2010. január 17. -

Angliai au-pair- és irodai munkaélményeimről olvashatsz, kezdetben ékezetek nélkül :) Mindent persze nem tudok leírni, ami velem történik, nem tudom 100%-ig visszaadni, hogy milyen beszélgetéseink vannak, hogy bánnak velem, hogy érzem magam, de próbálom... Leírok sok - talán felesleges - dolgot, és még több fontosat elfelejtek, de az összkép azért remélem megvan :) Ha véletlenül kerültél ide, és fogalmad sincs ki vagyok, irány a "Csak úgy idetévedtél?"... Ha képeket szeretnél nézegetni vagy többet szeretnél megtudni Yasminról, akkor irány a "Képek + Yasmin" :)

Utolsó kommentek

  • MissMarple: Szia Viki, nem folytatod a blogot az új életedde... (2012.02.24. 12:11) Ami eddig kimaradt...
  • Timiaupair: Szijjja! Elkezdtem olvasni a blogodat, nagyon s... (2012.01.08. 10:58) Ami eddig kimaradt...
  • vica0330: A mostani bejegyzésedet olvasva már kicsit nyugo... (2011.12.03. 20:12) A döntés
  • Utolsó 20

Számomra átlagos munkanap – de gondoltam Rátok :)

2011.03.15. 21:44 - vikiaupair

Először is: ma gondoltam rá, hogy suliba sem megyek, és dolgozni sem, mivel március 15. van. Mondtam is a lányoknak az irodában, hogy igazi magyarként nem is kellene ott lennem :))) De sajnos ez megmaradt egy kósza reggeli gondolat szintjén :)

Szóval vasárnap: pár perccel azután, hogy publikáltam a bejegyzést, egyszercsak minden elektronikus szerkezet kikapcsolt... rögtön konzultáltam anyuval, hogy őket is érinti-e vagy csak nálam van valami. Mint kiderült az egész környéken áramkimaradás volt. Igen ám, de én vártam Hajnit, aki pont akkor készült indulni. Ezzel nem is volt gond, azzal már annál inkább, hogy a garázsajtóm is klikkre nyílik :D Bert tavaly, mikor idejöttem, elmondta, hogy hogy tudok kijutni ilyen esetben, dehát tudjátok hogy van ez... nem alkalmazod és részben elfelejted... na meg ez olyan, amiről azt hiszi az ember, hogy úgyse lesz rá soha szüksége. Én legalábbis. Nagyjából amúgy emlékeztem, hogy hogy kell kinyitni... megemelni, lógó izét meghúzni... dehát na, nem akartam tönkretenni nagyapa áldásos munkáját, így inkább felhívtam nagymamiékat, és már jött is Bert segíteni... gyorsan ki is szabadított :) És igen, jól emlékeztem, hogy kell kijönni, csak először nem mertem erősen húzni, amit húzni kellett :) Megnyugtató, hogy  - bár még sosem tűnt fel – de kívülről is van egy húzója, arra az esetre például, ha tűz lenne vagy akármi vészhelyzet, és gyorsan ki kellene szegény au-pairt menekíteni.

Én kiszabadultam tehát, Hajni megérkezett, a nap pedig kisütött. Annyira jó volt :))) Elmentünk egy jó hosszú sétára az erdőben, fagyizgattunk, aztán borozgattunk. Majd megéheztünk és este besétáltunk a központba vacsiért meg egy kis bor-utánpótlásért. Végül fél 11-kor indult haza. Biciklivel :)

 

A tegnapi napom egész jó volt. Reggel egy fokkal jobb állapotok fogadtak, mint múlt héten. Bár most is voltak nem beáztatott edények, torta-formák, egyebek, na meg szétdobált ruhák és úgy általában állapotok. De például anyu mosott valamennyit a hétvégén... vasárnap este vagy hétfő hajnalban :) Komolyan nem tudom hogy tud egy négytagú család 2 nap leforgása alatt ennyi szennyest termelni. Anyu mosott már, és még én is megtömtem a mosógépet 4-szer. Ma pedig újra háromszor, és még mindig van egy csomó... hihetetlen!!!

Élveztem, hogy egyedül voltam, és mivel kint jó idő volt, sokkal jobb volt a közérzetem is, így nem húztam fel magam úgy a fürdőszobákon, egyebeken, mint általában :) Délben vonultam el a jól megérdemelt pihenőmre :D

Otthonról felhívtam Attilát, unokatesómat, tegnap volt a szülinapja. Már a... hanyadik is? 10 év van köztünk, akkor 34 :)))) Aztán skype-oltunk egy órát, a lányokat meg Anikót is láttam végre, karácsony óta nem is „találkoztunk”.

3 előtt aztán vissza, el is kezdtem vasalni, akkor még nem tudtam, hogy nem jönnek haza rögtön suli után. Bár az ilyen meglepetéseket nem bánom, mindig kellemesen érint, ha kapok még x percet, hogy nyugodtan csináljam, amit éppen csinálok. A vasalásnál külön öröm ez... van, hogy egy pólót 5 részletben tudok csak kivasalni, ha Yasmin ott van. Oh, és még valami kellemesen érintett: anyu behúzta a kukákat kintről, mind a hármat. Délután kérdeztem, hogy ki volt, mert nem emlékszem, hogy az elmúlt 13-14 hónap alatt egyszer is behúzta volna őket valaki helyettem... egyszer talán. Meg néha behozta a kis kajásat, de a nagyokat mindig kint „felejtette”, akkor is, ha már üresek voltak.

Egyszercsak befutottak mindenestől, Sebastian két barátja is jött. Akik egyébként nagyon érdeklődtek, hogy hol lakom :D Tusi Yasminnal – kicsit morgós volt, minden ok nélkül. Mondtam, hogy viselkedjen, én próbálok kedves lenni hozzá, de nem tűröm az ok nélküli bunkózást. Kiderült, hogy az egyik fizios nagyon felhúzta, és anyu is neki adott igazat... na bumm, és hol ebben az én szerepem? Igazából persze megértem, én is sokszor azokkal viselkedem csúnyán, akikkel a legkevésbé érdemlik meg...

A fiúk úszkáltak, aztán vacsi, pakolás, és háromnegyed 6-kor el is jöhettem. Este nem tudom már hogy telt el az idő... le akartam feküdni 10-kor, de egyszerűen nem tudtam elaludni. Mostanában sokszor előfordul, és éjszaka sem alszom jól, többször felébredek, miután nagynehezen 1-2 órás forgolódás után sikerül álomba szenderülnöm... talán túl sok mindenen kattog az agyam...

 

Reggel „csak” fél 8-ra jöttem, mert apu vitte Yasminit fiziora. Azzal fogadott anyu, hogy találjam ki, hogy Yasmin hány kiló, tegnap este ugyanis lemérték. Hát, 1 kilót tévedtem csak... ők kevesebbnek tippelték. Mostmár tényleg nagyon figyelünk, hogy mennyit eszik... és arra is, hogy én mennyit eszek :) Anyuval megbeszéltük, hogy mi most még inkább nem állunk rá a mérlegre... erős a gyanú, hogy mindketten távol vagyunk a versenysúlyunktól...

9-kor elindultam suliba, és ma NEM KÉSTEM EL!!! Hiszen nem volt Yasmin, és Sebastiannal még annyit sem kellett foglalkoznom, mint egyébként, így, hogy anyu is itthon volt. Ja, még az is szóba került, hogy lassan egy éve, hogy el kellett altatni Shakat... Sebastian állította, hogy 26-án volt, mi pedig állítottuk, hogy egy héttel korábban. Állítólag már tegnap este is jókora vita kerekedett ebből... még jó, hogy Vikinek van blogja :) Mondjuk Sebastian még azután is a 26-át fújta, hogy igazoltam a 19-ét :D

A sulit tényleg feleslegesnek érzem sokszor... ma is majdnem kiakadtam. A végén páran gyakoroltak a szóbelire (akik most mennek majd márciusban), mi pedig 4-en szövegértős feladatsort töltögettünk... amiből néhányat már megcsináltunk. Namármost van egy ilyen tanársegéd-kistanár(nő), aki „segített” nekünk. Először is megkérdezte, hogy csináltunk-e már ilyet? Képben van, ahhoz képest, hogy már hónapok óta jár hozzánk... na mindegy, ezzel még nem is lett volna baj. Odaült hozzánk, mondta, hogy kezdjünk neki, meg hogy hogy csináljuk... és fél méterről bámult. Jó, kész vagyunk már az elsővel?? És ha nem??? És ha én úgy osztom be az egy órámat, hogy az első szöveggel 10 percet akarok tölteni, akkor mi van??? Uuhhh... aztán megnéztük a válaszokat, amiből egyet ő sem tudott... ez a válaszlehetőségek egyértelműségét jelzi...

Miután elszabadultam innen, rohantam az irodába. Ma ott is tök jó napom volt. Semmi különleges, csak a napsütés miatt jó kedvem volt :) Itthon aztán egy darabig Sebbel voltunk, mert Yasmin ma kezdett korrepetálásra járni egy nőhöz, aki főként magánsulikba készülő gyerekeket készít fel a felvételire, de szintentartással, illetve felzárkóztatással is foglalkozik. Yasmin pedig jövőre középsuliba megy, és senki nem akarja, hogy ne értsen semmit... így heti egyszer el fogják hordani ehhez a nőhöz, aki egyébként azt mondta, hogy nem olyan vészes a helyzet. Főleg azt figyelembe véve, hogy alig van suliban szegény...

Hazaértek, vacsiztunk, közben jót nevettünk. Régen kacagtam ilyen sokat :))) Ugyebár mától elérhetők a jegyek az olimpiára. Apu mondta, hogy a legolcsóbb jegy 20 font, a legdrágább hétszáz valamennyi, azt hiszem a 100m-es futás döntőjére annyi, a legjobb helyre. Felsorolt egy pár sportágat, hogy mit nézne meg, aztán anyu kérdezte, hogy de mi az, amiért tényleg fizetne (az épeknél, mert paralimpiai versenyre mindenképpen mennek)? Erre mondja apu, hogy a torna :)))) Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy biztos a hajlékony kínai tornászlányokat akarja bámulni, anyu is hasonlókat mondott :))) Aztán apu próbálta magát kimagyarázni, sorolta a felemás korlátot meg a lólengést és egyebeket, de ebből már nem ásta ki magát. Még később is előjött :D Ja, apu egyébként tegnap is vicces volt. Megkérdezte, hogy pénteken nagyon részeg volt-e? Mondom igen. Karen is kérdezte tőlem még reggel, meséltem neki(k), hogy megkérdezte Hajnit, hogy milyen nemzetiségű?? Holott tudja, hogy magyar, mindenki tudja, és ő is mindig tudta :)) Tegnap, egy órával azután, miután megkérdezte, rámnézett még egyszer, hogy: „de tényleg nagyon részeg voltam?” :) Igen, nagyon :D Arra sem emlékszik, hogy beszélgettünk hazafelé...

Vacsi után tusolás, gyors öltözés, pakolás, aztán 6-kor eljöttem, majd fél 7-kor elsétáltam a Lakeside komplexumba (tó, hotel, fitness terem, darts, bowling, squash, úszás, táncórák, hétvégente disco/élő zene, stb...). Apuval összefutottam útközben, el akart vinni, de inkább sétáltam. Nem tudtam róla, hogy van rendes fitness-terem ilyen közel hozzánk. A honlapjuk pedig nem a legjobb. No mindegy, elsétáltam, 20 perc gyalog :)

Hatalmas az egész, először persze rossz helyre mentem. Oda, ahol a squash, bowling meg egy bár van. Épp jött ki egy öltönyös idős bácsi az ajtón, gondoltam megkérdezem jó helyen járok-e? Nagyon segítőkész volt, olyannyira, hogy kb. 5 pecben mindent megmutatott onnan, ahol álltunk, és mindent elmondott, amit nem is kérdeztem: a fentebb felsorolt lehetőségek mindegyikéről tájékoztatott, salsa és zumba-órákról, squash-ról, az évi rendszerességel megrendezett darts-világbajnokságról (erről mondjuk tudtam), mindenről... menjek a discoba, majd ők vigyáznak rám... 10 előtt ingyen van, aztán 10 font... gyanús volt, hogy mindennel ennyire képben volt :) Aztán egyszer kibökte, hogy „ja, amúgy az enyém ez az egész komplexum, meg egy másik még nagyobb Aldershotban, plusz még egy pár az országban”. Mondtam, hogy így már nem meglepő, hogy mindent tud mindenről itt :)) Minderre persze azután derült fény, hogy egy kicsit lefikáztam a honlapot (na jó, csak azt mondtam, hogy nem teljesen up-to-date, és hogy nem lehet minden infot megtalálni rajta...). Ja, és miután félig viccesen-gúnyosan tettem egy megjegyzést, amikor mondta, hogy 2-kor zár a parti... mondtam, hogy „Angliához képest nem rossz, Magyarországon sokkal jobb, sokkal később zárnak a bulihelyek.” :) Elég gúnyosan mondtam azt hiszem, de nevetett. Jó, hogy az angolok értik az ilyet, már aki :) Egy kicsit még „dumcsiztunk”, megbeszéltük, hogy honnan jöttem, mit csinálok... mondta például, hogy most kezd majd beindulni az élet, ne aggódjak :) És hogy menjek nyugodtan a gymbe érdeklődni, nagyon kedves ott is mindenki :D Aztán beszállt a nem elhanyagolható méretű autójába, én pedig átballagtam a megfelelő épületbe, és azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg ő lehetett-e a nagyfőnök vagy csak kamuzott?

Egy nagyon fiatal fiú volt a recepciós ebben a nagyon picike fitness teremben, egy lépésre a medencétől és jacuzzitól. A honlapon látott 100 fontos egyszeri regisztrációs díjat szerencsére nem kell kifizetni annak, aki mostanában csatlakozik ... mindenhol van ilyen, de mondjuk 30-40 font, nem 100... egy hónapig 25 fontért kipróbálhatom, aztán ha tetszik, elvileg 43 font a havi bérlet. Az a fajta, amivel bármikor mehetsz. Van egy olcsóbb fajta azt hiszem 33 fontért, de azzal hivatalosan csak hétköznap délután 5-ig mehetsz. Mondtam, hogy az nálam sajna nem játszik. De a srác szerint, hogy ha egy hónap után úgy döntök, hogy csatlakozom, akkor meg tudjuk azt oldani, hogy az off-peak-bérlet áráért (33 fontért) bármikor megyek :D Mondtam, hogy biztos voltam benne, hogy van valami kedvezmény az alacsony fizetéssel rendelkező, kedves, szegény au-pair-lányoknak :)) Bár ezt még ne kiabáljuk el, majd meglátjuk, hogy egyáltalán tetszik-e majd. Mindenesetre kedves volt, meg is mutogatott mindent.

Örültem, hogy sokkal kevesebből megúsztam, mint amire készültem. Annyira elhatároztam magam, hogy akár a 100 fontot is kiperkáltam volna, de így azért lényegesen jobb :))) Mivel kártyával fizettem, át kellett menni a hotel halljába, a recepciós lánynál intéztük. Elég jól néz ki, kívülről nem is gondoltam volna. Nem a lány (bár nagyon szép pár szemüveget sikerült választania:), hanem a hotel belülről. Közben kérdezte a fiú, hogy mit csinálok, milyen egy napom, stb... kérdeztem, hogy amúgy mire fel kérnek el máskor 100 fontot??? Enyhe túlzásnak tartom... mondta, hogy igazából semmire, elegük volt, hogy sokan regisztráltak, aztán egy-két hónapig nem jöttek, aztán újra... az ilyen visszatérő báránykák megtartására volt/van ez a 100 font... visszatartó erő kihagyás ellen... Ja, azt is megkérdeztem, hogy elképzelhető-e, hogy találkoztam a főnökkel? Azt mondta simán, ha egy öregember volt. Jaja, mondtam, hogy egy öregember egy szép nagy autóban :) Itthon aztán felkutattam neten a bácsit, és tényleg ő volt :) Találtam egy 2001-es cikket, amiben a darts iránti „szerelméről” is nyilatkozik többek között, meg például arról is, hogy anno a Beatles 45 fontért lépett fel nála, a Rolling Stones pedig azt hiszem 65 fontért. Nem most volt már az sem. És a bácsi sem mai ... már (mit mondunk a pasikra? mert a nőkre mondjuk, hogy „nem mai csirke már” :)... szóval nem fiatal, 82 éves, ha a BBC nem hazudik. Multimilliárdosként emlegették... Meg hogy itt mindenki ismeri, már ’72 óta övé ez a terület... úgy látszik csak én nem tudtam, hogy kicsoda :)))

Na ennyit a lakeside-os kalandomról egyelőre. Holnap elvileg megyek, azt mondtam, hogy 7 körül. Remélem odaérek, mert a fiú beszervezett valakit, aki elvileg mindent megmutogat majd, amire kíváncsi vagyok :) Éppenhogy eljöttem, írt Karen sms-t, hogy holnap este ráérek-e sittelni, vagy csinálok valamit? Hát, így jártak. Na jó, persze nem ezt írtam, hanem közöltem, hogy mik a terveim, aztán miután írta, hogy nem baj, azért jófejségből megkérdeztem, hogy felhívjam-e a gymet holnap és áttegyem-e másik napra? Azt mondta nem baj, amúgy sem akart annyira menni. Gondolom moziba akartak menni. Bár Karen szerint csak egyszer voltak mióta együtt vannak, így azon sem lepődne meg, ha nem jutnának el megnézni A király beszédét. Én felajánlottam...

Itthon aztán blogot írtam, ami – főként az időjárásnak köszönhetően – már tényleg nem olyan keserű hangvételű, mint amit mostanában megszokhattatok tőlem :)

süti beállítások módosítása