Au-pair vagyok Angliában

... sajnos tisztában vagyok vele, hogy ennek az esélye... hagyjuk is... Csak gyűűűűűlölöm az esőt!!!! Ma is tök jól indult volna a napom: az óraállítás miatt még mindig csak fél 9 volt, amikor felkeltem, majdnem nyolc 8  alvás után egész kipihenten ébredtem... Az egyetlen dolog az eső volt, ami elrontotta a kedvemet. merthogy nem állt ám el akkor sem, amikor háromnegyed 10-kor elindultam dolgozni.

Tehát élesben is leteszteltem a kabátot: kiállta a próbát. Ami nem az „ő hibája”, hogy a fenekem és a nadrágszáraim tiszta vizesek/sarasak lettek... ez a sárvédő hiányának tudható be. Kérni fogok, ha el nem felejtem... Egyébként az arcom is sárpöttyös volt, mindenem, pedig kerültem a pocsolyákat... dehát ha esik, mindegy, hogy hol mész, mindenhogy felhordja a sarat mindenhova. Ja, és itt még nincs vége. Fogalmam sincs, hogy hol, de valahol sikerült vélhetően kutyakakiba lépnem a gumicsizmámmal, ezt kapjátok ki: mindkettővel. Ez még OK, de nem vettem észre... Pár perce már üldögéltem bent, amikor éreztem, hogy büdös van, és nem enyhül... akkor vettem észre... Még jó, hogy az adminon soha nincs senki vasárnaponként, a sales-es fiúk pedig messze ülnek. Remélem tényleg szerencsét hoz amúgy. Az angoloknál egyébként ez nem létezik, ők csak a madárkakival „babonáznak” :)

4-ig dolgoztam, megcsináltam mindent, amit akartam. Extraként még egy pohár vizet is ráborítottam pár foglalásra és az egérre. Meg is jegyezték, hogy már megint rombolok... Délután még mamáékat is felhívtam, jövő héten lejárnak az ingyenperceim. Na meg amúgy is megígértem nekik, hogyha újra lesznek, akkor majd csörgök :)

Hazafelé már nem esett annyira... de hogy valami izgalom legyen: az ominózus körforgalom másik oldalánál ma majdnem sikerült kiesnem az útra. Elég hülyén álltam meg a biciklivel :) Nem estem el, de a bicikli eldőlt :D Egy autó sem jött éppen, mázlimra.

Itthon vacsiztam, neteztem, egy icipicit angoloztam, de egyszerűen nem voltam abban a hangulatban, szerencsére Hajni időben bejelentkezett skype-on :))) ezután sem csináltam semmi különöset, blogot írtam, tusoltam.

Most még csak fél 12 lesz, de azt hiszem ideje lefeküdnöm. Nem árt ugyanis a jövő hétre rápihenni... majd meglátjátok... és ma amúgy sem érzem úgy, mintha sokáig aludtam volna, valamiért gyengus voltam egész nap, tekerni sem bírtam úgy hazafelé... ilyenkor mindig tudom, hogy nem vagyok 100-as...

Reggel ahogy felkeltem, elkezdett szakadni az eső... és basszus nagyon éreztem a jobb karomban a sleepovert... nagyon sokat emeltem Yasminit... az sem segített, hogy éjjel a karomat fogta, többször ugyanis erre ébredtem :)

Sajnos a dzsekimet már ma ki kellett próbálnom... annyira mondjuk nem esett, éppen csak arra volt jó, hogy saras legyek... Az irodában ma nagyon sokat nevettünk... belső pletyka terjed, borzasztóak egyébként :) Kiderült, hogy itt sem szeret mindenki mindenkit... Sarah „gyerekekként” nyilatkozik a lányokról, sajnálja is, hogy Kay elmegy. Mondta, hogy legalább Sam és én maradtunk... aztán persze valószínű, hogy máskor engem is a „nemkedveltek” közé sorol... mindenesetre én próbáltam csendes hallgató maradni...

Volt egy vicces: Kay mondott valamit, és Todd nem értette, sokadjára sem. A jó ég tudja hányszor visszakérdezett egy bizonyos szóra, amit már Sarah is fújt... Aztán egyszer megvilágosodott, és kiejtette egy kicsit másképp. Mondtam, hogy örülök, hogy néha az angolok (senki sem skót, walesi vagy ír:) sem értik egymást, és nem csak én vagyok, akinek néha vissza kell kérdeznie :) Erre Todd visszakérdezett viccből, hogy „Mit mondtál? Nem értettem...” :)))

A sok nevetgéléssel, Kay „partijának szervezésével” jó gyorsan telt az idő. Fél 6-kor végeztünk, szerencsére jó időben tekertem haza. Egyébként egész nap nem volt hideg, szépen sütött a nap, és a reggelt leszámítva nem is esett.

Itthon vacsiztam, skype-oltam anyusékkal, Hajnival, X-factort néztem, tusoltam, e-maileztem, Grace klinikát néztem, és már háromnegyed 2 van... Még jó, hogy az óraállítással nyerünk egy órát :)

Az éjjel nem volt zavartalan. Semmi különös nem történt, csak legalább 5-ször kelt fel, ami nála megszokott, csak ugye én sosem alszom velük. Szomjas, melege van, fázik, fordítsam át, tegyem a lábát ide-oda, de legtöbbször nem is volt magánál, mint ahogy én sem :)

Fél 8-kor keltünk fel, rajzolgatott, teáztunk, majd negyed 10-kor hazamentünk. Ő választotta ki a ruháim egy részét, mert mondtam, hogy a világért sem szeretném égetni a megjelenésemmel :)))) Merthogy neki ugye mindenről megvan a véleménye, így minden új szerzeményemről is: az indián ruhám, az indián cipőm, a tanárnéni cipőm és társai... de persze sok olyan van, ami nagyon tetszik neki. Ma egy kicsit farmernek néztem ki, de szerinte nagyon csini voltam, tehát inkább legyek farmer, mint indián. Az indián sosem jó, mindig ide lyukadunk ki :D

Egy kicsit pakolásztam, fürdőszobát takarítottam, aztán 10 körül megjöttek anyuék a sétából. Thula (a héten már nem először) elkószált, és úgy nézett ki, hogy vissza sem tér hozzájuk... Kávéztunk egyet, aztán indultunk is Camberley-be, igaz késésben voltunk, mint mindig... Lisa már hívta is anyut, hogy mi van, igaz én beszéltem vele. Múltkor már Matt telefonját is én vettem fel, lassan már „titkárnő” is leszek :)))) Délig volt egy szabad órám, addig Lisaékkal és a lányokkal voltak. Ebből szerdán egyébként még vita is volt, mert Yasmin nem akart a lányokkal találkozni, csak velem akart shoppingolni, majd hármasban ebédelni a Pizzaexpress-ben, mert számára hihetetlen, hogy még sosem voltam ott, így még a múlt héten eldöntötte, hogy oda „elvisz”. Azt fújta, hogy a lányokkal kiszórakozza magát csütörtökön (tegnap ugyebár elég sokat itt voltak), és pénteken csak velem akar lenni... és fél, hogy ők is velünk akarnak majd ebédelni, pedig ő csak hármasban szeretne!!! Aztán meggyőztük, hogy nekem is jó, ha egy kicsit egyedül lehetek, a sleepover után különösen, és aztán kaja előtt még shoppingolhatunk együtt is. Szóval végül ez lett.

Déltől kb. egyig voltunk együtt, legfontosabb küldetésünkként megvettük a Primarkban nekem az olcsó biciklis hosszú kabátot. Ezzel meg kellett várnom Yasmint. Ugyanolyan, amilyet anyu is vett. Nagyon kellett már valami, ami meleg, de nem sajnálom összesarazni, meg úgy általában tönkretenni a biciklin. Mostmár nem kell elkérnem Karen szakadt barnáját :)

Yasmin elvitt egy másik boltba, amit „nagyon olcsóként” harangozott be, és valóban: mint az otthoni 100 Ft-os boltok, kinézetre is. Vettem is pár olcsó vállfát és pillanatragasztót (arra az esetre, ha a legkedvencebb csizmám ismét elkezdene haldokolni...), Yasmini pedig füzetet, mi mást? :)

Ezután még beugrottunk a Barrats-ba, mert 20%-os leárazás van a hétvégén, így vettem egy fekete rövid szárú lapos csizmát, ami még Yasminnak is tetszik. Ezután egyenesen a Pizzaexpressbe mentünk, anyu már ott volt, pedig ő is elintézett néhány dolgot (például bement az ESPRIT-be megnézni, hogy van-e még olyan sál, amit extra-akciósan vettem, és nagyon tetszett neki:), na meg Sebastiant is hazaszállította a sleepoverről.

Előételnek kis fokhagymás golyókat ettünk, utána pedig salit kértem, merthogy tegnap este ugyebár pizzát ettünk... Egy kisebb pusztítást végzett anyu: először is úgy megrázta Yasmin töltőtollát, hogy a fél asztal tintás lett, de komolyan a fél asztalt kék tintacseppek borították, majdnem engem is. Mert nem vettük észre először, csak mikor már késő volt, túl késő :) Csak összemaszatolta, de nem jött le. Aztán egyszercsak leesett az asztalunkról egy üveg, de a vicces az volt, hogy nem is tudtuk, hogy tőlünk esett le. Mi néztünk a szomszéd asztalnál ülőkre, ők pedig ránk... Aztán észrevettük, hogy anyu kólásüvege hiányzik :D

Fura dolog is történt ebéd közben: Yasmin valami éles fájdalmat érzett a hátában-fenekében, pontosan nem tudjuk, de egy kicsit „felugrott”... azt mondta, először érzett ilyet... utána már nem fájt neki, de valószínűleg az ijedtségtől annyira elsápadt és rosszul lett, hogy a finom lasagnet sem ette meg...

Innen hazafelé vettük az irányt, ahol le is feküdt, esti fizio törölve. Sebastiant is rendesen leszívta a tegnap este meg a délelőtt, ő a kanapén aludt. Ez arra volt jó, hogy fel sem porszívóztam, abban pedig megállapodtunk anyuval, hogy a vasalás ráér, nincs olyan sok. Kicsit még beszélgettem velük, például a leendő szekrényemről :) Aztán három kürül el is jöttem, és már vissza sem kellett mennem. Skype-oltam, elpakoltam a sleepover kupiját, cipőket, csizmákat takarítottam, végre szétszortíroztam a papírjaimat...eltartott egy darabig. Este aztán behoztam a lemaradást a HIMYM-ben, így már ott tartok, ahol Amerikában, mostmár minden egyes részre várnom kell majd...

Még később blogot írtam, tusiztam, most pedig éjfél lesz, és el sem hiszem, hogy úgy néz ki, hogy még ma ágyba kerülök :)

Ma is nagyon keservesen ment a kelés... pedig csak 8-ra mentem. „Gyors” tusolás Yasminnal, öltözés, izgatottság az esti ittalvás miatt, séta a fürdőbe velem, és 9-kor már indultak is az államis fizios nőhöz. Az egy óra alatt, amíg távol voltak, gyorsan elpakoltam, port töröltem, porszívóztam... Kivéve Sebastian szobájában, ahol egy versenypálya van felállítva, így hétfő óta nem tudok bejutni a porszívóval :) Plusz itthon volt ő is, olyankor egyébként sem üldözöm ki.

A lányok hazaértek, begyűjtötték az új állókeretet (gondolom lesz majd sírás, napi fél órát kell majd „belekötözve” eltöltenie). A konyhában csak ezután pakoltam el, már amihez hozzáfértem, nagy volt már a sürgés-forgás. Ki kellett dobnunk egy poharat, ami eléggé meg volt repedve, de ezúttal nem én voltam! :) Anyu mondta Sebnek, hogy nyugodtan kenje rám, úgyis én vagyok a „mindent-összetörő” :) Fél 12 körül aztán megjött Lisa négy gyerkőccel, én pedig fél órán belül már ott sem voltam :))) Egy kicsit azért beszéltünk, őt kedvelem a legjobban Karen barátnői közül, és anyu is egyébként. Adott/adtak tanácsokat a nem létező szerelmi életemmel kapcsolatban, a született feleségekkel párhuzamot vonva :))))

Itthon skype-oltam anyussal, meg aztán Orsikával egy csomót. Előkészítettem mindent Yasmin fogadására... egész héten be volt zsongva most is, tervezgette, hogy honnan rendeljünk kaját, mire van szükségünk, stb...

Csak 4-re kellett visszamennem, mert negyed 5-re jött a fizios csaj, Karen pedig előtte vitte el Sebastiant a barátjához sleepoverre. Seb szobájában is letöröltem a polcokat, aztán válaszolgattam pár levélre. A fizionak vége lett, és igazából nem csináltunk semmit Yasminnal ezután. Anyuék készülődtek, egy Michelin-csillagos étterembe mentek vacsizni. Mi skype-oltunk anyáékkal, néha apuék is beszóltak (Karen mondta, hogy vigyázzak, mert egy pár szót már ért... vigyáznom kell ezután, ha szidom őket :))))) Egyszercsak megérkezett a számomra Lisa után következő legkedvesebb nő és a pasija, akik még nem tudtak Amerika óta találkozni Yasminnal. Kb. tavasz-kora nyár óta nem találkoztunk, megdicsért, hogy mennyit fejlődtem. Én pedig őt dicsértem meg, mert hihetetlenül jól néz ki. Éppen akkor kezdett fogyózni, amikor legelőször találkoztunk Seb szülinapján (amikor egy hete voltam csak itt): uborkát és répát evett csak :) Most is ezen nevettünk, immáron egy bombanővel, de komolyan!! No mindegy, velük is ittunk egy kis vodka-lime-ot, aztán negyed 8 fele elmentek.

Mi Yasminival összecsomagoltuk a kis cuccát, és áttettük székhelyünket hozzám. Elvileg Thulát le kellett volna passzolnunk Pauline-nak, de aztán Karen mondta, hogy inkább hagyjuk, olyan békésen aludt... csak erről nem szólt Pauline-nak, aki fél 10-kor felhívott, hogy akkor mi van? :) Na szóval átjöttünk, Yasmin rendelt pizzát, nevetgéltünk, megnézegettünk mindent a fürdőszobában, vacsiztunk, ettünk egy csomó desszertet is... na nem mindent, amit hozott, az a mennyiség nem embernek való... közben skype-oltunk anyusékkal, aztán mikor Yasmin mondta, hogy „Mostmár kezd unalmas lenni a beszélgetés.”, letettük. Merthogy Orsi Rózsikáékkal a másik szobában volt :D

Ezután még youtube-oztunk picit, facebookozott, majd fél 11 után én elmentem tusolni, ő pedig szépen elaludt közben. Ezért tudtam most blogot írni :) De én is megyek aludni mostmár, ezúttal jóval éjfél előtt. Azt nem tudom, hogy milyen éjszakám lesz, mert – bár ez a harmadik sleepovere – most először alszunk egy ágyban, a „nagyágyon”, egy takaróval... és félek, hogy leesik éjszaka. Mármint nem a takaró, hanem Yasmin :D Mondjuk ezen csak én aggódom.

Jaj, ez még tegnap volt, csak most jutott eszembe: megkérdeztem anyut, hogy szerinte mennyiben volt az előző román csaj hibája, hogy annyira elmérgesedett a viszonyuk Yasminnal, és mennyiben volt Yasmin a ludas? Kíváncsi lennék, Yasmin mennyire volt más tavaly, amikor a csaj jött? Ha én jöttem volna akkor, vajon ugyanilyen jóban lettünk volna-e az elejétől fogva? Mondta, hogy szerinte igen... egyeseknek hiába van papírjuk (a román csaj már korábban is foglalkozott fogyatékos gyerekekkel is, ezt tanulta)... és ő volt az egyetlen, aki a végén már nem is köszönt Pauline-éknak... és soha nem evett velük, nem beszélgetett velük. Robot volt állítólag... ja, ez az egész csak azért jutott eszembe, mert a lány most megkérte anyut, hogy adjon referenciát. És Karen kérdezte, hogy szerintem mit válaszoljon egy-két kérdésre, minthogy „Alkalmazná-e újra...?”...

Fél 9-kor mentem át, anyu indult kutyát sétáltatni, Yasmini még aludt. Pakolásztam, amíg fel nem ébredt... A délelőtt folyamán „semmittevős”, jobban mondva „semmit-nem-tudni-tevős” szakaszok váltakoztak. Végülis elpakoltam, felporszívóztam mindenhol. Volt itt Becky, a fizios is egy órára.

Fél 12 felé aztán elindultunk, a cél: Virginia Water. Gyönyörű színekben pompázó park (egyedül ilyenek láttán tudom értékelni az őszt), tavak, kis vízesések, mexikói totemoszlop... és az idő is velünk volt. Sütött a nap, majdnem 20 fok volt végig. A gyerekek bicikliztek, mi pedig sétáltunk egy háromnegyed órát kb., aztán megebédeltünk egy pubban – a teraszon. A gyerekek pólóban voltak, tényleg tűzött a nap... Ja, Sebastian hazaindulás előtt nem sokkal belehajtott egy nem kis adag kutyakakiba a biciklivel... és bár megpróbálta lemosni, a kocsiban majd megfulladtunk hazafelé, a lehúzott ablakok sajnos mit sem értek :D

3 előtt hazaértünk, útközben láttuk a Sainsbury’s-es kocsit az úton várakozni, megkérdeztük hát, hogy hozzánk tart-e? Mondta, hogy igen, csak korán van :) Meginvitálta anyu, hogy nem bánja, ha hamarabb jön. Ugyanaz a bácsi volt, aki múlt héten, és most behajtott az udvarba. Kérdeztük, hogy „hogy hogy?” Mondta, hogy nagyon sok panasz volt a vásárlók részéről emiatt a hülye „nem hajthatnak be a birtokra”-szabály miatt, így egy hét után el is törölték. De emlékezett mindenre, rám is, kedves volt :)

Gyorsan kipakoltunk anyuval, aztán én el is jöhettem. Összekaptam magam, és fél 4-re bementem az irodába. Ma kiderült, hogy jövő szerdán lesz Kay búcsú-összezörrenése. Ha nem kell sittelnem, tuti elmegyek, majd holnap rákérdezek anyunál. Fél 9-ig terveztem a munkát, de annyira fáradt voltam, hogy fél 8-kor eljöttem. Így is tök sötét volt már, mi lesz jövő héttől?... óraállítás a hétvégén...

Itthon youtube-oztam egy csomót, netezgettem, pakoltam egy kicsit, vacsiztam, megnéztem egy HIMYM-t, blogoltam és skype-oltam. És megint egy óra múlt... de nem baj, mert holnap este úgyis fáradtnak kell lennem... ha jön Yasmin, nem lehetünk fent egyig :))))

A mai fáradtságom egyik oka egyébként gyanítom az, hogy tegnap este majdnem 2 óra volt, mikor lefeküdtem, ugyanis elkezdtem fényképeket nézegetni a gépemen... kb. az összeset megnéztem szerintem: otthonról hozottakat és ittenieket egyaránt :) Egy kis idő azért eltelt vele... ja, mert netem persze nem volt... De egyébként anyu is pont ugyanaddig volt ébren, elaludt a Grace klinikán... tegnap odaadtam neki a többi részt is, ami nekem már megvolt :)

... merthogy volt szerencsém ismét szeretett kutyusunkkal tölteni az éjszakát Yasmin ágyában. Fél egykor, amikor lefeküdtem, még nem akart kimenni pisilni... aztán már úgy éreztem, hogy tök sok idő eltelt, amikor felébresztett, hogy menne... és még csak egy óra volt... Ez arra volt jó, hogy aztán nem tudtam visszaaludni, legalábbis fél 3-kor még tuti ébren voltam...

7-kor felkeltem, mostam, felporszívóztam, de nem mostam fel, mert nem találtam a szükséges felszerelést :)))) Fél 9 után aztán elindultam dolgozni, persze éppen akkor kezdett el esni. Az irodában nagyon jó napom volt. Vicces... úgy látszik, hogy ez a csizma nagyon népszerű, a fiúk is dicsérgetik. És amit tegnap írtam arról, hogy egyre többen és többet beszélnek hozzám. Ma is újabb pasival gyarapodott a kör :) Aki egyébként be is jönne, ha magasabb lenne, ha nem cigizne, és ha nem lenne az a csúnya tetkó a karján :))) Karenék emiatt egyszer már kinevettek, amikor azt tárgyaltuk, hogy ki lehet férj-alapanyag az irodában.

Na de ez mindegy is, a munkás része miatt volt jó napom. Nagyon sok mindent csináltam, ma tényleg sokat tanultam. Ma Sam ellenőrizte a foglalásokat (ami Kay feladata), és hát főnök létére nem igazán tudja, hogy mit-hogy... össze-vissza haladt, darabonként adogatta oda nekem a fájlokat, semmi rendszer, nem is mindig tudta, hogy mi hol van, mit hova tett, stb... kicsit furi volt. És vicces volt, mert Sarah kezébe is került egy hibás foglalás, és amikor mondta, hogy „Fura, hogy Kay kipipálta, pedig rossz az azonosító.”, Sam mondta, hogy nem Kay volt, hanem ő. És amikor javítottam a rendszerben a hibákat, még találtam egy párat, amik felett Sam is átsiklott. Ez persze nem jelenti azt, hogy én nem vétettem/fogok véteni hasonló hibákat... Szóval megtanultam hogyan kell kijavítani a cuccokat és feltölteni őket a rendszerünkbe. A végén – mivel én mindenki feladatához értek/fogok érteni egy kicsit – többet fogok tudni, mint a többiek :DD Na jó, csak viccelek :) Louanne mondjuk kb. mindent csinál, ő az, aki a legjobban képben van. Mert ma például Sam sem tudta, hogy hogy kell a rendszerbe feltölteni a foglalásokat. Ezt csak Kay, Louanne és mostmár én tudjuk, ja, meg Leah, de ő már nem az adminon van ugyebár.

A lányok egyébként nem nézik jó szemmel szerintem ezt az egészet. Legalábbis Sarah és Natalie, ma csak ők voltak bent. De nem érdekel, tényleg élvezem, hogy végre tanulok bonyolultabb dolgokat is, és nem csak a szokásosat csinálom. Az persze nem a legjobb, hogy Kay elmegy, és engem meg pont most vett fel hivatalosan apu... néztek is a többiek, mert Gemmával ma is kitöltöttünk egy nyomtatványt, mert ugye nem ez az egyetlen munkahelyem itt a UK-ben. És hát jó kedvem volt napközben, mozgalmas volt, ezt csináltam-azt csináltam, beszédesebb voltam, stb... És ma először dolgoztam együtt Olival, a CP-s fiúval, akit 6 kedd után most felvett Matt. Szegény annyira még nem tudja, hogy mit csinál, de nem is csodálom... Gondolom neki is úgy magyarázták el a dolgokat, ahogy anno nekem... sehogy. Úgyhogy ma azzal is eltöltöttem párszor pár percet, hogy megmutattam neki néhány dolgot, amit rosszul csinált, vagy azt hitte, hogy nem tudja megcsinálni. Na szerintem ez sem tetszett a lányoknak, mert csak vágták a pofákat meg kuncogtak. Ők nem is gondolnak abba bele, hogy milyen lehet Oli helyzete, aki valószínűleg örül, hogy lehetőséget kapott itt, és próbálkozna, ha hagynák... a lányok számára csupán nevetség forrása... ami elég elkeserítő. Tehát megpróbáltam neki segíteni, mert egyáltalán nem hülye, csak lassú, tehát nem kellene szellemi fogyatékosként kezelni, attól még, hogy ránézésre tényleg nem tűnik egészségesnek (nagyon rosszul jár, és az arcán is látszik egy kicsit, hogy beteg). Na mindegy, ezt csak azért írtam, mert tényleg felbosszantottam magam egy kicsit, amikor megláttam, hogy hogy viselkednek vele (Samen kívül) a lányok.

Fél 4-ig dolgoztam, ebben állapodtunk meg Karennel. A legnagyobb esőben hazatekertem, tulajdonképpen csak a melltartóm nem volt vizes... Átmentem beköszönni, aztán gyors átöltöztem, majd felöltöztettem Yasmint, aki előtte jött ki a medencéből meg a tusolóból. Tartottak élménybeszámolót, beszélgettünk, iszogattunk, nevetgéltünk, pakoltunk egy kicsit. Ja, és vacsiztunk is. Anyu elvitte aput pubozni, addig én Yasminnal feltelepítettem a hangfelismerő szoftvert a gépére. A suliban javasolták múltkor, mert amiatt, hogy lassan ír, képtelen a többiekkel tartani a lépést. Így pedig majd fel tudja mondani, a szoftver pedig leírja. Elvileg. A kipróbálásig ma még nem jutottunk el.

London egyébként jó volt nekik, bár aput állítólag egy párszor fel kellett ébreszteni tegnap az Oliver közben a színházban :))) Karen mondta, hogy többet ért volna, ha engem visznek, mert így csak elpazarolta a pénzét :))))) Apu meg kérdezte, hogy „Milyen pénzét?” :DDDDD A kacsás városnéző-túráról - amin én is voltam pár hete – pedig lecsúsztak, mert nem gondoltunk bele, hogy holiday van, és vasárnapig tele voltak... amikor mi voltunk, csak odamentünk, befizettük, és egy óra múlva már indultunk is :)

Na szóval kb. fél 8-ig voltam, aztán elvonultam pihizni. Blogoltam, netezgettem, amíg volt, majd befejeztem a How I Met Your Mother ötödik évadját. Most megyek tusolni, aztán alvás. Reggel szerencsére csak fél 9-re megyek!

8 óra körül jöttem át, kis családom addigra már elment, szerencsétlen munkás pasi meg az ajtónál várakozott, áramra lett volna szüksége, dehát hiába kopogott :) Sajnos az fogadott, amire számítani lehetett: a nagyobbnál is nagyobb kupi... Mondjuk Karen mondta, hogy tuti nagy lesz a rendetlenség. 10-ig tartott mire mindent felszámoltam, és akkor még nem porszívóztam meg semmit nem takarítottam. Csak pakoltam, meg „kukáztam”. Apropó kuka: két hete hétfőn rejtélyes módon eltűnt a nagy zöld kuka fedele, mire délután behoztam. Mivel arra várhattam, hogy anyunak eszébe jusson mikor Pauline-nal beszél, csütörtökön én szóltam neki, hogy intézkedjen, és ha lehet, kérjen még egyet, mert simán termelünk két nagy kukára való szemetet két hét alatt, és láttam, hogy másoknak is van kettő. Nem tudom melyik nap telefonált, de ma reggelre már itt volt a másik kuka, mondjuk fedele nincs az „öregnek”, de annyi baj legyen... Na ennyit a kukákról, vissza a lakásba :) A mosogatógép is tele volt, és egy másik adagra való cucc hevert konyha- és lakásszerte... Elég elkeserítő látványt nyújtott a többivel együtt... Tudom, hogy ezért fizetnek, meg ti is tudjátok, hogy tényleg nagyon-nagyon jófejek, de hogy hogy lehet ekkora kupit csinálni????? El sem hinnétek :)

Megtárgyaltam Pauline-nal, hogy figyeljenek Thulara napközben. És lepasszoltam neki Yasmin ágyneműjét, amit addigra kimostam, hogy este abban aludhassak. Yasmin egyébként mondta Karennek, hogy ő nem bánja, ha egyet benne alszom, attól még nem kell kimosni újra :) Ez is akkor hat viccesen, ha tudjátok, hogy Yasmin hogy beszél, meg miket mond általában :D

Gyorsan összekaptam magam, majd fél 11-re a jéghidegben betekertem az irodába. Jó napom volt, tanultam új dolgokat is. Kiküldtem egy csomó járatváltozásról értesítő e-mailt, és Kay is megtanított egy-két dologra. Mondta, hogy „Ugye megmondtam, hogy te veszed át a munkámat? De ettől ne érezd magad rossszul...” Hát, OK... Azért jó öreg megszokott dolgokat is csináltam, de most, hogy végre mondhatni nyugi van (amit egyébként először tapasztalok mióta itt vagyok, mert ugye pont áprilisban kezdődött a főszezon, és mostanáig tartott)... szóval most már ha kérdezek, egyre több dolgot mutatnak meg, nem csak azt mondják, hogy „tedd félre, majd én megcsinálom”, vagy „később megmutatom”...

Jaj, és a kicsit idősebb, kedves, sokszor kávét-csinálós Craig ma megint bebókolt :) Először nem tett cukrot a kávémba, aztán félúton kifele a konyhából eszébe jutott, visszament, majd mikor odaadta, azt mondta, hogy „gondoltam cukor nélkül is elég édes vagy” :D Amúgy ennyi idő elteltével már látom, hogy a hideg angolok is tudnak „melegek” lenni, na nem abban az értelemben :) Velem is, és ezt most nem csak a bókolásra értem. Úgy látszik kellett egy pár hónap, hogy elfogadjanak, és a köszönéssel egybenőtt „hogy vagy?”-on kívül más is elhagyja a szájukat, ha hozzám beszélnek :) Persze az adminos lányokkal ezen már az elején túl voltunk, a másik oldalon pedig természetesen vannak egy páran, akikkel valószínűleg soha nem fogok ennél többet beszélni, illetve soha nem fogok velük beszélni :) (van, akinek még mindig nem tudom a nevét... és nyilván ők sem az enyémet). Na erről most ennyit.

Fél 6-kor végeztem, hazajöttem, begyűjtöttem a gyerekemet (=Thulát) a szomszédból, megvacsiztunk, aztán vasaltam, majd kitakarítottam a fürdőszobát. Karen írt sms-t, hogy adjak a kis baby-jének egy puszit, Yasmin pedig üzente, hogy élvezzem a csokis sütit, amit tegnap sütött :) Hát, ölelést igen, puszit sajnos nem ígérhettem...

9 fele végeztem mindennel, aztán átmentem magamhoz tusolni, majd visszajöttem, ágyneműt húztam, stb... Merthogy este még újabb három adagot mostam, és holnap reggel is folytatom... Mindeközben próbáltam X-faktort nézni, de nagyon akadozott. Nem baj, mostmár csak a végére érek :) Ez a Nikolas, annyira édes... tiszta szerelmes lettem :D

Basszus megint tök késő lett, pedig csak fontos dolgokkal foglalkozom :) Például szekrényt nézek, mert még múltkor felvetettem anyunak, hogy szükségem lenne egy polcos-akasztós wardrobe-ra, akár meg is veszem, aztán elviszem vagy eladom, ha egyszer elmegyek innen... csak az engedélyük kell, hogy betehessem a szobába. Először azt mondta, hogy ne vegyek több ruhát :) Aztán meg azt, hogy nem az a kérdés, hogy ki veszi meg (nekik nem nagy kiadás), hanem hogy hova tesszük. De nagyjából ezt is kitaláltam már, sok lehetőség azért nincs. Na mindegy, csak nyilván nekem kell keresgélni, őket igazából nem érdekli :D

De mostmár megyek aludni, negyed 1 van... és gyanítom Thula nem hagy sokáig aludni. Nem mintha amúgy 7-nél tovább aludnék :) Munka előtt még porszívózni szeretnék és fel akarok mosni, ezeket ma nem csináltam meg, és fél 9 után indulok munkába. És még Pauline-nal is beszélnem kell, ami szinte sosem két perc :)