, de nagy rám derékban. Ugyanakkora vagyok, mint mikor kijöttem, de az itteni gatyák dereka valamiért nagy. Az otthoniak meg jók derékban, de hosszúak...ezeknek semmi gond a hosszával (most már nem csak a rövidgatyáról beszélek :) Valahogy a kettőt kellene vegyíteni :) Bár lehet, hogy meg kellett volna vennem, szép volt az öv is :)

Háromnegyed 4 fele értem haza. Vicces volt, mert Bertnek persze pont akkor kellett rákanyarodnia az "utunkra", amikor nekem... amikor leszálltam, mert a "tekerhetetlen" kis dombhoz érkeztem. Kérdezte, hogy elvigyen-e? Na persze, azon a fél km-en... :) megköszöntem azért, de így is kb. egyszerre értünk haza :D

Itthon a gyerkőcök medencéztek, Matt bátyjának a fia, Jamie is itt volt. Seb megint bemutatott neki, pedig már vagy 3-szor találkoztunk :) Játszottak, mi Pauline-nal, meg néha Karennel üldögéltünk és élveztük a jó időt. Miután kijöttek a vízből, Yasmint letusoltam bent, felöltöztettem, aztán megint kimentünk az udvarra. Játszottak, fárasztottak... Yasmin ma extra-idegesítő volt, Karen is mondta, Matt pedig elintézte azzal, hogy nehéz műtét előtt áll, ne bántsuk! Mondta Karen, hogy nem bántjuk, de semmi nem jogosítja fel arra, hogy ilyen erőszakos és udvariatlan legyen egész nap. (Ami valószínűleg azért is  van, mert kb. hajnali 3 óta fent van...) Reggel is beszólt nekem a konyhában, amikor porszívóztam, hogy kapcsoljam ki. Mondtam, hogy "már miért kapcsolnám??" Erre: "Mert éppen csinálok valamit." Mondom "én is, éppen azon vagyok, hogy tisztává varázsoljam a házat, ahol laksz". Ezt meghallotta Karen, úgyhogy jött és helyretette. Merthogy az asztalnál gépezett, és nem akarta megszakítani a játékot... Meg a délutáni tusi után többször belefújta az orrát a törülközőbe...mikor zsepit is adtam neki...na meg húzgálta a felsőm pántját, a melltartómét is állítgatni akarta, rángatta, és anyuval is ugyanezt játszotta később, nála akkor szakadt el a cérna... Meg volt egy csomó apróság, de nem írok le mindent... elég annyi, hogy az estét leszámítva fárasztó volt! De amúgy meg jaj de szeret, biztos-biztos itt leszek-e, mikor műtik, fogok-e rá gondolni, stb... Matt egyébként elég rossz hangulatban van, tegnap állítólag rossz napja volt bent...sokat bukott valami hülye hiba miatt...és ez a Yasmin-ügy is nagyon nyomasztja. Mondjuk nem is csodálkozom rajta.

Volt még egy vicces kint: beleesett a labda a medencébe játék közben, miután már szinte szárazon eszetlenkedtek a gyerkőcök, és mikor Seb kintről próbálta kihalászni, Matt odarohant a semmiből és belelökte a kisangyalt a vízbe, aztán el is tűnt. Mivel én álltam ott mellette, mert segíteni akartam korábban, és Karen nagyon viccesen megjegyezte, hogy én voltam, Sebastian egy kis méregetés után (valószínűleg nehezen hitte el, hogy képes lennék ilyenre) úgy lefröcsökölt, hogy át kellett öltöznöm :) Matt rohant oda, hogy álljon le, ő volt :D

Bementünk, egy kicsit dumáltam Mattel a munkáról, mondtam, hogy remélem, hogy nem sokat rontottam, mert nem ugyanúgy magyarázták a dolgokat. Azt mondta, hogy ne aggódjak. Kérdezte, hogy biztos mindenki kedves-e velem, stb. Megbeszéltük, hogy holnap 9-től megyek. Ezután Karen meg Matt elsétáltak a helyi pubba (Matt előtte azért mondta megint Yasminnak, hogy viselkedjen, mert rögtön hazajön, ha baj van, és abban nem lesz köszönet), én főztem pestos pastat, megvacsiztunk, ettünk fagyit. Leültem blogot írni, de Yasmin hívott, hogy fessem ki a körmét... de nem festettem, helyette inkább elmentünk wc-re, ahol nagy meglepi ért: teljesen balesetes volt! Úgyhogy még egyszer letusoltunk, és pizsibe öltöztünk. Lefektettem a kanapéra, aztán éppen a teáját csináltam, amikor hazaértek anyuék. Előtte volt egy kis nyelvnyújtogatós "fight" a gyerekek között, de lerendeztem őket :)

Valószínűleg fel is van fázva amúgy Yasmin, mert tegnap is mondta Karen, hogy fáj neki, na meg ilyenkor nem tudja úgy tartani. Nagyon kérte a bocsánatot, és állítólag azért nem szólt, mert nem akart vacsikészítés közben zavarni. Persze. Karen holnap elviszi orvoshoz, azt mondta, mert ez 2-3 napja van, amióta betegeskedik.

Karennel még dumáltunk kicsit, először ő, aztán Matt is mondta, hogy holnap találkozni fogok egy Gavin nevű pasival, akit már több, mint 10 éve ismernek, és szombatonként van csak bent, és nagyon vicces ember. Most összefutottak vele a pubban, állítólag mondták neki, hogy legyen nagyon kedves velem :) Én pedig azt az utasítást kaptam, hogy mondjam neki, hogy Matt azt javasolta, hogy ne álljak vele szóba, mert nagyon megbízhatatlan :)

Még letisztáztuk a vasárnapot Karennel, mert Pauline kedden (ha akkor volt a narancsos kacsa:) meghívott magához ebédre, már lehet, hogy írtam. Direkt mondta, hogy én is menjek, úgyhogy megyek! Karenék nyilván úgy gondolják, hogy akkor kihasználják, hogy itthon vagyok, és igénybe veszik a sitt-szolgáltatásaimat délután: 2-re megyek, aztán kb. 1 órára elmennek, és együtt megyünk át, ha hazajönnek.

Jaj: hoztak kaját, sült krumplit meg borsópürét és egyéb finomságokat. És Karen is ecettel, sóval, ketchuppal eszi a sült krumplit. Sok ecettel... Nagyon angol, és nagyon nem finom :)

Most megint össze-vissza ugrálok :) Szóval Karen ma mondta, mikor itt volt Jamie, hogy szereti meg minden, de ők mindig "vigyáznak" más gyerekére, az övékéire meg senki, Pl. Jamie is: hiába mamázni jött, végül Karen figyelt rájuk, mert ha Yasmin a medencében van, nem hagyja magára sok időre, és nem megy olyan messzire. Mondjuk velem már egyszer-kétszer otthagyta, lehet, hogy elhiszi, hogy tudok segíteni, ha baj van. Mondta, hogy Lisa azért más, mert ő is csomó szívességet tesz, pl. tegnap is elvitte Sebet teniszre, meg haza is hozta. De amúgy azt is hozzátette, hogy nem is nagyon akarná, hogy elvigyék őket egy délutánra mondjuk, mert nem szívesen bízná másra őket... Szóval megint oda lyukadtunk ki, hogy a sajátjain kívül minden gyerek idegesíti.

A dumálgatás és Yasmintól való bocsánatkérős-megköszönős búcsúzkodás után fél 9 előtt eljöttem. Skype-oltam egy kicsit anyáékkal, válaszoltam Annanak, az osztrák lánynak a holnappal kapcsolatban. Merthogy ő hazament húsvétozni, előtte meg az apukája volt itt, és utazgattak egy csomót errefelé :) És már jó lenne vele találkozni.

Még valami eszembe jutott: www.francescasfootsteps.com Ez Franny oldala, a kislány, aki velünk volt a sportnapon, és akinek júliusban lesz a műtétje. Most gyűjtögetnek neki... Na most képzeljétek el Yasmint, aki még rosszabb állapotban van... annyi, hogy Franny egy kicsit selypít, viszont ő - amint már írtam - szinte nem is használja a székét, a walkerrel közlekedik egész nap, ami Yasminnak csak nagy fájdalmak árán megy... Egyébként ma is egy csomót informálódott, újságolta, hogy majd infúziózzák, stb. Meg tegnap este mondta, hogy fél, hogy lebénul. Attól nem tart annyira, hogy vizelettartási problémái lesznek (több, mint most), mert az elvileg elmúlik pár hét után, de a bénulástól igen...

Reggel arra ébredtem fél 7-kor, hogy (valószínűleg) egerek mászkálnak a tető alatt... és olyan hangosak voltak, hogy nem is tudtam rendesen visszaaludni... Aztán végül 8-kor keltem ki az ágyból. Akkorra volt beállítva a telefonom, és Bert is elkezdett zajongani, meg rádiót hallgatni, olyan hangosan, hogy a saját kis Bumerángomat alig hallottam :)

9-kor átmentem, felöltöztettem Yasmint. Emlegette a tegnap estét, hogy milyen jó volt. És hogy mennyire szeret. Én pakolásztam, elkészítettem a humorzsákot, mikor eljött az idő, aztán Karen elvitte a kerekesszékesekhez Londonba. Kiderült, hogy át tudják alakítani a mostanit, úgyhogy nem kell neki újat venni...még...

Mi Sebbel elvoltunk, takarítottam, port töröltem, átvettem a Sainsbury's-rendelést (mindig ugyanaz a bácsi hozza:), rávettem az uraságot, hogy egy kicsit aktívkodjon a szobájában. Aztán délben megjöttek a csajok, Lisa két lányával kiegészülve. Ettünk baguette-et mindenféle jóval, aztán a gyerkőcök csobbantak a medencében, én pedig "őriztem" őket. Reggel a hideg is kirázott, mikor meglátttam Karent szoknyában, teljesen nyári szerelésben, egy farmerdzsekiben. Azt mondta, hogy nem akar teljesen fehér lábakat, az apukája tejesüvegnek hívja őket :) És hogy nála durvábbakat is fogok látni az utcákon :D Ezt most csak azért írtam, mert neki volt igaza, délután már égetett a nap. Sosem gondoltam volna, hogy ezt megérem Angliában :) De nagyon melegem volt a farmerban. Pántos felsőben "napoztam":) kb. háromnegyed órát voltam velük kint, és tökre meglátszik, olyan jó :D Karen hozott egy sört, kifeküdt mellém, beszélgettünk, csak mint nyáron... Ezzel az idővel amúgy kibékülnék egész évre :)

2 fele megjött Lisa, elvitte Sebet teniszezni (az 50. szülinapos Johnny-val játszik, állítólag nagyon jó), Jessy-t pedig az egyik barátnőjéhez. Yasmin és Lydia még pancsiztak egy kicsit, aztán mindketten letusoltak és hajat mostak a kinti tusolónál. Bent felöltöztettem Yasminit, aztán véget is ért a mai küldetésem. Mivel már Matt is otthon volt (füvet nyírt a kis ráülős fűnyíróval) kérdeztem, hogy mikor mehetek, és megállapodtunk a 4 órában (ekkor háromnegyed 3 volt kb.) Kérdezte, hogy hogy szeretném, hogy fizessen: hetente vagy havonta? Mondtam, hogy havonta, akkor jobban fog esni :) És kiderült, hogy a lányok is havonta kapják bent a pénzt.

Ma bent volt Leah és Natalie, meg jó pár új ember, nagyon sokan voltak, elvégre ez volt az első normális hétköznapom. Találkoztam Matt titkárnőjével is, aki babát vár, és mondta, hogy már sok jót hallott rólam. Leah szerintem 5-kor elment amúgy, aztán Natalie "gondoskodott rólam". Először jegyeket csináltam, de annyi problémás volt, hogy igazából kár is volt belekezdeni. Egyébként van egy-két dolog, amit különbözőképpen kezelnek a lányok, pl. amire hétfőn Charis azt mondta, hogy simán átírhatom a gépben, nincs jelentősége, arra ma azt mondták, hogy ne írjam át, mert még meg kell nézni valamit előtte. Hát, remélem nem csináltam galibát az első két munkanapomon :) Elvileg nem.

Ja, és beszélgettem a fogmutogatós nővel, akinek, mint kiderült, négy fia van, két unokája, és ő maga 50 éves... és nem látszik annyinak, bár eléggé ki van kerekedve. Mellettem ült, úgyhogy megtudhattam a gyökérkezelés részleteit is :)

A jegyek után új feladatot kaptam: befizetést visszaigazoló e-maileket küldözgettem. Ezt nem is ragozom, nem volt túl bonyolult, bár ezt is egyenként kell csinálni ügyfelenként, ellenőrizni több dolgot, ctrl+c - ctrl+v - zni sokat, és "e-mailed payment conf"-ot írni mindenkihez a rendszerben... szóval elvoltam vele 10-ig, valószínűleg szombaton is ezt csinálom majd.

Főleg Natalie-val beszélgettem, az emberek nagyobb része hazament 5-6-7 körül, és ő maradt 10-ig. Itt amúgy azt sem tudják, hol van Magyarország, és nem csak velünk vannak így. Mikor mondtam, hogy milyen országok vannak körülöttünk, és, hogy Kelet-Közép-Európa, azt kérdezte, hogy Franciaország közelében? :) Ja, és azt is mondta, hogy mikor először meghallotta, hogy honnan jöttem, azt hitte, hogy India! közelében vagyunk... most kérdés, hogy Indiát egyébként jó helyre teszi-e, de ebbe már nem mentünk bele, talán jobb is :) merthogy olyat is mondott, hogy hó meg nagyon hideg jutott eszébe...végül megállapodtunk, hogy a földrajz nem volt az erőssége... és járt college-ba, utazásos valamit tanult, és most is egy utazási irodában dolgozik :D Az egyik srác amúgy egy kicsit jobban képben volt... és mikor a kajákról beszélve megkérdezte Nat, hogy Magyarországon van-e meki, akkor "kiakadt" a srác, hogy ezt nem gondolhatta komolyan: "Magyarország egy civilizált ország."

Amúgy tök gyorsan eltelt ez a hat óra, bár nem sokkal azután, hogy odaértem, kezdtem rosszul érezni magam, nagyon fáj a torkom, nyilván túl sokat puszilgatott Yasmin... Karen is mondta ma délután, hogy úgy érzi, hogy átragadt rá, és Seb sem százas. Aztán ettem egy kicsit, ittam forró teát, remélem nem leszek beteg! Ja, és azt már észrevettem/hallottam, hogy az angolok előszeretettel mellőzik a zsebkendő használatát...de ez ma extraidegesítő volt: a mögöttem ülő csaj komolyan félpercenként szipogott, de nem ám olyan kis nőiesen... órákon keresztül. Egyedül akkor nem, amikor telefonált valakivel. Már gondolkodtam, hogy odanyomok neki egy zsepit, de rajtam kívül senkit nem zavart, nyilván a legtöbben így csinálják. De én ezt akkor sem tudom megérteni! Undorító egy szokás, és másokkal szemben sem szép... Na mindegy is, téma lezárva.

Szóval 10 előtt ráhagytuk a munkát, Natalie pedig felajánlotta, hogy hazavisz, betehetjük a bringát a kocsijába. Hát, mikor megláttam a kocsit...azt hiszem Twingo volt, nagyon kicsi...valahogy betettük, de a kerék annyira elöl volt, hogy egyikünk sem tudott hátradőlni :) állítólag már vitte Londonba innen az apukája biciklijét ugyanígy, úgyhogy nagyon mondta, hogy nem baj, ne biciklizzek ilyen sötétben, ha nem muszáj. És így azért kényelmesebb volt nekem is :)

Hazaértem negyed 11 előtt, megírtam a blogot, aztán beszéltem Gabival egy kicsit... legalábbis annak indult, de egy óra 11 percnél megálltunk :) most még letusizok és alszom.

Reggel fél 8-kor keltem, 8-kor már "munkába" álltam. Sebastian még a szobájában, Yasmin a kutyás kanapén rendezkedett éppen. Kipakoltam a mosogatógépből, rendbetettem az ágyakat, stb. Közben jött először Pauline, aztán Bert, így nem a megszokott sorrendben porszívóztam, mindig ott, ahol nem voltak :)

Yasmini azért bealakított, Karent nagyon kiakasztotta. Kérte tőlem a laptop töltőjét, de a kutyás kanapé közelében nincs konnektor, úgyhogy nem tudtuk bedugni, át kellett volna ülnie a másik kanapéra...és ebből aztán akkora viták kerekedtek, hogy csak na :) Először is nem akarta felfogni, hogy nem elég hosszú a vezeték, mondogatta, hogy adjam oda neki a másik végét, majd ő megoldja...de mondom "nem látod, hogy jóval több, mint egy méter kellene még?"... aztán Karent kérlelte, hogy vigyen neki hosszabítót (de nincs használaton kívüli), és Karen amúgy is nagy tárgyalásban volt Berttel a konyhában. Mondogattam, hogy üljön át...de az nem olyan kényelmes, és amúgy ez fáj, az fáj, Seb meg Thula mellett akar ülni, stb...mondtam, hogy válasszon: vagy marad és nézi a tv-t, vagy átül és laptopozhat, ezzel ott is hagytam. Karen egyébként többször kikiabált a konyhából, hogy fejezze be...de ő csak: "Nem fair, nem kérek sokat, csak egy hosszabítót..." Aztán leraktam a földre, hogy másszon, de nem mászott, és el se akart engedni, csak amikor Karen rákiabált, hogy így akarja ezt a műtétet, hogy még erre sem képes??? Tisztán lustaságból nem... Ez nekem is eszembe jutott, dehát azért én mégse mondhattam ezt neki... bár ezután lehet, hogy fogom :) Ez olyannyira hatásosnak bizonyult, hogy egy szó nélkül beletörődött a sorsába, és utána a WC-ről ki is szólt nekem, hogy nagyon sajnálja, nagyon "rude" volt, és ha lehet, felejtsük el, és kezdjünk új napot...elvégre még egész korán volt :) és a délelőtt folyamán még egy csomószor elismételte ezt...

Aztán - mikor még mindig nem végeztem a porszívózással - felöltöztettem, mert Karen még akkor is fürdőköpenyben rohangált, hadd menjen tusolni, gondoltam :) Akkor is mondta, hogy "Tudtad, hogy te vagy a legjobb au-pair?". Mostmár tudom :) De mondtam, hogy nyilván mikor Sania volt, ő volt a legjobb, most én, a következő pedig lehet, hogy még jobb lesz, de azért jól esett. Mondta, hogy: de Sania után volt ám 2 borzalmas, és csak azután jöttem én, úgyhogy nagyon örül nekem :)

Karennel még beszélgettünk kicsit kávézgatás közben, mondta, hogy ha akarok, holnap délután mehetek hamarabb az irodába, mert szünet van, nincs színház, így nem kell Sebre vigyázni, amíg Yasmint elviszi. Szóval az első esti napomon talán nem 10-ig leszek, hanem korábban végzek, feltéve, ha nem döntök úgy, hogy több órát vállalok. Meg mondta, hogy nekem adja a telefonját, ha neki lesz másik ingyen. Februárban is lehetett volna, de elfelejtett utánanézni, és szerintem mostanában sem ez fogja foglalkoztatni :) Azért is akarja nekem adni, mert mindkét gyerek szeretné elkapni, de nem akar vitát. Mondtam neki, hogy nyilván azt akarja, hogy engem "utáljanak" inkább :)

Fél 11-kor eljöttem, Yasmin még akkor is mondta, hogy nagyon sajnálja...mondtam, hogy OK, de este nem akarok semmi nyavalygást, hogy fáj a térdem, nem tudok mászni, stb... Karen helyeselt, hogy jól beszélek, és röhögött, hogy már én is túl jól ismerem Yasmint... hát, nekem is bemutatkozott már egy párszor, volt rá módom.

Itthon skype-oltam a hugicámmal egy csomót megint, aztán délben megebédeltem: elhoztam a tegnapi csirke maradékát, amit még tegnap este ki akartak dobni... nekem tökéletesen megfelelt :) Megírtam a blogot idáig, aztán fél 2-re visszajöttem.

Karen már készülődött Londonba, mert ma van a Royal Albert Hallban a Beverly Knight-koncert, aztán pedig mennek valami fantasztikus marokkói étterembe. Karen pedig azért ment el már délután, mert mentek Lisaval vásárolgatni előtte.

Matt el is vitte a lányokat, én meggyúrtam a pizzatésztát. Zenét hallgattunk a konyhában, a saját zenéimet, tök jó volt :) Aztán hazajött Matt, elkészült, és olivaolajjal fényezte a cipőjét!! :) Azt mondta, még ő sem csinált ilyet... és egyébként Thula száraz kajájához is olivaolaat öntünk :D

Énekelgettünk, megkapták apától is, hogy fogadjanak szót, Yasmin is, mert törli a jövő heti apa-lánya napokat, ha nem...Aztán apa is elment. Mindketten segíteni akartak a pizzákészítésben, úgyhogy miután megcsináltam a szószt, és mialatt kinyújtottam a tésztát, Yasmin felvágta a sonkát, Sebastian pedig lereszelte a sajtot. De látni és hallani kellene őket, olyan édesek: most is egyezkedni próbált Yasmin, hogy hadd reszeljen ő is egy kis sajtot, mert neki kevesebb munkája van a sonkával :) Aztán betettük a pizzát, Yasmin átment egy kicsit Pauline-hoz, én odaadtam Sebnek a gyógyszert, amit a rejtélyes gyomorbetegségére kapott. Beraktam a fokhagymás baguette-et is, aztán hamar kész is lett a kaja. A vacsi tök jól telt, Yasmin megint mondta, hogy én vagyok a legkedvesebb au-pair, Seb pedig helyeselt. Aztán mondta, hogy kedves vagyok, és ha kell, szigorú, de  tényleg csak ha kell :) Szóval megvolt az első komoly véleménynyilvánítása rólam. És tényleg annyira imádnivaló, mindig ott van az az ördögi mosoly a szemében :D A lényeg, hogy megállapodtak, hogy szeretnek engem!

Vacsi után még netezgetett, meg már előtte is mutogatott dalokat meg videókat, és informálódott a betegségéről. Felolvastatott velem egy cikket, amiben volt egy felsorolás, hogy milyen képességeket befolyásolhat, és mikor a beszédhez értünk, mondta, hogy dehát én tudok beszélni! Mondtam, hogy túlságosan is :) Talált egy tök jó videót,  a kisfiút is ugyanezzel operálták, Yasmin is hasonló állapotban van, csak idősebb: www.youtube.com/watch

És kiválasztotta magának a The climb című dalt, ami a videó alatt szól. Nem ezzel kezdődik, valahol másfél percnél kb. Aki nagyjából érti a szövegét, érti, hogy miért ez... Ezt a dalt énekelgette, ki is nyomtatta a szövegét.

Nagy nehezen sikerült eljutnunk a fürdőszobába, letusizott, aztán felöltöztettem, tök jót beszélgettünk közben. Mondta, hogy fél a műtéttől, majdnem sírt is, mert mi van, ha lebénul? Nagyjából megnyugtattam, szerintem már elég jó kezdek ebben lenni :) Az öltöztetés többi része már jó hangulatban telt, csak mint az egész nap, a reggeli műsort leszámítva, dehát mivel új nap kezdődött... :) Ja, azt is mondta, hogy szeretné elvinni a szemüvegemet, ha mennek majd, mert érezni akarja az illatomat rajta, és, hogy legyen valami nála, ami rám emlékezteti. És kérdezte, hogy biztosan itt leszek-e még akkor? Mondtam, hogy ez elsősorban tőle függ...

Ezután Seb elkezdte nézni a Harry Potter valahányat, aztán rakoncátlankodott a dvd, de szerencsére volt egy másik rész, és az is megfelelt neki. Még így is, hogy tudta, hogy ma nem nézheti végig, mert túl hosszú... Vele nem is volt gond egész este, és igazából Yasminnal sem. Ma voltak eddig a legjobbak, annyit nevettünk, hogy szerintem rekeszizom-lázunk lesz holnap :) És mivel egy kicsit skype-oltam Gabival, és Yasmini közben szomjazott meg teára, egy kicsit beszélgettek :) legalább letisztáztuk Yasmin e-mail címét (Gabi egyik korábbi francia családjából, ahol au-pairkedett, az egyik kislány szeretne angolul e-mailezni, és úgy néz ki, Yasmin lesz a penfriend:).

Kb. fél 10-ig énekelgetett, netezett, egy darabig nem volt szabad bemennem a szobájába. Sebnek is akkor mondtam, hogy kapcsolja ki Harryt, és első szóra ment is. És ekkor folytatódott a hülyéskedés, ami egész nap ment...komolyan, már mindenki meg volt kergülve. Kb. fél óráig még ez ment a fürdőszobában... fogkrémköpködés röhögés közben, vicces kérdések a női dolgoktól kezdve mindenről, Sebastian beszólásai...kb. negyed óra után sikerült Yasmint leimádkozni a WC-ről... Seb mosta a fogát, de én már nem bírtam, lefeküdtem a földre, aztán fel akartak emelni, meg Thula is elkezdett puszilgatni, stb... Aztán valahogy mindenki a szobájába jutott, de Yasmin nagyokat kacagott, úgyhogy Seb átjött, és még ott is volt egy kis "party". Valahogy szóba került a szekrény, és mondtam, hogy egyébként nem igazán érdemlik meg, hogy rendet rakjak a szekrényükben, és vasaljam a ruháikat, mert kihúzzák a legalsót, és borul minden... Dehát anyutól is ezt látják, nem várhatok mást tőlük sem... Yasmin még poénkodott egy kicsit, miközben bevette a gyógyszereit, és röhögés közben megint kiköpte a vizet.  Na ott már mondtam, hogy ez nem vicces, aludjon... Ma meséltem neki a képzeletbeli poharamról, amiben minden egyes húzásával több víz lesz, és egyszer betelik... és este mondtam, hogy most kezd kicsorogni, úgyhogy fejezze be tényleg. Hatott, mert azóta alszik, mint egy kisangyal. És Seb is, akit egész könnyen rávettem a tusolásra. Bár mikor először próbálkoztam, ez volt a mosolygós válasz: "Ha megbocsátasz, most nagyon fontos találkozóm van a TV-mel" :) De aztán megállapodtunk egy időpontban, amit be is tartott :)

Sebnél még visszatettem a rolót, amit lerúgott a labdával...mondtam, hogy tényleg túl kedves vagyok, egyet értett :) Aztán szépen álomba szenderültek mindketten. Ez már 10kor volt... Yasmini aggódott elalvás előtt, hogy mit mondok apának, mert Matt azt monndta, hogy legalább 9,5-esnek kell lennie a 10-es jóság-skálán, ha menni akar jövő héten. Mondtam, hogy az megvan! :)

Aztán harcoltam Thulaval: a "vita" tárgya egy hülye kiharapott focilabda, amit rágcsál, és ez több okból zavaró. Egyrészt hangos már ilyenkor este, másrészt semmi kedvem szedegetni a darabokat... Akárhányszor kivágtam, visszahozta, úgyhogy kivittem a medence mellé, feltettem egy asztalra, onnan már nem hozta vissza. Előtte bent is beraktam a fürdőszobába, de elkezdte kaparni az ajtót... Miután "legyőztem", ettem egy kis csokifagyit. Desszertnek hozta Karen, de vacsi után nem kértek, nekem pedig szükségem volt rá a mai délután-este után :D

Ez még tegnap volt, de most jutott eszembe, mint érdekesség. Karenék kaptak egy puccos esküvői meghívót valamelyik szomszédtól, akik a Mauritiuson megtartott  esküvő után itthon akarnak bulizni (Karenék Miamiban házasodtak egyébként). A borítékban volt egy rendes - otthonihoz hasonló - meghívó, és egy A4-es lap a programmal, órára pontosan beosztva, és mindenféle dolgokkal, amiket Karen sem értett. A parti egyébként thai, ázsiai témájú lesz, és a gyerekek nem hivatalosak. Ami számomra azt jelenti, hogy van egy sittelésem június 5., szombatra.

Ez is tegnapi, de aranyos volt: Matt megkérdezte Yast, hogy mit mond az itteni orvosnak, ha megkérdezi, hogy hogy áll a műtéthez? Erre Yasmini felemelte a kezét, és mintha valami esküt mondana: "Ambiciózus vagyok! Kibírom, kitartó vagyok! És készen állok a munkára!" Azért kíváncsi leszek... ha megnézitek a videót, hogy milyen ez az egész. Kemény munka vár rá... És a kissrácnak egyébként ugyanott, ugyanaz az orvos csinálta, látszik mindkettő a felvételen :)

Most van időm írni, és úgysem aludhatok el: elgondolkozok, hogy normál esetben "tehernek kellene éreznem" a sittelést, de én tényleg szeretek ezzel a családdal, ezekkel a gyerekekkel lenni. Persze, fárasztóak, de annyira jól elvoltunk ma is. Most nem akarom magamat dicsérgetni, de tényleg nyilván én is kellek ehhez, szerintem jól kezelem őket, elvégre Sebastian is megmondta :) És egyelőre van némi tisztelet felém...

Karenék végül 1-kor jöttek, állítólag nem volt nagy durranás az este. És Matt nem is ivott, be is jelentette, hogy józan :) De ennek ellenére, vagy épp ezért fáradtabbnak láttam, mint valaha. Azt hitték, hogy Yasminnal voltak gondjaim, mert betegeskedik. Egyszer adtam neki Nurophent, meg is nyugodott tőle.

Most fél 2 van, ideje aludnom :)

Este nem tudtam megnézni a Bounty Huntert, a netem nagyon rosszalkodott, nem akarta... De így is sikerült azt hiszem 11-ig fent lennem. Reggel negyed 7-kor keltem, hajat mostam, felfrissültem, aztán 7-kor átmentem. Seb még aludt, Matt pedig a növényeit nézegette kint, úgyhogy csatlakoztam hozzá és miután megköszönte, hogy mindent kimostam és elpakoltam, megbeszéltük a munkás dolgokat. Kérdezte, hogy hogy éreztem magam, mit csináltam...mondta, hogy nagyszerű :) Elmeséltem, hogy hibáztam is, azt mondta, hogy fogok is még, mindenki hibázik, stb...ne aggódjak, nagyon ügyes vagyok.

Seb aztán felébredt, Matt elment. Én gyors kitakarítottam a fürdőszobákat, aztán megreggeliztettem a kisangyalt. Ezután elpakoltam a konyhában, mostam is közben (Matt tegnap hazahozott pont egy mosásra való ruhát), majd felporszívóztam. Mikor Sebet megkértem, hogy hadd menjek be a szobájába porszívózni (amúgy mindig be van csukódzkodva, anya sem mehet be csak úgy :), mondta, hogy persze, de először még megmutogatta a hétvégi "termést", az új cuccait: a kis rugby-labdát, amit meg tud fogni, és az új vagány halálfejes fülbevalóját :) Felmostam, Seb pedig kiment a kertbe, én azt hittem, hogy játszani, de nem...

Én vasaltam, közben bejött a kis drága. És én vasaltam tovább...rengeteg ruha volt. Karen hívott, hogy dél körül jönnek haza, és kérdezte, hogy mit kérek a mekiből. Mondtam, hogy semmit, tejbegrízt akartam csinálni. De ő csak mondta, hogy: "Come on Viki, be disgusting...", stb...így történt, hogy a csibeburger legyőzte a tejbegrízt, és még epres shake-et is kaptam hozzá :)

Mielőtt hazaértek, még egy fél órát játszottam Sebbel: autóversenyeztünk a Wii-vel, kormánnyal meg mindennel...hát, egy igazi autót könnyebb vezetni, mondjuk azzal nem is kell mindenféle űrbéli pályákon hajtani :) Amúgy jó fej volt, mindig segített, kommentálta az eseményeket, mondta, hogy mit mikor nyomjak :) Ja, és itt jön, hogy mit csinált kint: láttam, hogy tiszta piszok az összes körme, kérdeztem, mit csinált. Hát, kint volt, virágokat ültetett. Kérdeztem, hogy hova? Kimentem, és tényleg ott volt a hátsó oszlopok mellett egy-egy cserépben egy-egy bokor szép, színes virág. Ebben is az apjára ütött, szeret kertészkedni :)

Hazaértek Karenék, és attól kezdve Yasmin kb. 5 percenként megölelt. Szeret, hiányoztam neki, nagyon aranyos volt :) Na meg szeretne megint vásárolni velem Camberley-ben :) Azt eddig nem is mondtam, hogy mind a négyen kipirosodott arccal jöttek haza, a tegnapi háromórás sétájuk meglátszik, Yasmin még állítólag bikinire is vetkőzött, és úgy napozott :) Szóval hazaértek, megettük az egészségtelen kaját, átbeszéltük a hétvégét, aztán kidobtam a szemetet magunk után, és mondta Karen, hogy eljöhetek fél 5-ig.  Ő viszi Yasmint fiziora 2-re, és Matt itthon lesz Sebbel. Apu kertészkedett, aztán pedig narancsos csirkét csinált Karen nagymamájának receptje alapján...

Én netezgettem, majd angoloztam egy nagyon kicsit a szabadidőmben. Visszamentem, Matt szorgoskodott a konyhában, ismét nem kért segítséget :) Nem sokkal később hazaértek Karenék, fizio után még orvosnál is voltak, talán nem kellett volna tegnap fürdőruhában napoznia Yasminnak...hallatszik a hangján, hogy fáj a torka, és az orra is folyik... és még a nyaka sem gyógyult meg szegénynek..., úgyhogy az volt, hogy rögtön tusolás és vacsi. De Karen megnézte az e-mailjeit, már másodszorra, és már madnem lemondott róla, hogy ma választ kap... és egyszercsak megszólalt, hogy megvan a válasz, addig letakarta a képernyőt, és hangosan felolvasta mindenkinek (Seb a szobájában volt). A lényeg, hogy szerintük Yasmin tökéletes alany a műtétre, sok hasonló állapotban lévő gyereken segítettek már, de nem olyan egyszerű...: mielőtt bármit pontosítanának, tudniuk kell, hogy mi a "terv", ugyanis szüksége van egy csípőműtétre és a lábaiban a (térd)ínakat is műteni kell (ezt eddig is tudták), mert túl kötöttek., rövidek. És az orvosok tudni szeretnék, hogy biztosan meglesznek-e ezek a műtétek az SDR (Selective Dorsal Rhizotomy) után (ez a műtét neve, amit az USA-ban csinálnak), mert csak akkor van értelme. Röviden ennyi, de ennél azért bonyolultabb... És ők is ugyanazt mondták, hogy  jó eséllyel ígérhetik, hogy mankóval, bottal képes lesz járni.

Yasmin elkezdett örömködni, mivel anya olvasott, apa meg valamit darabolt, odagurult hozzám, és elkezdett ölelgetni meg puszilgatni, nagyon édes volt! Matt annyira nem repesett az örömtől, most kezd csak igazán kétségbe esni, Karenen látszott, hogy megkönnyebbült. Mostmár az ő kezükben a döntés... Ezután azon kezdtek el aggódni, hogy hogyan kaphatnának korábbra időpontot az augusztusi helyett (amit tavaly kaptak) korábbra ahhoz az orvoshoz, aki az itthoni műtéte(ke)t csinálja majd. (Karen már szólt valamikor, hogy korábban szeretné, ha lehet, de állítólag nagyon nehéz elintézni.) És, láss csodát: Pauline megjelent a mai postával, amiben az egyik levél tőle volt: át lehetne-e tenni jövő hét keddre? :) És külön jó, hogy kedd, mert szerdán indulnak az apa-lánya kirándulásra... Szóval szerencséjük volt.

Matték gépeltek is egy választ, illetve Karen gépelt, Matt diktált. Karen mondta, hogy most ő a titkárnő, de nem tud olyan gyorsan gépelni, mint Matt titkárnője...Erre Matt: "És ő nem is beszél vissza." :) Karen erre mondta, hogy a csajnak fizet egy csomó pénzt Matt, Matt pedig visszavágott, hogy " Neked sokkal többet fizetek!" :)

Yasmin addig elújságolta Sebnek, és már azon aggódott, hogy ki fog vigyázni Thulára, mondtam, hogy ha mennek, akkor én :) Mondta, hogy lakhatok a szobájában addig :)) Aztán azt is mondta, hogy reméli, hogy Seb is velük mehet, mert nem szeretné itthon hagyni... Ma amúgy nagyon jó tesók voltak, mondtam is nekik. Yasmin és Karen vettek Club Penguines klubtagsági kártyát, amiből csak egy volt, és ezt odaadta Sebnek. És persze nagyon büszke volt magára, hogy jó fej volt :) Pauline-nak is elújságolta, aki egyébként tök aranyos volt, odajött hozzám, mikor megjött, megsimizte a hajamat meg az arcomat, hogy hogy vagyok :)

Ezután megfürdettem Yasmint, megint a hajammal volt elfoglalva vetkőztetés közben. Mondta, hogy ha a jövőben majd egyszer végleg elhagyom a UK-t, vágassam le és adjam neki. A "miért": hogy szagolgassam és az orromat birizgálhassam vele :) Amúgy ma mintha bolondgombát evett volna, ez a fizio tényleg energiát ad neki, a "hülyeséghez" legalábbis biztos :) Letusizott, Karen felöltöztette, aztán vacsiztunk. Ez volt eddig a legjobb kaja, amit itt ettem, és az egyik legjobb hangulatú vacsi. Sírtam a röhögéstől. Merthogy a recept kapcsán szóba került a nagyi, akitől egyébként ez a csodás étel származik (valami dél-afrikai szószt öntött rá Matt, meg a narancsot, és ki tudja még milyen fűszereket, de isteni volt:). Szóval Matt egyszercsak mondja, hogy tudtam-e hogy ennek a nagyinak volt egy puskája és egyszer rálőtt Karen nagyapjára? Azt hittem viccelnek, de nem. Aztán mondja, hogy: "de nem halt meg, és a kivett golyót a nagyi kitette a falra"... Mint kiderült, a történetnek ez a része már nem igaz, de tényleg rálőtt...durva...és úgy röhögtem, Karen meg csapkodta a lábamat, hogy megmondta ő, hogy őrült családból jött :))) És állítólag ilyen volt a nagyija, mérgében sokmindent hozzávágott a nagypapához: üveget, poharakat, stb...Karen kislánykori emlékei is ezt őrzik :) Aztán poénkodtak még egy pár dologgal, pl. az első randijuk és a főzés kapcsán, stb...

Miután kinevetgéltük magunkat, közösen elpakoltunk (Matt amúgy még főzőcskézés közben elmosott kézzel egy pár dolgot :), iszogattunk még egy kicsit, megetettük Thulat. Yasmin megkérdezte, hogy nekem volt-e "easter-egg"-em. Mondtam, hogy nem. Hát az nem lehet, akkor mindenképpen ad az övéből, ez nem fair...szóval ennem kellett egy kis smartiest és egy kis csokit desszertnek :) Karen még szenvedett egy kicsit egy 20 fontos összeragasztásával, amit Thula szájából szedtek ki kb. 15 szétázott darabban a hétvégén. Seb kiszámolta a pénzt, amit apunak készült odaadni... Karen azt reméli, hogy a bankban kap helyette másikat. Ez most nem jön ide, de közben mondta, hogy nem gondolta volna, de Yasmin napi gyógyszerei 2 napi "nemevés" alatt (elfogytak) is kisebb nedves baleseteket okoztak, és ahogy újra szedte, megszűntek. Ezt csak érdekességképpen, nem ez lenne a fő funkciója ennek a gyógyszernek.

Végül nagy röhögésben hagytam ott őket 8 előtt. Éppen kutyákat nézegettek (Karen az egyetlen, aki idén nem akar kiskutyát), pont egy shih-tzut :) és először azon nevetgéltek, hogy a gyerekek mondhatják, hogy shit, mert "shit zu"-nak mondták. Másodszor pedig azon, hogy ha vennének egy shih-tzu-bulldog keveréket, akkor mondhatnák, hogy bullshit a fajtája, és Seb valószínűleg az igazgatónál kötne ki, ha ezt kiejti a száján :)

Ez volt a búcsú pillanata, megköszöntem a fincsi kaját (egyébként kukorica, sült édeskrumpli, répa, fokhagyma, vöröshagyma és sütőtök volt hozzá, a tökre szórt az otthonról hozott paprikámból is:). És tényleg nagyon fincsi volt, még vacsinál megállapították, hogy én egy "meat-vegetable girl" vagyok (húsos-zöldséges) :) És mondták, hogy legalább akkor mostmár mondhatom az itthoniaknak, hogy valami jót is ettem itt kint :) Mattnek egyébként van egy alkalmazottja, aki minden este 3 különböző zöldséget ad vacsira a gyerekeknek, persze a legtöbbször nem csak magában :))

Hazajöttem, skype-oltam anyáékkal, aztán Orsival több, mint 3 órát...és még Pelinnel is egy kicsit. És megírtam ezt a hosszú bejegyzést, tényleg rövidítenem kell!! Már megint negyed egy elmúlt!!! És ha hétfőnként és csütörtökönként megyek dolgozni, nem biztos, hogy ha negyed 11- fél 11 fele hazaérek, még lesz kedvem legalább egy órát írni...

Most még letusolok, aztán alvás. Reggel 8-ra megyek, az én választásom volt.

Az esti filmmel fél 1 körül végeztem, elég hosszú volt, és még kb. 1-ig elszöszöltem. De megérte megnézni, tényleg nagyon jó. Nem mondom, hogy mindent értettem, amit mondtak, de a lényeg megvolt :)

Reggel fél 8-kor keltem, kényelmesen elkészültem, mivel láttam, hogy a "milk-man" pont akkor jött, amikor kinyitottam az ablakot, még bevittem Karenékhez a tejet, aztán 40 körül elindultam. Annyira kihalt volt minden, alig találkoztam autóval, gyalogossal meg kb. hárommal egész úton... Charin is mondta, mikor odaért, hogy az irodában (mert ott is kevesen voltunk) és az utcán is olyan érzése van, mintha mindenkit legyilkoltak volna, és csak mi maradtunk volna életben :) Amúgy kiderült, hogy Charis (a 18 éves, akinek saját kocsija van) és Leah (aki pénteken tanítgatott, és most akar venni egy Minit) testvérek. Kb. annyira hasonlítanak egymásra, mint mi a hugicámmal :D A péntekiek közül egyébként csak Charis volt ott, és a mi részlegünkön volt 2 "nekem új" lány, de mindkettőnek elfelejtettem a nevét. Az egyik már nem is annyira lány, szerintem 40 körül van. Nyújtotta a kezét, bemutatkozott, elmondta, hogy fogorvosnál volt és már szét is húzta a száját a kezével, hogy megmutassa... hát, azt még mindig nem igazán értem, hogy erre mi szükség volt :) Aztán Charis is mondta neki, hogy: "Nem biztos ám, hogy Viki kíváncsi volt a szád belsejére..." De ettől eltekintve nagyon rendesek voltak egész nap, és jó volt a hangulat. Egyszer odajött egy pasi bemutatkozni, aki azt hitte, hogy angol vagyok...aztán Charis mondta neki, hogy nem, és aztán mikor a hi-nál tovább jutottunk, a saját fülével is megtapasztalhatta külföldi mivoltomat :) Kérdezte, hogy honnan, és mikor mondtam, hogy Magyarország, rögtön rávágta, hogy gulyás! :)))

Ma folytattam a pénteki jegyekkel, amíg el nem fogytak. A nagyon problémásakat most is félretettem, és mivel Leah van megbízva, hogy azokra megtanítson (és ő ugye nem volt ott), kaptam más feladatot, így tanultam ma két új dolgot, amiből igazából csak az egyiket kellett tanulni.

Először az ún. API (=Advanced Passenger Information) volt a menü. Ez kb. az, amit az ember magának is megcsinál a légitársaságok honlapján, ha kell, és nem szervezett úttal megy. A nagy halomból ki kellett válogatnom az Easy Jet-eseket, mert a többit túl bonyolult lett volna elmagyarázni, ehhez meg nem kell ész :) Kb. a kiválogatáshoz okosabbnak kell lenni :) Szóval ebből is csinálgattam párat: tulajdonképpen az útlevéladatokat rögzítettem. És amúgy hihetetlen, hogy némelyik ember milket leírt/elírt, ami persze mindenkivel megtörténhet (születési dátumhoz: 1034).

Egyszercsak jött Charis, hogy inkább megtanít valami izgibbre. És tényleg izgibb volt, ebben már hibázni is tudtam, de szerencsére ki tudják javítani :) Fel kell vezetnem a rendszerbe, hogy melyik utas mennyit fizetett már be és milyen módon, azokból az összegekből mennyi menjen a légitársaságnak, hotelnek, stb...már ha jut. Ezt megelőzően ki kell állítani a dokumentumokat tételenként, minden tételhez tartoznak kódok, azokhoz újabb kódok, szóval tényleg nem olyan egyszerű, mint az eddigiek. És persze double-checkek tömkelege... Ehhez képest a legkönnyebb részét rontottam el: egyéb kártyás fizetés helyett Mastercardosat választottam. Amit én már nem tudtam törölni, de Leah majd igen. Mondták, hogy ne aggódjak, Charis tök rendes volt, egész nap türelmesen jött, ha kellett, segített, magyarázott, és dicsérgetett egész nap, meg a nap végén is, hogy ezt most nem csak úgy mondja, hanem komolyan nagyon gyorsan tanulok, és nagyon ügyes vagyok. És hogy a legtöbben fel se fogják egy órán keresztül ezt a legutolsót, én meg rögtön tudtam, hogy mit miből kell kivonni, mit hova tenni, hova mit kell írni. Azért jól esett :D

Nem tudom, hogy amiatt, hogy máshol ültem; a napfény miatt; amiatt, hogy nem szédelegtem az éhségtől; vagy amiatt, hogy nem az első napom volt, és változatosabb volt a munka... vagy talán minden miatt együttvéve, de ma sokkal jobban éreztem magam, és gyorsabban eltelt ez a 8 óra ötig, mint pénteken a 7. Hazatekertem a nagy szélben, majd megettem egy hatalmas adag pestos tésztát. Egyébként mikor hazaértem konstatáltam, hogy nem vitték el a szemetet...mondjuk már reggel is gyanús volt, hogy csak én raktam ki, senki más :) Gondolom majd holnap elviszik azért, Pauline is kirakta már az övékét. (Amúgy tegnap meg akartam kérdezni, de este már nem akartam bekopogni hozzá emiatt, korábban meg elfelejtettem.)

Karen írt sms-t, hogy Seb és Matt hazajöttek ma (Matt holnap kora reggel jött volna Thulaval, Seb pedig ment volna fiziora a lányokkal, akik egyenesen odamennek elvileg a nyaralóból...de mostmár semmiben nem vagyok biztos :) Bár szerintem azért is jöttek inkább haza ma, mert Seb nem akar holnap a fizion unatkozni.) Szóval holnap 7-re megyek, kitakarítom a fürdőket, felmosok és kivasalom a rengeteg vasalásra várakozó ruhát...ezzel el is leszek szerintem délutánig.

Skype-oltam egy kicsit anyusékkal, most megnézem a Bounty Huntert, ha a net is úgy akarja, aztán tusi és alvás.