Reggel 8-kor már beindult a szomszédban a munka, ami elég hanggal járt ahhoz, hogy ne tudjak tőle aludni, ráadásul Bert is elkezdett rádiót hallgatni, munkálkodni, és cigizni lent, simán feljön a szag. Végül kb 9-ig még fetrengtem, aztán letusoltam, rendbeszedtem magam csendben, a többiek még aludtak. Aztán Anna is felkelt, letusolt, és 10 körül Ginat is kidobta az ágy.
Teáztunk, gyümölcsöt reggeliztünk, beszélgettünk. Egyszer felkiabált Karen, mielőtt Pauline vitte őket az állomásra, hogy minden rendben van-e, voltunk-e pubozni, és persze sok szerencsét kívánt mára...valamit sejthetett :) Karenék egyébként Londonba mentek Lisaékkal, A nyomorultakat nézték, aztán pedig valami nagyon flancos étterembe mentek, ahol még sosem voltak, sztárok járnak oda, és csak 2 órát lehet maradni.
Aztán Anna olyan fél 12 fele elment, ment a busza. Gina még maradt 1-ig, akkor ment, amikor én átjöttem a gyerkőcökhöz.
Először nem volt semmi tennivaló, befejeztem a tegnapi bejegyzésemet, meg persze közben tettem Yasminnak egy-két szívességet. De azért mondtam neki, hogy mindent nem fogok megcsinálni, ha azért a valamiért ő is el tud menni, ha azt a valamit ő is eléri, ne kérjen engem...mert pont múltkor mondta Matt, hogy most már nem ártana önállóbbnak lennie, és ő mindig rá is szól, ha olyat kér, amit maga is meg tud csinálni. Meg már jó ideje mondom neki azt is, hogy először nézzen körbe, aztán kérdezzen, mert csomószor van olyan, hogy kér mondjuk vizet már másodjára, mert azt hiszi, hogy nem adtam neki:), és már ott van az orra előtt. Szóval mondtam, hogy szívesen segítek neki WC-re menni, tusolni, csinálok neki teát, stb...de nem fogok percenként színes lapért meg tollért ugrálni...és Seb is helyeselt. Annyira aranyos volt ma is, úgy imádom! :) Büszkén mondta, hogy tegnap berakta a cipőjét a szekrénybe, mikor hazaért a suliból, és ma is tenisz után. Merthogy tegnapelőtt mondtam neki, hogy támadt egy fantasztikus ötletem a "Nem tudod, hogy hol van a sulis cipőm?"-kérdés elkerülésére :)
Fél 3 után Pauline elvitte Sebet teniszre, én pedig el akartam kezdeni a rántott husi előkészítését. Észrevettem, hogy nem lesz elég a zsemlemorzsa. Yasmin mondta, hogy ne aggódjak, Matt vett. Ja, vett, és az is van ráírva, csakhogy nagyon fehér, puha, és nagy darabokból áll, nem éppen rántotthusi-készítésre találták ki. Nem tudom mire jó egyébként :)
Yasmin kiment, hogy megkérdezi Bertöt, de nem találtuk, majdnem aggódós lett már megint. A garázsában kellett keresnünk, aminek van egy része, ahova Yas nem tud bemenni a tolószékkel, és nem akarta elhinni, hogy nincs bent, mert szólt a rádió persze... Ezen szerencsére gyorsan túltette magát, meg mondtam, hogy haladjunk befele, mert elég hideg volt. Bent aztán folytattam a dolgomat, illetve folytattam volna, de Yas állandóan: "mikor kezdjük a sütit?" (hozatott Matt-tel port, amihez csak egy tojás meg egy kis víz kell, gondolhatjátok...); "mikor csinálhatom a csirkét?'; "mikor csinálod a muffint?"...és persze tudnék-e neki adni ezt meg azt...hát persze, csak már az agyamra ment, mondtam is neki...Meg kiment az udvarra a hidegbe, elővett minden pórázt meg nyakörvet, és szegény Thulat nyösztette...Kértem, hogy jöjjön be, mert nem lehet beteg a fiziora, egyáltalán nem egy szál pulcsis idő volt. Valahogy aztán kész lettem a csirkével (egy részére nem jutott zsemlemorzsa, úgyhogy csak natúrszeletként tálaltam, só-bors-vegeta, mert a rengeteg fűszerük közül nem találtam egyet sem, amit rá mertem volna rakni :), meg elkészült a krumplipüré és az almás-banános muffin, meg persze Yasmin sütije is. Közben Seb is hazaért a teniszről, kicsit még játszottak, aztán vacsiztunk. Ízlett nekik a natúr husi is, de a rántott azért jobb :) Vacsi után nagyjából elpakoltam a konyhában, ennyi mosatlant még nem láttam itt...
Megfürdettem Yasmint, nagy nehezen fel is öltöztettem, próbálgat azért a kiscsaj, de nem hagyom magam, és mindig mondja, hogy "tudod, hogy csak viccelek, nagyon szeretlek!" pl. most is az volt, hogy nem akarta felvenni a pizsit 6-kor, mert még korán van...melegítőt szeretne...aztán vegül meggyőztem, hogy jó lesz az a pizsi...És egyébként ma is sokszor kérte, hogy öleljem meg, adjak neki puszit, stb. Ja, meg először nem is akart tusolni, merthogy nekem csak a hétköznapokon kell segítenem neki, hétvégén nem kérheti tőlem, hogy megfürdessem, nem akar terhelni :)
Mondtam Sebnek is, hogy menjen el tusolni, ha ráér megszakítani egy kicsit a játékot. És el is ment, még a haját is megmosta, aztán hagyta, hogy megfésüljem. Mondtam, hogy nyugodtan becsukhatja maga után a fürdőszobaajtót és lekapcsolhatja a villanyt, mert általában nem szokása...
Ja, valamikor a kutyákat is megetettem, jól jártak, mert jó sok krumplipürét csináltam, jutott nekik bőven, mondjuk a csirke majdnem mind elfogyott, most Seb és Yas is többet ettek, mint általában. Ma is minden "nice" volt, Sebnek a muffin is nagyon ízlett, és tényleg nem rossz :)
Szóval lett egy csomó mosatlan, meg már volt is tegnapról, a mosogatógép viszont nem akart elindulni, illetve bekapcsolódni. Én nem tudtam, hol van a kapcsolója, láttam, hogy valószinűleg nem kap áramot, mondtam is Yasnak. Mindegy, elkezdtem kézzel mosogatni, Yas viszont mindenáron segíteni akart...először mosogatni, aztán törölgetni. Hatalmas kupit csinált a kis asztalán, előszedett egy csomó műanyag vackot, és pancsolt... "Megköszöntem", hogy megnehezíti a munkámat, aztan szerencsére talált magának jobb elfoglaltságot.
Még a kézzel mosogatás elején tartottam, amikor megjelent Bert az ajtóban, igazából nem tudom miért jött, de a lényeg, hogy vissza tudta kapcsolni a mosogatógépet. A kapcsoló amúgy ott volt az orrom előtt, de nem mertem bántani, szóval megint hülyének nézett, meg is veregette a vállamat...
Ezután még elmostam, amit kézzel kell, pl. a kis szilikonos muffinformákat, meg azt, ami nem fért bele a gépbe. A gyerkőcök mindketten valami horgászós-halas játékkal játszottak, én meg még mindig pakolásztam, meg elindítottam egy mosást is, és megszárítottam az adag ruhát, ami valószínűleg reggel óta ott büdösödött a mosógépben.
Azt hiszem fél 8 volt, amikor le tudtam ülni az olajos ruhámban, mert amikor a husi olaját öntöttem ki, sikerült elég rendesen lecsapnom magam, a nadragomat kevésbé, de a pulcsimat telibe találtam, gondolom sose jön ki... Elkezdtem írni ezt a bejegyzést, az volt az alku, hogy fél 9-ig fent maradhatnak. Próbáltak győzködni, de én nyertem, mondtam, hogy olyan angyalok voltak egész nap :) És mivel azok is akartak maradni, szót fogadtak, főleg Seb volt büszke magára. WC, fogmosás, és alvás...Yasnak kb 15-ször kívántam jó éjt, mert mindig volt valami: újra pisilni kell (kimászott a WC-be, tényleg kellett neki:), rosszul fekszik, segítsek, stb...Mondtam, hogy már fáradt vagyok az ilyen játékokhoz, ő pedig mindig kérdezgette, hogy "Még mindig a kisangyalod vagyok, ugye?", "Akkor azt mondod apáéknak, hogy jók voltunk?", többször is kérdezte, már napközben is: "Eddig még nem voltam rossz, ugye?" :) A WC-n aztán egy kis magyar nyelvleckét kért, az összes köszönést meg akarta tanulni :) Seb is viccelődött (meg mondta Yasnak, hogy viselkedjen), mászkált a kutyák kanapéja mögött, aztán felkaptam, és bevágtam az ágyába, olyan kis könnyű Yasminhoz képest :) Kb. 9-kor el is aludt, Yasminnál utoljára fél 12-kor voltam bent. Estére megkerült Shaka is, állítólag ilyenkor, ha Karen sokat nincs itthon, sokszor elbújik a kertben, most se jött be órákig, egy kicsit már kezdtem aggódni, de aztán Seb megtalálta, és elmesélték, hogy szokott ilyet csinálni.
Szóval 9-től szabad voltam, leszámítva, hogy jó párszor megfordultam Yasmin szobájában, csak egy pár fincsi dolog: leesett a kulacsom; melegem van - nem kell a takaró; pléd kell csak; az sem kell; fordítsam át; húzzam lejjebb; vigyek be neki egy másik párnát; még egyszer pisilni kell; egyszer levetkőzött, merthogy annyira melege volt...stb. Tényleg minimum 15-ször behívott, a végén már nagyon felhúzott. De mindig megkérdezte a már fentebb leírtakat, meg jó éjt kívánt, és mondta, hogy hétfőn találkozunk, és, hogy nagyon fáradt lesz a fizio miatt...Ja, és mindig kért puszit!
Kb. fél 12-től aztán tényleg aludt, én pedig valamikor elkezdtem nézni a Made in Hungáriát...hát, annyira nem nagy szám, mint amilyenre számítottam. Karenék 1 körül értek haza, Matt elég ittas volt, nem is nagyon társalgott, csak fogott egy pohár vizet és bevonult a szobájukba, miután kétszer átesett a laptop-töltő vezetékén. Karennel még nagyvonalakban megdumáltuk a napot, mondta, hogy Yas velük is gyakran ezt csinálja, és hogy mostmár igazán láthattam, hogy miért is kell nekem a két szabadnap. Hát igen :)
És tök rendes volt, felajánlotta, hogy elvisz holnap Ash Vale-re, az állomásra, ha megyek Wokingba találkozni a török lánnyal (meg mint ma kiderült, még két másikkal, nem tudom milyen nemzetiségűek). És ha még 7 előtt hazajövök, el is jön értem. Amúgy sem akartam sokáig maradni, 3-kor találkozunk, úgyhogy azt hiszem élek vele, ha már felajánlotta :)
Utolsó kommentek